Az újranyitás jegyében zajlott az idei Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, és bár alig telt el nyolc hónap a tavalyi mustra óta, a szervezők több újítással is készültek. Láthattunk egész estés filmet, voltak szabadtéri vetítések, Péterfy Bori a zsűrizés mellett nagykövetként és hivatalos reklámarcként is támogatta a fesztivált, az egyes blokkok pedig tematikai egységet alkottak.
Szerencsére idén sem volt hiány izgalmas rövidfilmekből, ráadásul, főleg a hétvégi vetítések során, gyakran találkozhattunk dupla, sőt tripla telt házakkal is. Így aztán üdítő fesztiválhangulat uralkodott a Toldi moziban és a városháza udvarán. Idén is sokakat érdekelt a pitchfórum, de az élőben és online követhető kísérőprogramok is izgalmas témákat tartogattak az ökotudatos filmkészítéstől a streaming térnyeréséig. A magyar versenyprogramon egyelőre kevésbé volt érezhető az elmúlt időszak – pandémia miatti lezárások, SZFE-ügy – hatása, de COVID-filmek már az idei fesztiválon is elő-előfordultak. A nemzetközi válogatás pedig szokásosan sokszínű volt. Láthattunk kamara-szatírát a bevándorlókkal szembeni előítéletekről (The Washing Machine), feszes thrillert két török fiatalról, akik házassági papír nélkül szeretnének szerelmi életet élni (The Criminals), illetve pazar észak-macedón tragikomédiát, melyben egy esendő családapa vív abszurd harcot a rendfenntartó szervekkel (Sticker). A magyar versenyprogramban sem volt azonban hiány az elgondolkodtató, szórakoztató és sokszor humoros darabokból.
Quarantine Set
Vermes Dorka COVID-filmje egy online streamelt DJ-setből indítva bont ki egy megrázó családi drámát. Bala drogfüggő lemezlovas, akinek félbe kell hagynia az elvonót a pandémia miatt. A film három jelenetében a Bala és húga közti videochateket láthatjuk, melyekbe bele-beleszól a gyermeke egészségéért aggódó anyuka is.
A Quarantine Set több szempontból is izgalmas reakció a világjárványra.
Egyfelől a rendező a három karakter közötti dinamikát felhasználva mutat rá az online kommunikáció nehézségeire, sőt a film frappáns lezárása, azaz Bala lelepleződése is a videohívások során gyakran előforduló bénázásból fakad. Másrészt a Quarantine Set azokról a családokról szól, akiknek életét a járvány közvetve nehezítette meg. Mivel Bala kezelésének helyén COVID-osztályt alakítottak ki, nem fejezhette be a megkezdett elvonót, így az egyébként is kifordult világban a Kövesi Zsombor által szuggesztíven megformált figura könnyen visszatalálhatott függőségéhez. Vermes Dorka fontos és talán a súlyához képest keveset tematizált jelenséget ragad meg: a Quarantine Set az ellátórendszer pandémia miatti átalakulására (nem létfontosságú műtétek és vizsgálatok elhalasztása, a filmbéli programokhoz hasonló terápiák szüneteltetése) is reflektál.
Valahogy így
Roy Andersson stílusát ülteti át magyar közegbe Sipos Bence szkeccsfilmje, a Valahogy így azonban a svéd mesterre jellemző töredékességet egy komplexebb történet elmesélésére (is) használja. A film váratlanul és kiszámíthatatlanul dobja be a nézőt egyik egysnittes jelenetből a másikba,
az egyes szekvenciák között pedig a karakterek és a helyszínek szolgálnak kötőanyagként.
A rendező hétköznapi szituációkat nagyít fel (e tekintetben is tetten érhető Andersson hatása), és hideg színekkel, a teatralitást segítségül hívva mutat rá az egyes helyzetek tragikus, komikus vagy épp groteszk voltára. Láthatunk befásult BKV-alkalmazottat, fiatal orvost, sérüléssel a sürgősségi osztályon várakozó beteget, a főszereplő azonban egy cégvezető, akit Hajdu Szabolcs alakít. Az egyes szkeccsekből ennek a karakternek a bukástörténete bomlik ki, mely így vagy úgy az összes többi szálhoz kapcsolódik. A Valahogy így izgalmas kirakósjátékra invitál, miközben az említett svéd mester hitvallását sikeresen keveri a hamisítatlan ká-európai hangulattal, így aztán Sipos Bence ambiciózus vállalása mindenképp üde színfoltja volt az idei versenyprogramnak.
Branka
A 2018-as Friss Hús pitchfórum győztes filmterve idén a fesztivál versenyprogramjában mutatkozhatott be. „A zsűri szerint a Branka valós eseményekre épülő alapötletéből egy különleges, megrázó erejű kisjátékfilm készülhet” – szólt a pitch értékelése három éve. Az akkori ítészek pedig nem tévedtek. K. Kovács Ákos feszült drámája végig egy jugoszláv kórházban játszódik a délszláv háború kirobbanásának évében, azaz 1991-ben.
A Branka úgy mesél a háború borzalmairól, hogy nem látunk harcokat, sem pedig kórházban ápolt sebesülteket, mégis mindvégig a bőrünkön érezzük a hétköznapokba leszivárgó feszültséget. A valós eseményeken alapuló történet a címszereplő szűrőjén keresztül bomlik ki: a kórház szülészetére újonnan érkező nővér fokozatosan rájön arra, hogy az intézményből újszülöttek tűnnek el, méghozzá szervezetten, a főorvos koordinálásával.
A film a látszólag antagonistaként működő osztályvezető orvos motivációit nem tisztázza egyértelműen.
A nézőn múlik, hogy a doktor és Branka között zajló, kiváló ritmusú párbeszéd során, mely a film egyik legerősebb jelenete, elhiszi-e, hogy ebben a kifordított világban az orvos valóban arra törekszik, hogy emberéleteket mentsen és egy jobb jövőt biztosítson azoknak, akik a háború poklába születtek bele, vagy pedig egyszerűen az emberkereskedelemmel járó anyagi haszonszerzés vonzza. Így mi is pontosan annyira vagyunk bizonytalanok az egyébként kedves, humánus és a páciensekkel néhány szót magyarul is váltó jugoszláv orvost illetően, mint a címszereplő. Branka álláspontja azonban sokkal inkább védhető: az anyától történő elszakítás, akárhogy is forgatjuk, óriási bűn. Az igazi antagonista mégis maga a háború, K. Kovács Ákos pedig hatásosan, pátosztól és giccstől mentesen hangsúlyozza: bárki is nyeri a fegyveres konfliktust, az igazi vesztesek mindig azok lesznek, akiknek nincs közvetlen befolyásuk a politikai és hadi döntésekre.
Az X-Kryptonit projekt
A tavalyi Friss Hús egyik közönségkedvence volt a különc lány és az ő Ossian-pólós szomszédja közötti szerelmet viccesen és nagyon szerethetően ábrázoló Minden este, mikor leviszed a szemetet. Az X-Kryptonit projektnek nemcsak a rendezője (Rudolf Olivér) és a főszereplője (Széll Viktória) azonos a tavalyi versenyfilmmel, de a helyszín is ugyanaz a lakásbelső. Sőt, e filmben is fontos szerep jut ugyanannak a konyhai lefolyónak, melyet az előző alkotás főhőse eltömített, mintegy ürügyet keresve ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen plátói szerelmével. Azonban Az X-Kryptonit projekt formanyelvi és narratív szempontból is őrültebb darab, mint a Minden este…
A rendező ezúttal a mockumentary elemeivel játszik el:
a film túlnyomó részében egy fiktív forgatócsoport kamerája által követjük a különc hősnőt, aki elmondása szerint a valóban létező Supermannel tart fenn telepatikus kapcsolatot. Clark Kent valódi énje ugyanis épp őt kereste meg, hogy a titkos összetevőkből (például egy orosz szótár) létrehozza az X-Kryptonitot. Rudolf Olivér filmje amellett, hogy virtuóz stílusgyakorlat, abszurd humora a konteo-hívőket célozza, akik az elmúlt bő egy évben talán a szokásosnál is nagyobb publicitást kaptak. Így Az X-Kryptonit projekt egészen aktuális film, sőt története a karanténidőszak alatti lelki és pszichés gyötrelmek allegóriájaként is értelmezhető. Széll Viktória különc karakterei pedig, úgy tűnik, megunhatatlanok.
Liga
A Ricsárdgír frontembere, Márton Dániel is az idei Friss Hús egyik nagy visszatérője volt. A 2018-ban a fesztiválon díjazott Rossz színész hamar népszerűvé vált a közönség körében, a kritikusok pedig több listán is az elmúlt évtized legjobb rövidfilmjei között emlegették, teljes joggal. A zenész-rendező a feltörekvő magyar filmesek után ezúttal a szuperhős-zsánert pécézte ki magának, új alkotásában a Marvel és DC nagyszabású látványfilmjeinek narratív elemeit és tipikus toposzait hajtja túl és ágyazza azokat egy szerethető felnövéstörténetbe.
A Liga egy csapat kiskamaszról szól, akik egy zárt, hegyvidéki faluban élnek és szuperhősöknek öltöznek szabadidejükben, hogy az álruháikat felöltve a valós családi gondjaik elől meneküljenek. A sztori Félix és Pisti kapcsolatára koncentrál, előbbi szülei válófélben vannak, Pisti apja pedig börtönben ül. A négyfős liga épp egy új megbízatáson dolgozik, egy rollert kell visszaszerezniük. A küldetés azonban bonyolódik, mivel Pisti és Félix személyes problémái és a kettejük között felerősödő feszültség aláássa a csapategységet. Márton nehéz utat választott, a stílusparódia mellett a Liga coming-of-age storyként és valamennyire családdrámaként is funkcionál, így óriási feladat hárult a gyerekszínészekre.
Bár a végeredmény nem ér fel a Rossz színész virtuóz humorú, rétegzett szatírájához, a Liga is szerethető darab.
A főszereplők közötti dinamikának, a szépen a jelenetekbe simított animációknak, az okos műfaji kikacsintásoknak, valamint az időről időre felerősödő helyzet- és jellemkomikumnak hála Márton Dániel idén sem okozott csalódást közönségének.
Őzek
A társadalom felső és alsó rétege közötti szakadékról szól Hevesi István egysnittesnek ható, valójában (talán) egy vagy két rejtett vágást tartalmazó kisfilmje. Egy fiatal orvos házaspár egy konferenciára tart, amikor a nő az autóból meglátja, hogy az út szélén egy férfi felpofoz egy lányt. Az épp a fia iskolai verekedéséről szónokló férfi visszafordul és megnézi, mi történt az országút széli erdős részen. A rendező ebben az egy hosszú jelenetben egyfelől a szülői képmutatást mutatja meg: az orvos bátortalanul közelíti meg a helyszínt, hogy aztán a néhány perccel azelőtti monológjának ellentmondva megfutamodjon. Ám az Őzek az ügyes kamerakezelés és a példásan épített suspense mellett a szocio-vonal miatt lesz igazán emlékezetes.
Hevesi a társadalom két szélső pontjának találkozását jeleníti meg:
a prostituált és a szláv akcentussal beszélő strici egy olyan problémát testesítenek meg, melynek nemhogy a megoldása, de a tudatosodása sem igazán történt meg a másik szélsőértéket jelentő vagyonos réteg által. A felső középosztálybeli főszereplő tehát nem tud mit kezdeni az arcába csapódó rögvalósággal. Az Őzek hatásos munka egy végletekig megosztott társadalomról és arról, hogy a távolság lassan áthidalhatatlanná válik a saját kis buborékjaink között.
Ballagási cipő
Szintén a szocio-rövidfilmek táborát erősítette Schwechtje Mihály új alkotása, bár ez a fejlemény a rendező korábbi munkáinak ismeretében aligha meglepő. Ahogyan az sem érhet váratlanul, hogy Schwechtje ezúttal is mély empátiával viseltet egy perifériára szorult társadalmi csoport iránt. A Ballagási cipő egy apa-lánya történet, melyben a lány (a nemrég Ezüst Medvét nyert Kizlinger Lilla) szembesül melós édesapja (Kardos Róbert) mindennapos megpróbáltatásaival. A három egysnittes jelenetből álló film hibátlanul ábrázolja a két főhős közötti szeretetteljes kapcsolatot, mely a lány kamaszévei miatt épp átalakulóban van.
A rendező a kétkezi munkások anyagi és egzisztenciális kiszolgáltatottsága felől közelít:
az apa építkezésen dolgozik, a lány pedig véletlenül tanúja lesz annak, ahogy a műszakvezető emberi és szakmai szempontból is vállalhatatlanul viselkedik vele, megalázza őt. Így a ballagási cipőre vágyó kamasz számára nemcsak a pénz szerepe értékelődik át, de apja erőfeszítéseit is megérti. A Ballagási cipő formanyelvi eszközeit tekintve is arra játszik rá, hogy ez egy olyan hétköznapi történet, amely mellett nap mint nap elmegyünk az utcán. Herbai Máté kamerája nem azokat a részleteket ragadja ki a térből, ahol a szereplők teljes vagy sokszor akár csak félalakban jelen vannak. Az alkotók egy furcsa külső szemlélői pozíciót alkalmaznak, így végig olyan, mintha egyszerű járókelőkként, a buszra várakozva vagy az utcán sétálva lennénk tanúi az egyébként teljesen hétköznapi, mégis megrázó eseményeknek. A Ballagási cipő fontos társadalmi kérdéseket szegez a nézőnek a játékidő hat perce alatt, miközben egy hiteles és megható szülő-gyermek viszonyt képes bemutatni a remek forgatókönyvnek és a kifinomult színészi játéknak hála.
Jövetel
Nehéz vígjáték formában, szatirikus szándékkal ábrázolni a magyar vidéket úgy, hogy a végeredmény ne legyen leegyszerűsítően sztereotip, netán egyenesen sértő. Az épp első, Vándorló levelek című nagyjátékfilmjét készítő Szabó Mátyás azonban sikerrel jár: a húszperces Jövetel szórakoztatóan, mégis empatikusan mutat be egy zárt vidéki közösséget, amelynek tagjai harmadik típusú találkozásokat keresnek.
A magányos főhőshöz egyre többen csatlakoznak a falu határában, hogy ufókat lessenek meg, miközben a férfi lassacskán egyre közelebb kerül vágya valódi tárgyához, azaz kolléganőjéhez. A fekete-fehér képi világ remekül áll a filmnek, Szabó a minimalista díszletekből egyedi, groteszk atmoszférát teremt. Az X-Kryptonit projekthez hasonlóan a Jövetel is a konteó-hívőket veszi célba, ehhez pedig kifejezetten autentikus arcokat sikerült találniuk az alkotóknak. A szépen kimunkált vizualitás, a színészek játékából áradó komikum, illetve az erre ráerősítő jelmezek egy hangulatos, szórakoztató rövidfilmet eredményeznek, mely joggal részesült különdíjban az idei fesztiválon.
Pannónia dicsérete
A magyar versenyprogram fődíja idén is jó helyre került. Nagy Borbála német-magyar koprodukcióban készült rövidfilmje, hasonlóan az elmúlt két év Friss Hús-nyerteseihez (Jövő szerdán, Szünet), társadalomkritikus húrokat penget. Drámai hangvételről azonban szó sincs, a Pannónia dicsérete maró szatíraként működik, mely történelmi traumáink feldolgozatlanságáról, a rendszer mikroszintjén működő szervilizmusról és az ellenállás lehetőségeiről szól.
A történet középpontjában egy tipikus iskolai ünnepség áll, melyre a miniszterelnök érkezik látogatóba. A neves vendég fogadására természetesen nagy erőkkel készül az intézmény, élen a Rainer-Micsinyei Nóra által alakított túlbuzgó titkárnővel és a teszetosza igazgatóval (Janklovics Péter). A főhős, Márti (Angelus Hanna) is részese lesz a nagy eseménynek, ugyanis neki kellene beugrania, hogy felolvasson egy propagandaszövegre hajazó laudációt az ünnepségen az iskolának jutó óriási támogatásokról és egyéb nagy eredményekről. Márti belső vívódásával párhuzamosan a film fantasztikus epizódokban mutatja be az iskolai ünnepségek abszurd kulisszáit: a delegáció tiszteletére rendelt, komoly kreatív viták során feldíszített Nagy-Magyarország torta nem fér be az üzemi konyha hűtőjébe, az egyik október 23-i megemlékezésen véletlenül elégett magyar zászlót helyettesítő piros, fehér és zöld színű lobogók valahogy mindig más ország jelképeit formázzák, Varró Attila pedig a székek elhelyezéséért felelő pedagógusként cameózik.
A film legfontosabb dramaturgiai eleme József Attila Ars poetica című verse,
és annak is talán leghíresebb, a budapesti Szent Rókus Kápolna oldalfalán folytatott graffitiháborúban is előkerült sora: „Sziszegve sem szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.” Az irodalmi ihletettség a film címét adó Janus Pannonius-költeményt is ironikus kontextusba ágyazza: a beszéd, amit Mártinak el kellene mondania, „Pannónia” dicséreteként értelmezhető, azonban az eredeti mű szerzőjével ellentétben ez az elismerés ebben az esetben üres frázisokként, túlcifrázott sikerkommunikációként jelenik meg. Könnyű továbbgondolni, hogy az izgalmas címválasztással a rendező az egész mai Magyarország kritikáját fogalmazza meg, méghozzá a hazai viszonyokhoz mérten rendkívül merészen, mégis nagyon stílusosan. A kiválóan felépített szimbolika, a hosszú snittekre és sok svenkre épülő formanyelv, valamint a mindenki számára ismerős iskolai környezetből fakadó humor sajátos hangulatot teremtenek, miközben Nagy Borbála a kritikai él mellett fontos és mindig aktuális kérdéseket vet fel egyén és hatalom viszonyát illetően.
Budapest, zárt város
Simán elfért volna a versenyprogramban is Konkol Máté a fesztivál Queer Dreams szekciójában bemutatott coming-of-age rövidfilmje, mely a pre-covid fővárosban játszódó identitáskrízist helyezi a középpontba egy külföldi cserediák és az ő helyi mentora kapcsolatán keresztül.
A főszerepet játszó Katona Péter Dániel az idei fesztivál legizgalmasabb színészi felfedezettje: elképesztő jelenléte van a vásznon, és amellett, hogy jól áll neki a kamera, kifinomult alakítással formálja meg Pétert, aki elbizonytalanodik saját nemi identitásában, miután egyre közelebb kerülnek egymáshoz Adammel (Adam Wadsworth), akit végigvezet a fővárosi fiatal értelmiség fontos találkozóhelyein és a főbb nevezetességeken. A szépen fényképezett, animált effektekkel színesített Budapest, zárt város igazi közérzetfilm, némi mediterrán hangulattal megtámogatva. Emellett a személyes drámát is érzékletesen és átélhetően jelenik meg, hála a két főszereplő remek teljesítményének és Papp Tamás gyönyörűen komponált képeinek.
9. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, Budapest, Toldi mozi, 2021. május 27 – június 2.
A fesztivál végével sem maradunk rövidfilmek nélkül: június 7-én hétfőn a fődíjas Pannónia dicséretét is vetítik a Városháza udvarán, kedden pedig az összes díjnyertes film látható ugyanott. Ezekre a vetítésekre csak online lehet jegyet venni a TIXA oldalán. Június 11-től pedig a díjnyertes filmeket is tartalmazó Best of Friss Hús 2021 blokkot, valamint a Queer Dreams-filmeket a Cinegón lehet majd megnézni 14 napon át. A Friss Hús plakátjaiból készült kiállítást a Városháza Parkban lehet megnézni.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.