Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Szerző: Pollágh Péter

Pollágh Péter 1979-ben született Tatabányán. József Attila-díjas költő, író, szerkesztő. Rövid verzió: többször akart öngyilkos lenni, de soha nem találták otthon. Hosszabb verzió: Elvei: 1) párhuzamos igazságok 2) tévedhetek. A felvidéki arisztokrácia egyik utolsó tagja. Egyidős a rappel és a posztmodernnel. Egyszer szeretne visszajutni ősei földjére, az írországi Pollagh village-be. A Halak és a Kecske jegyében született egy kommunista álvárosban, mérgező családban. 195 cm magas. Kockacukor arcú. 1987-től ír, 1995-től eddig 100 lapban publikált, 2001 óta foglalkozik tehetséggondozással, volt a JAK-füzetek szerkesztője (2008-2009), a Prae versrovatának vezetője (2008-2016), a Pegazus zsűritagja (2016), a Független Mentorhálózat alapítótagja (2017), és a Móricz Zsigmond Ösztöndíj kurátora (2018-2019). 2016-ban Magyarországot képviselte a Den Poezie nemzetközi irodalmi fesztiválon, Prágában. Verseit eddig szerb, bolgár, cseh, szlovák, francia, lengyel és horvát nyelvre fordították le. 2006-tól a Holmiban, 2007-től az ÉS-ben, 2008-tól szerepel a Szép versekben, 2013-tól 2017-ig Az év verseiben. Többek között megjelent még a Holmi folyóirat záróantológiájában (2015), a Századelő költészete (2017) és a Szívlapát (2017) című gyűjteményekben. Mások mellett Deres Kornélia, Sopotnik Zoltán és Gál Ferenc könyveinek szerkesztője. A Kórházi Szemle munkatársa, az Észak Kocka és a Visszafogott Írók alapítója. 2001 és 2010 között négy verseskötete jelent meg. Dolgozott közmunkásként és beszédíróként is. Hobbija a hegyi futás, a kézműves kávék és a niche-parfümök, meg a szeretet.