Szabadegyetemre emlékeztető élményben lehetett része azoknak a művészetbarátoknak, akik szeptember 7-én és/vagy 8-án ellátogattak a debreceni Déri Múzeum kétnapos konferenciájának bármely előadására, melyet az Et Lettera – Képeket írni, szavakat rajzolni című kiállítás kapcsán rendeztek. Az írók, költők és képzőművészek munkájának eredményét tekinthettük és hallgathattuk meg, majd mindezek viszonyrendszere vált nyomon követhetővé.
Két teremben, egymással párhuzamosan zajlottak a konferencia-előadások, egy ismeretelméleti szekcióra és egy úgynevezett műelemzés/ekphraszisz és kép szekcióra bontva a megjelent kisebb tömeget. Köszönhetően térben korlátolt kiterjedésemnek, választanom kellett a két tömb közül, s végül az ismeretelméleti szekcióra voksoltam, ezért aztán konferencia-beszámolóm is jobbára az itt elhangzottakra koncentrál. Olyan személyek tették tartalmassá a napot, akik műalkotásaikkal is hozzájárultak az ez alkalommal elméletben tovább boncolgatott kiállításhoz. Név szerint: Gerber Pál, Hübner Andrea, Bódis Zoltán és Kovács Béla Lóránt részletezte a még programfüzetben is csupa nagybetűvel szedett témát, avagy kép és szöveg kapcsolatát a képzőművészetben.
A délelőtti program Gerber Pál festőművész a Kép és szöveg, avagy szöveg a képzőművészetben című előadásával kezdődött. Gerber mondandójának lényegét három fő csoportra lehet osztani a vetítőn megjelent műalkotásokon keresztül. Mind a kép alatt megjelenő szöveg (avagy szövegcím), mind a képen megjelenő szöveg, mind pedig a szöveges mű lényege, hogy az alkotást (legyen akár amatőr, vagy elsőre annak látszó) a művészet színvonalára emelje. A szöveg minden esetben pluszt visz egy képi ábrázolásba, amelyet ezáltal vicces, elgondolkodtató, megmagyarázó vagy akár túlmagyarázó irányba is terelhet. Az előadásból megtudhattuk, hogy a szöveg helyettesíthet, idézhet és szándékosan félre is érthet képet, de akár kép is befolyásolhat szöveget, hogyha a textuson belül a betű képként viselkedik.
Gerber egyszerűen világított, pontosabban nagyított rá a kép betűre kifejtett hatására, amit saját vizualitásunk működtet. A nagyítás-kicsinyítés vizuális csapdákat rejt, az esztétikai és az olvashatósági szempontok fontossága néhol felcserélődik. A túlzott méretűre nagyított betűt például inkább formailag elemzi a szem, a térben kiemelt betű plasztikussága pedig fontosabbá válik, mint az ábrázolt hang. A vizualitás szerepe az előadás során egyre fontosabbá vált, mert a művész saját tapasztalataival, felismeréseivel megvilágítva emelte ki ennek lényegét. Utcákon, buszvárókban, épületek falain és egyéb helyeken mi is szembesülhetünk néha olyan jelenségekkel, amelyek általában csak a Gerber Pálhoz hasonló embereknek szúrnak szemet. „A KUTYA HARAP?” feliratú tábla talán az Álljunk meg egy szóra! című műsor egyik részében is elemzésre kerülhetett volna, ezúttal viszont egy képzőművész szemével boncolgathattuk tartalmát. A tábláról fotó készült, a fotó művészi szavakkal egészült ki és műalkotássá emeltetett, melyet aztán újabb talált feliratok és művészi gondolatok követtek, humorral színezve a komor konferenciatermet.
A következő előadást Hübner Andrea tartotta, aki A másság narratívája című előadásával vissza is evezett a komolyabb vizekre. Gondolataiból és a kivetített képekből kiderült, hogy a szavak jelentése képi ábrázolás által megváltozhat és ennek módjait, időrendi példáit egy kiragadott szón keresztül meg is ismerhettük. A másság szó meghatározása a kannibál kifejezéssel azonosítva egyedi jelentések halmazát eredményezte, és a szó képi ábrázolása az egyedi jelentések egyikét-másikát erősítette fel. Az irodalomban valóságos dolgok toposzként élnek, mert a rájuk használt szóra egy kevésbé valóságos (olykor szépített) kitalációt építenek, mely a helyes értelmezés hiányát, de a képi ábrázolhatóság sokféleségét is okozhatja. A szó jelentése tehát függ a szövegkörnyezettől, ami aztán hatással van a képi ábrázolásra, mely arra mutat rá – állítja Hübner Andrea –, hogy kép és szöveg kapcsolata még tovább gondolható.
Mindezen ismereten Bódis Zoltán – a délelőtti konferencia számomra utoljára hallott előadója – lendített tovább a Kép-Szöveg a Kárpát-medencei mesehagyományban című előadásával. Az általa felvetett, meseszöveg-értelmezéssel kapcsolatos elméleti problémára figyeltem igazán fel, mellyel kapcsolatban felvázolta, hogy a lényeg ilyenkor az aktív, továbbgondolható szöveg. A textusnak engednie kell magát látni, és úgy kell hatnia, hogy az olvasóban újraírja a személyes szellemi szintet. Mivel meséről beszélünk, így felismerés helyett megismerés a cél. A jó meseszöveg lényege szerinte – a szakralitáshoz hasonlóan – az önazonosság megteremtésében van.
Befejezésül az Et Lettera – Képeket írni, szavakat rajzolni című kötet bemutatóján vettem részt. A könyvet Lapis József és Süli-Zakar Szabolcs méltatták. A kiállítás által – fejtették ki – előbb a Déri Múzeum vált egy időre „barkácsolt szövegek” hordozó felületévé, de hasonló szerepet lát el a tárlatról készült kötet is, csakhogy immár véglegesen. Szöveg és hordozófelület kiállítótérben és nyomtatott kötetben is reflektál egymásra, mindez köszönhető a szakszerű és tudatos szerkesztésnek. Zárásul ennyit: aki teheti, vegye meg!
Olvasható kép, látható szöveg konferencia, Déri Múzeum, Debrecen 2012. szeptember 7-8.
A fotókat Lukács Tihamér készítette.
