Kassán, a Slam Poetry Eb döntőjén jártunk Sárközi Bence barátommal, ahol Molnár Péter, a Földalatti Slam Akadémia/Underground Slam Academy (továbbiakban FSA) alapítója és főszerkesztője benn ült a zsűriben. Ő kért fel, hogy az évindító, huszadik alkalommal megrendezett „Föl kéne szabadulni már” címet viselő FSA műhelyről írjak beszámolót.
Masszív teltház volt a Gödör koncerttermében, nem maradt szabad ülőhely, többen állva követtük a versenyt, ami várható volt, mivel tizenkilenc versenyző indult. Köztük Nika Gradišek, a regnáló szlovén bajnok, aki a 2024-es kassai Eb-n hatodik helyezést ért el, Pajor Tamás illetve Mátay Melinda Mária is színpadra állt. Tamás tavaly háromszor első helyen, Melinda az utóbbi fél éven belül négyszer első, illetve egyszer második helyen végzett.
Sokan érkeztek a szakmai zsűri elnöke miatt is, aki ez alkalommal Tóth Krisztina író, költő volt,
a zsűri további tagjai pedig Taródi Luca író, költő, kritikus; Molnár Péter 2018-as magyar és Európa-bajnok slammer; Kosztolnyik Tamás avagy Péni Szecső, slammer; és a közönség soraiból Hangyás Eszter. A zsűri nem volt könnyű helyzetben, mivel egy tehetségben nem szűkölködő mezőnyben kellett sorrendet felállítaniuk, ahol egyes fellépők között csak nüansznyi különbséget lehetett érzékelni.
Az estet Molnár Péter nyitotta meg egy rövid bevezetővel, majd kezdődött is a verseny, ahol a produkciók időtartamát jelző órát Sárközi Bencus és Glózer Ádám kezelték, a versenyzők sorrendjét pedig az általuk kalapból kihúzott nevek határozták meg. Pető Dávid handpan és cajon játékával töltötte be a produkciók közötti rést. Péter szavaival élve: a zenei improvizációk „összekapcsolják, illetve szét is választják az este elhangzó slameket”.
Az est szabályairól röviden:
ahogy a slam poetry-től megszoktuk, eszközhasználat nélkül, saját szöveggel lehet indulni, aminek a hosszúsága három perc, plusz tizenöt másodperc tiszteletidő. Az időtúllépés ebben a klubban nem jár pontlevonással, a zsűri mérlegeli, mennyire fér bele az aktuális csúszás. A klub különlegességei, hogy a konferálás nélküli versenyben fejből mondott slamekkel lehet csak indulni, bármilyen nyelven – magyar mellett általában angolul –, a sorozat állandó címéhez köthető bármilyen témában. A verseny végén pedig a zsűri minden fellépőről észrevételeket fogalmaz meg. (A zsűri észrevételei itt követhetők nyomon, a versenybeli összes slam videója a slammer nevére kattintva található. Videók: Favics Péter)
A versenyre többnyire társadalmi témájú szövegekkel érkeztek az indulók, amiket sokszor személyes vonatkozásokkal tettek átérezhetővé. Többek szerint ez a slam erőssége, és
ilyen is egy jó slam – egyszerre végtelenül személyes és átérezhető, de nem öncélú:
túlmutat az egyéni problémákon, tapasztalatokon, érzéseken. Az Eb-n a Péter mellett zsűriző Bob Hýsekkel fejtegettük ugyanezt a gondolatot a verseny utáni beszélgetésünk során, arra jutva, hogy a tökéletes szöveg mondanivalójában ilyen.
Erre egyik legjobb példa az FSA egyik legeredményesebb saját nevelésű slammere, Mátay Melinda Mária, aki a magyar női létet és a saját megéléseit vitte színpadra. Performansza során végigvitt minket a korszakokon, közben bemutatva, hogy a magyar történelem alakulását hogyan befolyásolták a nők, mindezt Saiid (rapper, az első két Országos Slam Poetry Bajnokság első helyezettje) Hisz Sztori szövegéhez hasonlóan egyes szám első személyben mesélve. Előadása szokás szerint megkapó és velős, megérdemelten emelte a zsűri a hatodik helyre, és választotta a közönség a kedvencének.
Ötödik Sárközi Bencus „Pam-Pam” lett, aki mint az óra mutatója a számlapon, az év hónapjain végighaladva mesélte el saját történetét. Élettapasztalatait egy-egy többnyire pimasz, de mély megjegyzéssel summázta. Novemberhez érve elmesélte, mekkora csoda, hogy harminc éve, születése után életben tudták tartani az orvosok, decemberhez érve pedig útravaló motivációt vett és adott a következő harminchoz.
Negyedikként végeztem én egy olyan szöveggel, ami „azokért szól, akiknek nincs szótára”, beszéltem az üzemi melósok kilátástalanságáról és a rossz környéken felnövő srácokról. Azzal zártam, hogy a jelenlévők negyedét sem látják annak, ami az országban folyik, mivel
az elefántcsonttoronyból csak vakablakok néznek az utcára.
Kosztolnyik Tamás észrevételében kifejtette, hogy a szövegem hiába kiált első helyért, az előadásmód miatt nem kerültem feljebb. Egy ponton túl az ember nem lavírozhat el azzal, hogy tud írni, de előadni nem, a szöveg és előadás teljes összhangja teszi tökéletessé a slamet.
A zsűri harmadiknak választotta Elsa May Dormont, aki a Hazáért való halál hiábavalóságának és szeretetének fájdalmas elegyét vitte színpadra, párhuzamokat vonva – az emberi gerinc mint könyvgerinc, vagy a falakon lévő lövedéknyomok emberekhez kötése. Az FSA többnyelvűségét erősítve angolul slamelt – mint rajta és Nikán kívül még három fellépő –, de többször hozott vonatkozásokat magyar nyelven is az előadása során.
Glózer Ádám a magyar nyelv és a magyar közélet között húzott nagyon konzisztens módon párhuzamot, olyan képekkel operálva, mint „a vezérek, a főnevek az egész nyelvet elárasztják igéikkel, amit lepasszolnak a mellékneveknek, hogy terjesszék a főnévi igenevet”. Határozott színpadi jelenléttel és erős hangjával tette átütővé performanszát. Megérdemelten emelte a zsűri a dobogó második fokára. Tóth Krisztina pedig neki adta át személyes különdíját, egy verseskötetét.
Péter egy „megint” kíséretében vezette fel az első helyezettet, hiszen a decemberi FSA esten is Pajor Tamás került a mezőny élére. Tamás az Országos Bajnokság döntőjében is elhangzott szövegét hozta, ami nekem a személyes kedvencem tőle.
Végigmegy az életén, egy kutyával állítva párhuzamba saját magát,
például „apám […] zsidó rottweiler volt, anyám kivert puli, cigánylány”, vagy „bizonygattam, nagy kutyák a spanjaim”. Végig a tőle ismert szellemességgel és zseniális rímtechnikával színezve: „kivert puli” – „liverpooli”; „kultúrállat” – „kulturálatlan”; vagy „belement máris” – „elementáris”. Ha az olvasó csak egy produkciót néz meg az estről, ez legyen az.
A zsűri két különdíjat is kiosztott, amiket a szlovén bajnok, Nika Gradišek és Barát Zsófi kaptak. Nika angolul és szlovénül arról beszélt, hogy a vers – legyen az vidám vagy rosszul sikerült – végső soron egy segélykiáltás, és szeretne eljutni arra a pontra, hogy ne legyen szüksége az írásra, csak le tudjon ülni és be tudja fogadni a valóságot. Nekem a személyes kedvencem ő volt Tamás után. Barát Zsófi pedig nagyon ötletes módon, hatásos színpadi munkával megtámasztva mesélt arról, hogy milyen nehéz megélni, amikor egy nő életében a legfontosabb férfi leél mellette éveket, de mindig elhagyja egy másik nő miatt, mert belé nem szerelmes. Ő persze mindig hazavárja, hiszen… Nem lövöm le a vers végét!
A díjazottak méltatása után a zsűri elnöke vele érkezett kislánya miatt elköszönt a jelenlévőktől, a többi zsűritag kifejtette véleményét a további versenyzőkről, akik Steiner Brigi, Blága Sándor, Kerekes Sándor, Csitneki Nóra, Győri Dániel, Kapus Dominik, Miriam Grunwald, Kerecsányi Julia Alexandrovna, Raoul Lobo, Alexa Fermeglia és Mátrai Péter voltak. A verseny és a zsűrizés után Galsi Olgæ, Nagy Somæ és Pető Dávid játszottak el hármat Olgi dalai közül, majd pedig
elkezdődött a versenyen kívüli szekció, amit Glózer Ádámmal vezettünk végig,
és többek között olyanoktól hallottunk szövegeket, mint Demszky Gábor, Perei Vivi, Suplitz Dani, Bánfi Vera és Varga Ádám. Az FSA állandó zenészét, Pető Dávidot is hallhattuk slamelni, három zsűritag is színpadra állt Hangyás Eszti, Péni Szecső és Molnár Péter személyében. Nika és szlovén-magyar útitársa, Hana Samec Sekereš is előadott még nekünk három-három szöveget, utóbbi szlovén és magyar nyelven.
Ez az este is bizonyítja, hogy a slam poetry nem halott.
Egyre inkább ébredezik több éves álmából, és kapaszkodik felfele egy következő magas csúcs előtti hegyoldalon. Hogy milyen magas ez a csúcs, és mikor éri el, azt majd az utókor megmondja. Mi megyünk tovább. Legközelebb február 4-én találkozunk, amikor Borsik Miklós már másodszor lesz az FSA zsűri elnöke.
„Föl kéne szabadulni már” #20 fejből mondott slamek évnyitó FSA műhelye Tóth Krisztinával, Budapest, Gödör Klub, 2025. január 7.
Borítókép: Seybold Anita Beatrix, fotók: Seybold Anita Beatrix, Favics Péter, videók: Favics Péter.
