Aki megszelídítette Johnny Casht

Rendszerint kudarcra ítélt vállalkozás egy műfaj eredetét beazonosítani, ám ha van zsáner, amelynek biztosat tudunk a születéséről, az a country. Ismerjük a pontos helyét és idejét, a szülők és a bábák nevét. Az eredettörténet főszereplői között találjuk Maybelle Cartert, a country egyik első szupersztárját, minden idők legnagyobb hatású gitárosainak egyikét is, aki ötvenéves karrierje során zenészgenerációkat nevelt ki – és még Johnny Casht is képes volt leszoktatni a drogokról. Maybelle Carter idén lenne 111 éves.

1927 nyarán a Tennessee és Kentucky határán fekvő Bristol városkába özönlenek a hegyvidéki zenészek, hogy némi jövedelem reményében feljátsszanak Ralph Peer producernek és a Victor lemezgyárnak egy-egy dalt. Köztük van három hillbilly is: a férfi, A. P., kantáros nadrágban, a két nő, Sara és a 18 éves Maybelle parasztlány ruhában. Négy dalt vesznek fel – elsőként a Bury Me Under the Weeping Willow-t –, amelyek pár hónappal később Carter Family név alatt jelennek meg.

Ám a country szempontjából 1927 augusztus elseje csak a vajúdás kezdete. A szülés eltart egészen negyedikéig, amikor is egy vasúti munkás érkezik a városba, de miután összevész a zenésztársaival, szólóban veszi fel két saját dalát. A munkást Jimmie Rodgersnek hívják. Ehhez a két névhez és két naphoz kötődik a műfaj születése, vagy ahogy hivatkozni szoktak a Bristol Sessionsre: a countryzene ősrobbanása.

A vidéki élet egyszerűsége, érintetlensége, tisztasága és a családi béke szentsége, amit a Virginiából érkező Carter Family sugárzott,

azonnal összekapcsolódott a Mississippiből érkező iszákos, TBC-s nőcsábász Jimmie Rodgers feketeblues-alapú zenéjével. És hogy az eredet mennyit számít: e kettősség átitatja a country egész történetét, amelyben épp Maybelle Carter lesz az, aki a jóságos anyuka szerepében próbálja kordában tartani a démonokat, oltalmazni a velük viaskodó zenészeket.

Maybelle már családon belül is hamar a problémamegoldó szerepébe kényszerül. Míg a Carter Family lemezek százezreit adja el, és a hozzájuk hasonlóan szupersztár státuszban lévő Jimmie Rodgerstől azzal különböztetik meg magukat a plakátjaikon, hogy az ő műsoruk „morálisan helyes”, addig Sara és A. P. házassága szépen lassan gajra megy.

Sara, aki őszintén utálja a nyilvános fellépéseket és az ezekkel járó terheket, beleszeret férje unokatestvérébe,

míg az dalgyűjtő körúton járja a hegyvidéket. A családi harmónia megtestesítőjeként azonban fel sem merülhet, hogy a countryzene first familyjének imidzsén csorba essen. Így Sara – Maybelle unszolására – titokban elválik férjétől, ám a nyilvánosság előtt tovább játssza a boldog feleség szerepét.

A látszatot néhány évig sikerül csak fenntartani. 1938-ban a család a texasi Del Rio egyik országos sugárzású rádióállomásával szerződik. Sara az országos sugárzást kihasználva üzen a családi békét, no meg a családi bizniszt védendő Kaliforniába száműzött szerelmének. A. P.-t lesújtja a két szerelmes egymásra találása, a csatorna pedig tartva attól, hogy A. P. hangulata rányomja bélyegét a műsorra, visszaküldi őt Virginiába.

Maybelle már ekkor szerepelteti a műsorban lányait, Helent, June-t és Anitát, ami csak növeli a család népszerűségét.

Országszerte tömegek igazítják mindennapjaikat Carterék műsorához, köztük az arkansasi Cash család is. Maybelle a negyvenes években már a lányaival turnézik Carter Sisters and Mother Maybelle néven, amikor felbukkan Jimmie Rodgers nyomdokaiban a countryzene új sztárja. A folyamatos balhék és súlyosbodó alkoholizmusa miatt korábban mindenhonnan kirúgott, visszautasított alabamai zenészt, Hank Williamst végre befogadja a műfaj fővárosának számító Nashville. Ennek jeleként 1951-ben már a Carter-lányokkal és Maybelle mamával lép fel közösen.

A „hillbilly Shakespeare” kezei közül azonban egyre gyakrabban csúsznak ki a dolgok alkoholizmusa, valamint amfetamin- és morfiumfüggősége miatt, menedéket pedig Maybelle mamánál keres.

Nem egyszer jelenik meg késő éjjel, teljesen szétcsúszva Maybelle házában,

aki minden alkalommal egy korholó szó nélkül kávét főz neki, kukoricakenyérrel és raguval kínálja, és addig beszélget vele, míg annak whiskytől és amfetamintól borzolt kedélyei le nem csillapodnak. Maybelle mama ajtaja mindig nyitva áll előtte, akármire is van szüksége. Mindhiába. Hank 29 évesen, 1953 újévének napján koncertre tartva, autója hátsó ülésén fekve meghal szívleállásban.

Két évvel később, 1955-ben Nashville-ben, a Sun Recordsnál készíti első felvételét egy arkansasi fiatalember, aki gyerekként a rádióra tapadva hallgatta a Carter Family műsorát. Johnny Cash karrierjét innentől kezdve semmi sem állíthatja meg. 1964-ben már közösen lép fel a családdal, később pedig turnéjának állandó vendégévé válik Maybelle és három lánya.

Cash súlyosbodó drogfüggősége azonban folyamatos veszélyt jelent a turnéra, egymást követik a lemondott bulik, a perek, botrányok.

Hogy valamelyest kordában tartsák, Maybelle és a Carter lányok igyekeznek el-ellopni Cashtől a drogot, inkább kevesebb, mint több sikerrel. „Ha nem hozott volna magával [a turnéra], már halott lenne” – mondogatja Maybelle mama, és hozzáteszi: „nem akarom úgy elveszíteni őt, ahogy Hanket.”

A mintázat ismerős: ha Cash lába alól épp kicsúszik a talaj, Maybelle mama mindig szeretettel és megértéssel várja. „Mindig puhára esett” – ahogy Cash egyik lánya, Carlene fogalmazott. Ám a szeretet és gyengédség, ahogy Hanknél, úgy Johnnynál sem válik be.

Végül a család határozott fellépésének, valamint annak köszönhetően, hogy Maybelle egyik lánya, June addig nem hajlandó hozzámenni, míg le nem szokik, Cash beleegyezik abba, hogy profi segítséget vegyen igénybe. Egy orvos útmutatásával June, Maybelle és a szülei a külvilágtól elzárva segítik függősége leküzdésében Casht. Maybelle mama ezúttal sikerrel jár:

Cash karrierje a leszokást követően új erőre kap, hogy az a világsztár váljék belőle, akire a mai napig is emlékszünk.

Maybelle-t azonban nem csak az az anyai gondoskodás teszi az amerikai zene történetének megkerülhetetlen figurájává, amellyel zenészek generációinak útját egyengette. A multi-instrumentalista zenész már 18 évesen, a bristoli felvételeken kitűnik sajátos gitártechnikájával. Bendzsójátékot idéző stílusa a mai napig népszerű pengetési technika: Maybelle hüvelykujjával a hangszer mélyebb regisztereiben játszotta a dallamot, míg mutatóujjával a magas húrokon a dallamot ellenpontozva hozta a ritmust, amolyan vakargató mozdulattal.

A technikát ennek megfelelően Carter scratchnek, azaz Carter-kaparásnak hívják.

Ahogy Maybelle pengetési technikája alapvetésnek számít az akusztikus gitártechnikák között, a dalok, amelyekben szerzőként, zenészként, énekesként közreműködött, legalább ennyire megkerülhetetlenek. A legelsőtől, a Bury Me Under the Weeping Willow-tól kezdve

a Carter Family az amerikai kultúrában megkerülhetetlen dalokat ír és ad ki,

mint a country- és bluegrass-himnusz, a Can the Circle Be Unbroken. Vagy az eredetileg fekete baptista dalnak számító When The World’s On Fire, ami később Woody Guthrie számában, az USA kvázi második himnuszában, a This Land Is Your Landben köszön vissza.

Aligha találunk tehát még egy szereplőt a könnyűzene történetében, aki már legelső felvételétől kezdve folyamatosan meghatározza egy műfaj alakulását, és mindvégig igazodási pont marad az újabb zenészgenerációk számára. Hogy mennyire mélyen gyökerezik Maybelle és családja hatása az amerikai kultúrára, azt jól mutatja, hogy

Dolly Parton a bristoli felvételek első dalát énekelve ríkatta meg nemrég Stephen Colbertet a műsorában.

Maybelle mama és a Carter Family nélkül az amerikai zene teljességgel elképzelhetetlen – szerencsénkre nem is kell elképzelnünk.

A borítókép, amin Maybelle Carter látható 1973-ban, a National Museum of American History fotója.