Az idén tizenöt éves Margó Irodalmi Fesztivál három napon át kínált rendkívül izgalmas és színvonalas programokat a kortárs irodalom iránt érdeklődők számára. 2026. április 9-én délután a kiszámíthatatlan tavaszi időjárás elől menekülve léptem be a Kristály Színtér ajtaján.
A 2026-os Tavaszi Margó első programja Böszörményi Márton Fenevad című, a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent regényének bemutatója volt. A szerzővel Tóth Ramóna Mirtill beszélgetett. „Egy bátor vállalkozás regényét olvashatjuk” – állapította meg, utalva ezzel arra, hogy
a szerző életművében a Fenevad műfaját és témáját tekintve is újdonságnak számít.
Tóth elsőként a félelemről mint mozgatórugóról kérdezett. A szerző bevallása szerint a félelem az előző köteteiben is jelentős volt, azonban amióta gyermeke született, megismert egy újfajta félelemérzetet. Ennek köszönhetően a Fenevadban a színtiszta gonoszt akarta ábrázolni, amely emberi formát öltött.
Míg eddigi műveiben az ismeretlentől való félelem került a középpontba, itt a gonosz ember megismerése volt kulcsfontosságú.
„A gonosz ember ellen nem tudunk mit tenni, csak megismerni” – foglalta össze. Elárulta, hogy az alkotói folyamat rendkívül hosszú volt, számos próbálkozás után született meg a regény.
A Fenevad központi témája a pedofília, amelyről az utóbbi időben nem csak fikciós szövegekben olvashattunk sokat. A moderátor afelől érdeklődött, hogy a hasonló témájú ügyek milyen hatással lehetnek a regény megítélésére, olvasatára. Böszörményi szerint két lehetséges opció van:
az olvasók vagy célzottan keresni fogják a szépirodalmi műveket a témában, vagy tudatosan kerülni fogják azokat.
A gyermekbántalmazással kapcsolatban a szörnyeteg gyakran használt szó. Tóth szerint fontos, hogy a pedofil főszereplőt ne annak lássuk, mivel így megfosztjuk az emberségétől, és felmentjük az emberi viselkedés kötelezettsége alól. A szerző elmondása szerint
a karakterre emberként és szörnyként is tekinthetünk, akit nem a külső jegyei tesznek szörnyeteggé, hanem a döntései.
„Nagyon is ember, de embertelenül viselkedik” – emelte ki. A regény eredeti címe Ördög lett volna, de a szerző úgy érezte, ez a szó a megfontolt, intellektuális gonoszságot tükrözi, nem pedig a vágyakat és az állatias, ösztönös gonoszságot, amelyet ábrázolni szeretett volna.
A szerző a színtiszta gonoszságot kívánta megmutatni, így a főszereplő nem csupán pedofil, hanem sorozatgyilkos is. Több brutális verzión át kísérletezett, amíg megtalálta azt a szintet, amelyet még elbírt a mű. Erre reflektálva emelte ki a moderátor, hogy a történet mindig megáll egy ponton, a horror műfajának határán. A regény tizenhárom mondatból íródott, és minden fejezetben három idősík jelenik meg.
Mielőtt egy-egy jelenet túl durvává, túl erőszakossá válna, egy másik idősíkra vált.
A fejezetek elején a múlt, közepén a jelen, zárásként pedig a jövő elevenedik meg. A szerző bevallása szerint ezzel szerette volna érzékeltetni, hogy egy olyan beállítottságú személy, mint a főszereplő, nem úgy érzékeli az időt, mint mások. A jelen időben él, és nem törődik a jövőbeni következményekkel. Ennek bemutatására Böszörményi felolvasta az első fejezetet. A felolvasást követően
Tóth elárulta, hogy a közös munka során először a regény szerkesztési módja keltette fel a kíváncsiságát.
Böszörményi kifejtette, hogy nem ez volt az első megoldás; az írás során több elbeszélésmódot kipróbált, mire megtalálta a megfelelőt. Igyekezett belehelyezkedni a karakter fejébe, így jött rá, hogy az idősíkok összemosása a legalkalmasabb módszer arra, hogy megmutassa a szereplő gondolkodásmódját. „Az írás során ez volt a legnehezebb: belehelyezkedni egy ilyen gonosz fejébe” – árulta el.
A regény térszimbolikája is szóba került: a főszereplőt gyermekkorában büntetésként mindig egy szűk szekrénybe zárták be, és a későbbiekben csak szűk terekben érzi magát otthon. Idővel elkezd túlgondolni ezeken a tereken, de „valójában sosem hagyja el ezt a szekrényt”. A műben
többször is előfordul, hogy kis helyeken gyakorolja a hatalmát, végül pedig maga a börtön lesz a birodalma.
Tóth a karakter gyakran elhangzó önigazoló mondatait említette, amelyeket a börtönben a főszereplő vallásos cellatársa ellenpontoz. A cellatársnak köszönhetően felmerül a kegyelem gondolata, de
Böszörményi hangsúlyozta, rendkívül fontos volt számára, hogy a főszereplő ne részesüljön feloldozásban.
„Vannak olyan bűnök, ahol nem létezik ez a fajta feloldozás” – összegezte.
Böszörményi Márton kötetének bemutatója után a Hajó színpadhoz indultam, ahol az elsőkötetes Fehér Gáspárral beszélgetett Ott Anna a Fillenbaum néni hosszú árnyéka című regényről, amely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg. „Olvasás közben nagyon jókat nevettem” – indította a beszélgetést a moderátor, kiemelve a regény humorát. Elsőként a művet ihlető momentumról kérdezett. A szerző válaszából kiderült,
a cselekményt valós események inspirálták, a szomszédainak kínált süteményt, amikor megtetszett neki az egyikük lakása.
Felmerült benne, hogy az irigyelt lakást akár gyilkosság révén is meg lehetne szerezni az idős tulajdonostól, így született meg Fillenbaum néni karaktere és maga a történet. Fehér családjában nem ő az első szerző, bevallása szerint „nem volt elég kreatív ahhoz, hogy másik karriert találjon ki magának”. Első írott műve egy színdarab volt, majd megkedvelte az írás játékosságát. „Igyekszem akkor leülni és írni, amikor örömmel csinálom” – mesélte.
A szerző forgatókönyvírással is foglalkozik, azonban az egyéni alkotást jobban kedveli.
A film kollaboratív műfaj, és a munkálatok során nehéz olyan végeredményt elérni, amely minden résztvevő elképzeléseinek teljesen megfelel. Ellenben egy regény megírása során a szerző ragaszkodhat a saját ötleteihez és terveihez anélkül, hogy másokhoz kellene igazodnia. „Eredetileg forgatókönyvnek írtam” – árulta el Fehér. Idővel azonban kibontakozott a történet és szétfeszítette egy film kereteit. „Egy forgatókönyvvel szemben itt nemcsak azt írhatjuk le, amit látunk és hallunk, hanem belekerülünk valakinek a fejébe” – összegezte azt, ami újdonságot jelentett számára az alkotói munka során.
Ezt követően Dér Zsolt színművész előadásában hallhattunk egy részletet a regényből. A felolvasás csak megerősítette azt a gyanút, hogy a regény a szerző – a beszélgetés során is felvillantott – humorát tükrözi, ugyanis nem akadt olyan résztvevő, aki ne nevetett volna. Ott Anna a humort illetően kiemelte, hogy patikamérlegen kimértnek tűnt számára:
egy-egy szituáció pont annyira kibontott, amennyire még nem hat erőltetettnek.
A szerző válaszából kiderült, hogy szeretett volna bizonyos helyzeteket úgy ábrázolni, ahogyan azelőtt még nem látta. „Azt írtam le, amit viccesnek tartottam, de a humorral nem lehet biztosra menni” – összegezte. A visszajelzéseket illetően megjegyezte, hogy amíg egy filmet megnézhetünk közösen és valós időben láthatjuk mások reakcióit, addig egy könyv esetében csak az olvasás után kerül sor véleménynyilvánításra. A moderátor utolsó kérdése a lehetséges folytatásra vonatkozott.
Fehér elmondása szerint jobban élvezte az írói folyamatot, mint gondolta volna, így a következő regényéhez is vannak már ötletei.
A tervezett krimi középpontjában egy zsémbes nyomozó és egy szállodai lopás áll majd.
A Tavaszi Margó első napja ígért még egy különleges programot: a Prae Kiadó dupla kötetbemutatóját. Veszprémi Szilveszter Vijjogók című kötetéről és Kovács Edward A másik éj című kötetéről Horváth Florencia beszélgetett a szerzőkkel.
Horváth elárulta, személyes kötődés fűzi a szerzőkhöz, mivel 2022-ben mindketten vendégei voltak a Kötetlenül című beszélgetéssorozatnak,
ahol kötet előtt álló szerzőket interjúvolt meg. Kovács négy évvel ezelőtt már A másik éj anyagán dolgozott, Veszpréminek pedig akkoriban jelent meg az első kötete, A helyek, ahol rám öröm vár. A beszélgetés elején a szerzők két-két verset olvastak fel, majd a moderátor kérdésekkel és feltevésekkel próbált rávilágítani a két, témájában és hangvételében is különböző kötet metszéspontjaira. Elsőként az anyagok útjáról érdeklődött, kiemelve a Veszprémi munkásságában formálódó tematikus szálat, amely ebben a kötetben teljesedett ki. A helyek, ahol rám öröm vár központi témái a cigány népmesék és mitológia.
A szerző elmondása szerint korábbi kutatómunkái és az általa hallott mesék szolgáltak a kötet alapjául.
„A meseszerűséget és a mesékben lévő párhuzamosságot kerestem” – foglalta össze.
A másik éj a halál határának lehetőségeit feszegeti. Kovács a személyes tapasztalatok és különböző bölcseleti irányzatok világából merített. „A határtapasztalat kezdett el foglalkoztatni” – jegyezte meg a halál és az elmúlás motívumával kapcsolatban.
A kötet ciklusai előtt egy-egy ógörög nyelvű felirat olvasható. Az est során a szerző elárulta, hogy ezek Szeikilosz sírversének sorai,
amely a világtörténelem legrégebbi, teljes egészében ismert sírverse. Horváth kiemelte a kötetekben az oralitás és a beszéd–írás viszonyának jelentőségét, majd a szerkesztési folyamatokról kérdezett. Mindkét kötetet Péczely Dóra szerkesztette, azonban amíg a Vijjogók versei ciklusok nélkül követik egymást, A másik éj esetében egy tudatos, négy ciklusra bontott szerkesztés látható.
Kovács számára fontosak voltak a ciklusokat elválasztó filozófiatörténeti referenciák,
szerette volna másképp, új szemszögből bemutatni a kötet témáját. „Nem szoktam ciklusokban gondolkodni, de a kötetben vannak ciklusokra utaló gesztusok” – fejtette ki a Vijjogók szerzője. A címadó prózavers rendkívüli módon a kötet záróverse, amely „kulcsként fogja össze” a kötet mondanivalóját.
A címeket illetően Horváth a fragmentum szerepére hívta fel a figyelmet. A másik éjben nincs címadó vers, csak utalások vannak arra a bizonyos másik éjszakára. „A másik éj lehetetlen, sosem érkezik el, csak közeledik” – vette át a szót a kötet szerzője.
Veszprémi bevallása szerint számára a vijjogás az otthontalanságot szimbolizálja.
„Az érdekelt, hogy miért nem érzem magam helyeken otthon” – mesélte, majd hozzátette: „A szereplők kijönnek a függöny elé, és a döntés előtti pillanatban egy monológban elmondják, hogy mi van bennük.” A címek boncolgatása után ismét a szerzők előadásában hallhattunk verseket, majd a moderátor a kötetek tematikáit hozta szóba. Horváth szerint
a Vijjogók esetében nagyon fontos az útkeresés és a kiválasztottság, A másik éjnek pedig a halál toposza az alappillére,
ám az mégsem tekinthető gyászkötetnek, annak ellenére, hogy az emberi mulandóságról szól. A kötetbemutató végén ezúttal is lehetőség nyílt dedikáltatni a köteteket.
A nyitónap sokszínűsége rávilágított arra, hogy a kortárs irodalom képes szembenézni a legsúlyosabb kérdésekkel, miközben teret ad a felszabadító nevetésnek is.
A beszélgetések során megmutatkozott, hogy az irodalom egyszerre személyes és közös tapasztalatunk.
A Margó Irodalmi Fesztivál ezzel ismét bizonyította, hogy több mint eseménysorozat: találkozási pont.
Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál – 1. nap, Kristály Színtér, Budapest, 2026. április 9.
A borítófotót Kováts Zsófia készítette.
