Keménykedés szeretettel

Four Tet stílusvilága végeláthatatlan transzformációk sorozata, egyszerre jellemzi eklektikusság, változatosság és progresszió, a Pink pedig ebben a világban az a hely, ahol egymásba simul hip-hop és folk, a jazzet forró tech-house ütemek próbálják rendszabályozni, sőt még a monoton techno-mezőből is illatos szintetizátor-virágok fakadnak.

A Kieran Hebden-effektus egyik fő velejárója a bekategorizálhatatlanság. A zenész egy szűk fél emberöltőnyi időtartamot felölelő pályájának gazdag palettájára leggyakrabban a „kísérleti elektronika”-címkét szokták ráaggatni, a kifejezés azonban viszonylag tág értelmezési tartománnyal rendelkezik: markáns különbség figyelhető meg például életútjának kezdeti, kiforratlan szakasza és a körülbelül három évvel ezelőtt kikovácsolt vadonatúj hangzás között. Mindkettőre illeszkedik az előbb használt titulus, mégis közel összehasonlíthatatlan a két univerzum.

A szerző olyan mixlemez-sorozatokban is számot adott már tudásáról, mint a Late Night Tales, a DJ-Kicks vagy legutóbb a FabricLive, feldolgozásokat készített többek között a Radioheadnek és a Battlesnek, míg stúdióalbumainak száma a mostanival együtt immár hatra nőtt. És mivel az egyik legismertebb brit elektronikus zenészről beszélünk, egy-két munkája természetesen a Londoni Olimpia különböző eseményeinek háttérzenéjeként is feltűnt. Text Records néven egy évtizede saját kiadót is üzemeltet. Érdekesség, hogy ennek ellenére a Pink az első egész estés korong, amely az otthon falai közül származik.

Az albumon hallható nyolc dal közül kettő kivételével már valamennyi büszkélkedhet kislemezes megjelenéssel (a legkorábbi kiadvány tavaly márciusra datálható), Hebden tehát nem árul zsákbamacskát, az alkotóelemek ismertek, csupán a kompozíció összeállítása rejteget magában izgalmas kérdéseket. A Locked-nál tökéletesebb felütést nehéz találni, népzenére hajazó betétekkel tarkított, leginkább instrumentális hip-hop-ra emlékeztető képződmény, amely nem több egy lazulós-elszállós-bólogatós szösszenetnél: ezzel a felfogással észrevétlenül is beljebb invitálja a hallgatót az anyag további rétegeibe. Itt egyébként már a legutóbbi album óta a művész védjegyének számító vokális játszadozások is elő-előkerülnek, a 128 Harps unalomig ismétlődő énektöredéke, de még inkább a Pyramid minimálköntösbe bújtatott mély, felgyorsított férfihangja rokonítható a két évvel ezelőtti There Is Love In You lemezen található darabokkal.

Minden számban megtalálható egyfajta lágyság, érzékenység, törékenység, ami hol karibi ihletésű betoldások (Lion), hol pedig ősrégi PC-játékok menüzenéjére emlékeztető szólamok (Jupiters) képében köszön vissza, ezen színfoltok betársulásával pedig máris nem tűnnek olyan pusztítónak a Pink helyenként egészen barátságtalan, pokróckemény ütemei. Még az első ránézésre kifejezetten rideg és közegidegen (mintha csak egy The Field-albumról pottyant volna ide) Ocoras monoton, egyetlen szintetizátor dallamra épülő szerkezetébe is beköltöznek az angyali csilingelések, amelyek azonnal elveszik a beatek élét: arra a pár másodpercre szeretnivaló plüssmackót varázsolnak a vérszomjas barnamedvéből. Angel Echoes, Plastic People vagy Sing kaliberű slágert ezúttal nem találhatunk (esetleg a Pyramid lehet az, amelyben megvan a potenciál), a Pink esetében az eredményesség inkább a csapatjátékban rejtezik, semmint a kiemelkedő egyéniségekben. Ennek megfelelően a kohéziós erő is jóval nagyobb az egyes számok között – folytonos oda- és visszautalásokra lelhetünk  –,  amire pedig az aránylag hosszú játékidő is rásegít. A rekordtartó a tizenegy és fél perces Peace For Earth névre keresztelt ambient darab, ahol az elegánsan csörgedező központi motívumot feltehetőleg a lehulló esőcseppek neszei inspirálták, ahogy a különböző tárgyakon landolva más és más hangon szólalnak meg. A Pinnacles képében érkező zárásnak köszönhetően bő nyolc percen keresztül megvizsgálhatjuk, hogyan is szól a jazz, ha Four Tet-gúnyát ölt magára, ezúttal többnyire szigorúan négynegyedes keretek közt maradva.

És hogy mihez ajánlott? Hosszú nyári sétákhoz, éjszakai vezetéshez, házimunkához, de használhatjuk szimplán csak háttérzajnak is: kaméleonként illeszkedik feltűnésmentesen mindenféle környezetbe.

Four Tet: Pink, Text Records, 2012.