„Hallgasd most e verset” – s mi eleget tettünk Tóth Árpád felszólításának a Debreceni Költészeti Fesztiválon, amelyet 2026. április 7-11. között rendeztek meg szerte a cívisvárosban. Többek között bejártuk a belvárost és a Nagyerdő parkot, szerzői esteken vettünk részt a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban, illetve élveztük a friss levegő és a költészet kettősét az Ady Parkban.
Mielőtt részletesebben kitérnék a programok bemutatására, szeretném megemlíteni és megköszönni a szervezők és a fellépők munkáját, hiszen rengeteg időt és energiát fektettek abba, hogy ez a néhány nap ilyen informatív, érdekes és sokszínű legyen, méltó programsorozata Debrecen városának és a magyar költészet napja megünneplésének.
Az idei program fókuszába Tóth Árpádot és családját helyezték,
így mi sem lehetett tökéletesebb megnyitó, mint egy tematikus városi séta. Április 7-én, kedd délután a résztvevők Tóth András szobrászművész nyomába eredhettek Debrecen épületein keresztül. Vass Attila Tamás helytörténeti kutató segítségével Tóth Árpád édesapjának kőbe faragott nyomait keresve sétálták körbe a belvárost, a vezetést különböző képek díszítették, amelyek a ránk maradt Tóth-hagyományokat is nagyszerűen reprezentálták.
A kiemelt vendégek beszélgetéssorozata a következő napokban kezdődött el. Az első szerzői délutánon Vass Tibort köszönthettük, beszélgetőtársa Lapis József kritikus, irodalomtörténész, könyvtáros, a Prae és az Alföld folyóiratok szerkesztője, egyben Vass régi jóbarátja volt. Szoros kapcsolatukból adódóan egy közvetlen, személyes hangvételű beszélgetésnek lehettünk tanúi.
Lapis személyes visszaemlékezésével vezette be a résztvevőket Vass munkásságába, felidézve a sárospataki diákéveket,
a középiskolai versenyek és közös séták emlékeit. Megfogalmazásában Vass az irodalom kiemelkedő, sokoldalú és inspiráló, ugyanakkor nagyon is emberi alakjaként jelent meg. A Kassák- és József Attila-díjas költő és képzőművész az est során hangsúlyozta, hogy díjait ma is igyekszik méltón képviselni, és elnyerésüket nagy megtiszteltetésnek tartja. Művészetére a legnagyobb hatást Tandori Dezső elismerő szavai gyakorolták, aki kritikájában kiemelte Vass nyelvi játékosságát, szóalkotásait és költészetének lendületét. Ezeket az újításokat, eszközöket mintegy avantgárd „lírátlanításként” írta le a vendégelőadó, aki
kifejezetten élvezi a metagesztusok széles választékával való játszadozást és a nyelv izgalmassá tételét.
A kísérletezések tükröződnek vissza képzőművészeti alkotásaiban is. Halotti Tompa című tárlatának nem csak a címe figyelemfelkeltő és elgondolkodtató, az apró fényképek képi világa sem okoz csalódást a nézőknek. Ez az egyszerre szépséges és borzadályos kiállítás megidézte Borbély Szilárd és Tompa Mihály életét és műveit.
Vass képeivel a test újraértelmezésére és a befogadói közelség megteremtésére törekedett,
ösztönözve bennünket a művek közelebbi vizsgálatára. Megfogalmazása szerint „olyan képek kellenek, amelyekhez közel kell menni, mint Borbély Szilárd vagy Tompa Mihály verseihez” – így válnak láthatóvá a nehezen érzékelhető formák, amelyek a gondolatiság szintjén a vigasz és a gyász feldolgozását segítik.
A fesztivál következő napjainak délelőttjei gyermekprogramokkal teltek: a csütörtököt egy hangulatos mesefoglalkozás nyitotta, amelyet László Noémi József Attila-díjas költő, a Szivárvány és Napsugár gyermeklapok szerkesztője vezetett. Ezt követően Kiss Judit Ágnes József Attila-díjas költő, író zenés közönségtalálkozója következett. Április 10-én Kollár Árpád papírszínház-előadásából megtudhattuk, mire jó egy lyukas zacskó. A humoros és közvetlen személyiségű Zalán Tiborral pedig újraértelmeztük a hercegnőket, banditának szegődtünk és iskolát építettünk, leborotváltuk a hajunkat és nem fogadtunk szót az apukánknak.
Ezektől az inspiráló irodalmi személyektől csak rövid időre búcsúztunk el, mindaddig, míg közösen fel nem tártuk Térey János másik oldalát.
A líra, a próza és a dráma műnemében maradandót alkotó művészről kevesen tudják, hogy valójában építésznek készült. Az írás a rajzolással párhuzamosan kezdte el foglalkoztatni; így csütörtök délután egy rövid, de annál tartalmasabb kitérővel ezeket az alkotásokat tártuk fel. Késő délután a programot László Noémi előadása folytatta, amely a délelőtti eseményekhez képest komolyabb hangvételt ütött meg.
A költő elmondta, hogy már nyolcéves kora óta ír verseket;
bár az irodalom mindig központi szerepet töltött be az életében, pályája kezdetén nehézségekkel is szembesült. Fiatalon többféle tevékenységgel próbálta fenntartani magát, az írást azonban mindvégig folytatta. Első jelentős sikerét a Labdarózsa című kötete hozta meg. Verseiben több helyen is visszatükröződik az anyaság nehézsége, az attól való félelme. A költő
új hivatását – az anyaságot − kezdetben nehezen és bizonytalanul élte meg, félt a felelősségtől, és hogy mindennek vége lesz,
nem lehet többé nagyszájú és lázadó, nem mondhatja ki a kőkemény igazságot és nem lehet csintalan. Ezeket az ambivalens érzéseket használja fel több kötetében is, továbbá a gyermeki szemszöget, azt, ahogyan ők látják a beilleszkedést a felnőttvilágba.
Erre a beszélgetésre kapcsolódott rá Kiss Judit Ágnes szerzői estje, amely a női test, az öregedés és az ezekkel járó változások – gyakran tabuként kezelt – kérdéseit állította középpontba.
Költészete a játékosság és az önfeltárás révén egyszerre hat élénkítően és gyógyítóan,
új perspektívákat nyit az önismeret és az önelfogadás felé, miközben esztétikai élményt is nyújt. Alkotói folyamataiban saját változásaira is reflektál;
az idő múlásával egyre markánsabban formál véleményt, tapasztalatait pedig tudatosan és megosztásra készen építi be a műveibe.
Ha ő képes volt elfogadni a „banya szerepet”, amely igazából tetszik is neki, akkor másoknak is segíthet az önelfogadásban, ezt pedig felnőtteknek szóló verseiben remekül megmutatja.
A közönségtalálkozók sorozata is folytatódott. Egy nagyon őszinte, emberi beszélgetés részese lehettem, amelyben
Fodor Péter moderálásával feltártuk a gyermekirodalom műfajának kötöttségeit és nehézségeit, megnéztük annak komplexitását,
majd Kollár Árpád felolvasásai koronázták meg az estét. Kollár kötetei számos szempontból jellemezhetők, ám leginkább a sokszínűség fogalmával ragadhatók meg. A beszélgetés során az a kép rajzolódott ki, hogy alkotói pályáját alapvetően szerencsésnek, „áldottnak” éli meg, hiszen a verseiben bátran kísérletezhet, a kötött formák és a nagy nyomás ellenére, amelyet érez, bátran nyúl új eszközökhöz és nyelvi játékokhoz.
Imádja a lendületességet, a jó verset pedig erős rúgásként jellemezte, amely beszakítja még a szobaajtót is.
Számára kiemelt jelentőségű a fiatalság és a merészség poétikai megjelenítése, amelyet felolvasásai során is markánsan érzékeltetett.
Zalán Tibor költő könnyed hangvételű beszélgetésével vezettük le a Debreceni Költészeti Fesztivál utolsó előtti napját, beszélgetőtársa Juhász Tibor volt, aki nagyszerűen kapcsolódott nyers, ironikus humorához, így kellemes hangulatban tártuk fel eddigi életpályáját.
A beszélgetés során leginkább a formaiság megbontására tértek ki részletesebben, a rímek, ritmusok és a képi világ elengedhetetlenségére,
hiszen minden versnek van témája és tartalma, a vers „megtöltése” és rendezése viszont annál fontosabb, hiszen a szavak különös sorrendje igazi értékadó.
A nyelvtani játékossággal, a sorok jó megtörésével és a ritmusok, rímek használatával jön létre értékelhető produktum,
amely nemcsak élvezetre és kikapcsolódásra invitálja az olvasóját, hanem gondolkodásra is, hiszen nem mindig az egyértelmű és könnyedén olvasható líra ér legjobban célba.
Viszont minden jónak egyszer vége szakad, igaz ez a Debreceni Költészeti Fesztiválra is.
A zárónapot egy újabb reggeli tematikus sétával nyitottuk meg, visszakapcsolódva az első napi eseményhez.
Keczán Mariann irodalomtörténész, egyetemi oktató vezetésével feltártuk a Nagyerdő rejtett kincseit, ahol Tóth Árpád életpályája alapján több nevezetességet is meglátogattunk, például a Margit-fürdőt és a Dienes villát. Ezek után
bekapcsolódtunk Juhász Anna irodalmár délutáni beszélgetésébe, aki a Csokonai Nemzeti Színház társulatának tagjaival szavalt, olvasott fel
naplóbejegyzéseket és verseket. A délután színesítéséért az interaktivitás felelt, hiszen bárki számára nyitott volt, hogy kedvenc költőjét megidézze a többi néző számára, vagy megossza gondolatait a költészet fontosságával kapcsolatban.
Horváth Imre Olivér Jövőmbe fektetlek és Kovács Edward A másik éj című köteteinek bemutatóira, amely Áfra János költő, művészeti író moderálásával zajlott le, szép számban gyűltek össze az érdeklődők. A két fiatal költő kötetének bemutatása méltó lezárása volt ennek a pár napnak, hiszen az eddigiekre építve tovább boncolgatták a költészet és a versek fontosságát.
Mint fiatal, elsőkötetes írók a beszélgetés során nagyobb hangsúlyt fektettek az elindulásra,
az irodalmi szocializáció és a szakmai társaság fontosságára, az identitás keresésére és a „jó vers” megírására. Olyan kérdések is felmerültek, mint az, hogy a költészet feladata-e, hogy provokálja a hagyományt, illetve, hogy hogyan vált a két költő számára a könyvtárgy fontossá, és a borítókat milyen gondolat, milyen ötlet fedi, mi alapján jöttek létre. A felolvasások végén
Áfra megjegyezte, hogyan alakult át a kortárs költészet napjainkban, mennyire eltolódott a skála a szabadversek felé,
ők mégis szembenéztek mindezzel, és bátran elővették a kötöttebb formákat, a hagyományosabb verstípusokat.
Összességében a Debreceni Költészeti Fesztivál programjai a város különböző tereiben egyszerre teremtettek közösségi és szellemi találkozási pontokat, ahol a klasszikus és a kortárs irodalom, a személyes történetek és a művészi kísérletek egymást erősítve voltak jelen. A tematikus sétáktól a szerzői esteken át a gyermekprogramokig
a fesztivál sokrétűen mutatta meg a költészet élő, folyamatosan alakuló természetét.
A rendezvény méltó módon kapcsolódott a magyar költészet napjához, és gazdag, inspiráló élményként zárult a résztvevők számára.
Debreceni Költészeti Fesztivál, Debrecen, 2026. április 7-11.
Borítófotó: Méliusz Juhász Péter Könyvtár
