Tóth Kinga minden eddigi magyarul megjelent kötete megkérdőjelezte a mediális és tematikus határokat, a frissebb munkák pedig mindig építettek a korábbiak által kialakított rendszerre: a Zsúr (Palimpszeszt – PRAE.HU, 2013) óta közel egyenrangú a szöveg a körülötte feltűnő kisebb-nagyobb grafikákkal, az All machine (Magvető, 2014) után már nem váratlan az emberi és nem emberi azonossága vagy együttlétezése, a Holdvilágképűek (Magvető, 2017) pedig újabb mediális kifejezésmódokat, illetve a kevertnyelvűséget vonta be az alkotásba. Ezek – és a velük időben párhuzamosan bemutatott előadások, performanszok, külföldön megjelenő kötetek – mediális működései és tematikus irányvonalai az Írmag / Offspring című kötetet is meghatározzák: grafikák, fényképek, számozott szövegrészek, valamint különböző videókhoz és zenékhez vezető hivatkozások váltják egymást a lapokon.
Az Írmag / Offspring a fenti jellegzetességek alapján illeszkedik Tóth Kinga eddigi alkotásai közé. Ezek sorát azért is lényeges figyelembe venni, mert a szerző mint funkció, amely több művet egy sorba rendez és egymással párbeszédbe léptet, e kötetben különös hangsúlyt kap. A szövegek között, mellett, mögött látható fényképeken ábrázolt kietlen tájakon újra és újra felbukkan Tóth Kinga alakja, általában távolról, hátulról, az arcát mindig takarásban tartva.
A műben szereplő fotókat végignézve kibontakozik egy narratíva, mely szerint a fényképeken látható alak halad valamerre.
A kötet végén a szöveges és képi elemek megjelenése és elrendezése alapján az utolsó fejezet kezdődne, csakhogy ennek a címe a szerző neve. A cím alatt szereplő URL és QR-kód pedig már nem hangköltészeti, videós és színpadi performanszok felvételeihez vezet, mint a korábbi oldalakon, hanem Tóth Kinga további munkáihoz. Ezáltal ő (és a Tóth Kingához mint szerző-funkcióhoz tartozó munkák összessége) is az alkotás részévé válik, az utolsó fénykép pedig ezzel összhangban ismét őt mutatja, azonban már nem messziről, szinte a tájhoz tartozóként, hanem az arcát közelről és szemből megjelenítve. Ha a narratíva szerint tartott valahova a fotókon látható alak, akkor a kötet végére megérkezett – azonosíthatóvá vált benne a szerző.
Bár a szerzőfunkciót e narratíva és a borító tanúsága szerint Tóth Kinga tölti be, az életrajzi szerző tekintetében az Írmag / Offspring vállaltan nem egyetlen művész munkája (az említett korábbi kötetekben az impresszum is Tóth Kingát említette egyedüli alkotóként). A fényképek öt másik fotós (Baki Júlia, Kaspar Mattmann, Normal Gergely, Popella Dóra, Zergi Boglárka) munkáját is dicsérik, a linkek által jelölt zenés és színpadi performanszokban Nikolaos Zachariadis és Silvia Rosani is jelentős szerepet játszanak, az angol szövegek pedig Timea Balogh és Owen Good fordításai.
A borítón és a könyv gerincén szereplő cím: Írmag / Offspring.
A két szó közötti ferde vonal pedig az egész kötetben a tipográfiai jelként és a képként való érthetőség között oszcillál.
A címbeli törtvonal előtt és után szereplő szóköz felveti a vonal nem pusztán írásjelként való értelmezhetőségét, hiszen ha az volna, a helyesírási szabályok szerint tapadnia kellene a megelőző és rákövetkező szóhoz. Kiemeli a tipográfia kizárólagos kategóriájából a ferde vonalat a borító további vizuális elrendezése is, a szerzői név és a cím fölött egy erdő látható, benne egy emberi alak, valamint egy fatörzs, amely egyenes, ágaktól csupasz és balról jobbra dől: épp, mint az „írmag” és az „offspring” szavak közti vonal. A címlap vizuális elrendezése szintén elbizonytalanítja ennek az egyedül tipográfiai jelként való érthetőségét: a cím szavai között egy közel vízszintesen futó, de ferde vonal húzódik. Ezt interpretálja a betűkhöz szokott olvasó tipográfiaként, törtvonalként.
A kötet visszatérő arculati eleme a ferde vonal: leggyakrabban (a címlap szavaihoz hasonlóan) elválasztja a magyar szövegeket és az angol változataikat, de megjelenik szövegek és képek, illetve képek és képek között is. Bizonyos esetekben (írás)jelként, máskor (nyelvileg kevéssé szemantizálható) képként fordul elő, sokszor pedig nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy épp milyen szerepet is tölt be. Ez a váltakozás és elkülöníthetetlenség körvonalazza a műben újra és újra megfogalmazódó kérdést: hogyan befolyásolják bizonyos előzetesen meghatározott rendszerek az észlelésünket?
Az olvasást meghatározó rendszerek példájaként az Írmag / Offspring többek között a nyelveket mutatja fel,
a kötetben újra és újra problematizálódik a köztük való átjárhatóság. Az angolul és magyarul szereplő szövegek egymáshoz való viszonya az irodalmi fordítások (többek között Kosztolányitól és Schleiermachertől) jól ismert problémájával szembesít: verset fordítani nem, csak átkölteni lehet. Az „írmag” és az „offspring” szavak nem pontosan fedik egymás jelentésrétegeit – amíg a magyar szó az „írmagja se marad” szólás révén az utód egyedüliségét, a kipusztulást konnotálja, addig az angol egyezik önmaga többes számú alakjával, hangsúlyossá téve a leszármazás folytatólagosságát. Ehhez hasonlóan a kötet további szakaszaiban is bőven akadnak jelentős eltérések a magyar és az angol szövegek között.
A „hosszú selyemben heverünk / vendéglátóink pamlagán azt mondják lehet ez egy új otthon” és a „we lie in long silks / our hosts on sofas tell us this can be a new home” közötti különbség például a teljes beszédhelyzetet megváltoztatja azáltal, hogy megcseréli, ki hever a pamlagon (015).
Többször ennél kisebb különbségek mutatkoznak a két változat között, olyanok, amelyek az adott szöveg egy-egy új aspektusát emelik ki,
gyakran pedig az angol változat kiválaszt és leszögez egyet azon jelentéslehetőségek közül, amelyeket a magyar felvetett. A 009 utolsó másfél sorának magyar változata („az ablakfestés / megrepedezik az úttest alatti ország”) kétféleképp szemantizálható: a megrepedezik igéhez tartozó alany vagy az ablakfestés, vagy az úttest alatti ország. Mindkét névszói összetétel azonban csak abban az értelmezésben kapcsolható szintaktikailag is a versszövegbe, amelyet írásjelekkel a következőképp jelölhetnénk: az ablakfestés megrepedezik, az úttest alatti ország; ekkor az úttest alatti ország azonosítódik a megrepedezett ablakfestéssel. Az angol verzió azonban a cracks igét egyértelműen hozzákapcsolja mindkét, a magyarban egymást alanyként kölcsönösen kizáró kifejezéshez, eszerint tehát mind az ablakfestés, mind az úttest alatti ország megrepedezik: „the window paint cracks / as does the country below the road”. A magyar sorok a megrepedezett ablakfestést metaforizálják az úttest alatti országgal, az angol közvetlenül kimondja utóbbi repedezettségét.
Leggyakrabban sortörések, oldaltörések döntenek el szemantikai ambiguitásokat, mert amíg a magyar verziókban sok a soráthajlás, a fordítások – mintha tisztázni akarnák a félrecsúszott nyelvtani szerkezeteket – általában a sorvégeket használják a szintaktikai határok egyértelműsítésére. Néhol pedig az angol verzió túlzottan az egyes szavakhoz ragaszkodva adja vissza a szöveget, a szó szerinti precizitással gyakran értelem szerinti pontatlanságot idézve elő (és itt válik igazán fontossá, hogy a magyar a forrásnyelv): az „olajba mártott fonalakkal stoppolunk” sorban például a „fonal” szó miatt inkább gondolnánk varrásra, nehezen juthatna eszünkbe az igének a lap túloldalán kiválasztott jelentése „hitchhike with oil-dipped threads” (027).
A fotók is hasonlóan működnek, a két-két szövegvariánshoz tartozó képek hol egymás iterációi, hol pedig együtt rajzolnak ki valamit.
De nemcsak fénykép és fénykép vagy vers és vers között figyelhetők meg ilyen összefüggések, hanem a különböző, a kötetben feltűnő médiumok egymást is modulálják, ezáltal is hangsúlyozva, hogy az információt hordozó rendszer meghatározza annak értelmezhetőségét – új jelentésrétegek tárulnak fel a vizuális és a szöveges részek együttes befogadásakor. Egyfelől a nyelveket elválasztó vonalak által kettészelt rajzok módosítják az olvashatóságot: egy Kim Dzsongun-idézet („az íróasztalomon mindig van egy atombombagomb”) melletti ábrák például a gombot, az irányítást egyértelműen az angol, míg a pusztítást végző bombát a magyar szöveghez kapcsolják.
Másfelől a grafikák és fotók olykor tekinthetők a szövegek illusztrációjaként, például a csikóhalak a 017 vagy a sárga zászlók a 025 sorszámú írásokhoz. A nagy képkivágással dolgozó fényképeken az emberalak kompozicionálisan a táj részévé válik: a hatalmas tájhoz képest apró a figura, ruhája színe sokszor egybevág a körülötte látható természeti képződmények és növények színeivel (003, 029), olykor testtartása is a növényekéhez igazodik (019, de a borító is ide sorolható). A Stúdió / Studio fejezetben az emberi haj – kukoricahaj – banánhéj hangzásban összecsengő hármasát ábrázoló fotósorozat a nyelvi és vizuális működések egy újabb összefüggését valósítja meg: ezeket a fényképeket kiolvasva, nyelvivé alakítva kapcsolhatjuk bele a kötet narratívájába, mely az embert alapvetően a természet, a táj részeként mutatja be.
A médiumok egymást kiegészítő működése a Hangköltészet / Sound Poetry szakaszban válik a leginkább szembetűnővé, ugyanis az itt szereplő QR-kód a kötetben 001 és 031 sorszámmal szereplő, a legelső és a legutolsó versek hangzó anyagához, Tóth Kinga szavalataihoz irányít. Angolul, magyarul és németül is meghallgatható a két mű, a három előadás pedig három különböző központozás szerinti hangsúlyozást, szavalásmódot, ezek által pedig három különböző értelmezést ad. Emellett
a zenei alap is más kontextust biztosít a versekhez, mint amit a leírt forma esetén a fehér lap és a nyomtatott betű kínál:
a szövegek zajosításával a háttér-előtér viszonyok elbizonytalanodnak, a verbális tartalom hangsúlytalanabbá és nehezebben elkülöníthetővé válik, az emberi nyelv szorosabb kapcsolatba kerül a nem-emberi hangokkal. A három változat között is jelentős különbségek fedezhetők fel: a magyar szavalat utolsó versszakában az etetés szó után hallható röffenés az állatival, a német fütterung közben szóló mechanikus hangok a gépivel asszociálják a Tarkovszkij-parafrázist. Tóth Kinga előadásában egyedül a vers magyar verzióján nem hallható a nem anyanyelvi beszélő óhatatlan akcentusa, így a kötetben megjelenő művek sorrendjéhez (azaz, hogy mindig a magyar változat szerepel előbb) hasonlóan a felolvasás is arra utal, hogy e műben a fordítások elsősorban a magyar szövegekhez képest, azok tükrében léteznek.
Az Írmag / Offspring kísérletezik az észlelést és az értelmezést meghatározó rendszerek keretei közül való kitörés lehetőségeivel is.
Könyvről lévén szó értelemszerűen hangsúlyt kap az írásbeliség rendszereinek oldása, ilyen például a központozás és a nagybetűk elhagyása. A konvencionális olvasásmódokat kihívás elé állítja a szövegek műfaji besorolhatatlansága, illetve az is, hogy láthatóan az oldalak nem számítanak külön egységeknek: a képek többször túllógnak a kötésen, nagyobbak az oldalnál. Számozást is csak a szövegek sorszámai adnak, tehát inkább ezek, illetve a fejezetcímek szervezik, tagolják a művet. A Vizuális költészet / Visual Poetry című szakasz grafikáin a nyomtatott könyv konvenciója is megbomlik azáltal, hogy nehezen olvasható, többször kézzel írt szavak jelennek meg. Ezek a főként angol és német jegyzetek a kötet közepén elhelyezkedő fejezetben megkérdőjelezik a magyar nyelvű szövegek addigra kirajzolódó elsőbbségét, ugyanakkor nem törlik el azt, amennyiben kézírásos, nehezen olvasható jellegük, illetve részleges hiányaik miatt sokkal inkább vizuális aspektusuk kerül előtérbe.
Kísérleti kötetként a médiumokhoz kapcsolódó működések/befogadási lehetőségek megújításán dolgozik a mű, például ugyanebben a fejezetben szerepel egy grafika, amely egy üres oldal képkereteként szolgál. A QR-kódok segítségével transzmediálissá válik az alkotás, így a könyv mediális kereteit feszegeti, de hasonló hatása van a Videók / Videos fejezet negyedik darabjának is. Itt a link ugyanis egy olyan videóra mutat, amelyen Tóth Kinga és Silvia Rosani a szerző 2019-ben németül megjelent Maislieder (Kukoricadalok) című munkájának könyvbemutatóján egy performanszot ad elő. A felvételről nézhető performansz egyrészt megtöri a színpadi elvárásokat, hiszen épp az egyidejű fizikai jelenlét vész el az idő- és térbeli közvetítettségben (és ezt még hangsúlyosabbá teszi az, hogy hallhatóan van az előadásnak jelenlevő közönsége: a videóba valaki beleköhög). Másrészt azáltal, hogy az Írmag / Offspring részben a Kukoricadalok átdolgozása, továbbfejlesztése, tartalmazza saját képeinek és verseinek korábbi performálását: a könyvben szereplő kukoricagrafikák és -szövegek mellett az azokat bemutató előadás is része a műnek.
A kötet hangulatiságát a posztapokaliptikus világkép határozza meg.
Ezzel függ össze az a nem antropocentrikus felfogás is, amely például a tápláléklánc végének visszakanyarodását, a lánc helyett a körforgást teszi hangsúlyossá, azt, hogy az ember hogyan kerül vissza a természetbe: „szerveinket visszaadjuk a földnek / hogy tenyerünkben új magot teremjen” (027); „előkészítjük talajtérfogatunkat puhítjuk amíg / mi keményedünk […] csendben trágyázunk magunkkal tovább” (031). Az ember azonban nemcsak oszló testének a körforgásba kerülésével, hanem már életében is a természet részeként, nem attól elkülönítettként tűnik fel a kötetben olyan párhuzamok által, mint a kukoricahaj és az emberi haj együttes láttatása (010) vagy a lírai énnek a kukorica szerepéből való megszólalásaként értelmezhető írás (028).
Az apokalipszis utáni világ felvázolása lehetne a rendszerekből való kitörés tematikus megjelenése, azonban mivel a kötet más művek megidézésével alkotja meg ezt a teret, mégsem távolodik el a már korábban létrehozott struktúráktól. A legerősebb kontextust a Dark című sorozat és a Sztalker című film adják, melyek ismét a nyelv szempontjából is izgalmasan kapcsolódnak be a szövegek közé: az eredetileg német nyelvű sorozatból származó idézetek angolul és magyarul szerepelnek, az orosz nyelvű film részletei pedig angolul, magyarul és németül hangoznak el – tehát mind több nyelven, de mind csak fordításban. Ezáltal újra azt mutatja fel a kötet, hogy milyen befolyása lehet a közvetítő közegnek és mennyire befolyásolja a jelentésképzést a hangsúlyeltolódás, vagy ahogy a Darkból idézi: „te döntöd el, a történet melyik verzióját meséled el” (023).
Tóth Kinga: Írmag / Offspring, YAMA Books, 2020.
A borítófotót Polyák Attila készítette.
