Burai István az első debreceni kortárs művész, akinek a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ falai között retrospektív kiállítása nyílt. A tárlathoz egy nagyszabású, angol-magyar nyelvű katalógus is készült, benne két tanulmánnyal és az összes kiállított alkotás fotójával.
Február első szombat délutánján mutatta be Szoboszlai Lilla muzeológus, Cs. Tóth János művészeti író és Süli-Zakar Szabolcs, a MODEM vezető kurátora Burai István debreceni kortárs művész retrospektív katalógusát. A 112 oldalas kiadvány Burai festő-, grafikus- és szobrászművészi munkásságának eddigi legteljesebb bemutatása.
A járványügyi helyzet ellenére szép számmal jelentek meg érdeklődők a MODEM harmadik emeletén Burai István táblaképei és szobrai között. Az eseményt Süli-Zakar Szabolcs, a retrospektív katalógus szerkesztője nyitotta meg. Miután köszöntötte a látogatókat, egy egyszerűnek tűnő, mégis nagyon fontos kérdéssel indította a beszélgetést.
Arra kereste a választ, miért jelentőségteljes egy ilyen nagyszabású katalógus egy alkotó életművében.
A válaszok leginkább a debreceni kortárs művészek helyzetére reflektáltak. Szoboszlai Lilla kiemelte, hogy milyen különleges alkalomról van szó, hiszen most először nyílt retrospektív kiállítás debreceni kortárs művész alkotásaiból a MODEM falain belül, majd megjegyezte, hogy a katalógus egy szép, hagyományteremtő kezdeményezés is lehet, amely több kérdést is felvet a helyi művészek hagyatékát illetően. Fontos, hogy ezek az értékek a városban maradjanak és ápoljuk őket.
Szoboszlai itt megragadta az alkalmat, és rövid ismertetőt adott Burai művészetéről.
Pályája elején még készített figurák nélküli képeket, de ezzel az ábrázolásmóddal szakított,
és az antropomorf világ lett az, amelyben végül kiteljesedett. Megjegyezte, hogy ha Burai még élne, akkor a prehisztorikus stílus következne művészetében. Ennek a stílusnak az elemei a pályája utolsó szakaszán készített szobrokon mutatkoznak meg. Mielőtt Cs. Tóth János konkrét választ adott volna a katalógus fontosságára, kifejtette, hogy milyen régóta ismerték egymást Burai Istvánnal, és hamar fel is fedezték a közös vonásokat életükben. Azontúl, hogy mindketten 1951-ben születtek, szemléletükben is igen közel álltak egymáshoz.
A személyes ismeretség beemelése világosan utalt rá, hogy a katalógusbemutató során a szakmai szempontokon kívül Burai Istvánra mint emberre, mint debreceni alkotóra is nagyobb rálátást kaphatnak az érdeklődők. Cs. Tóth a rövid bevezető után tért ki a kiadványra, amelyet kezébe vett, és megjegyezte, hogy – a szintén helyi kötődésű – Alföldi Nyomda illatát lehet érezni rajta. Véleménye szerint egy méltó személy végre egy hozzá méltó kiadványban kapott helyet, hiszen ez a katalógus világszínvonalat képvisel. Hozzátette,
ünnep, hogy Burai jelen lehet a MODEM falai között,
majd ő is kitért a debreceni alkotók helyzetére. Kiemelte, hogy a kiállítás egy szemléletváltás kezdete is lehet, hiszen az intézményben végre megjelent egy helyi kötődésű művész is. Megszólalását rövid, de nagyon találó mondattal zárta, miszerint azért is fontos a katalógus, mert a kiállítást lebontják, de a kiadvány megmarad.
Ezt követően némi szerkesztői munkába is betekintést nyerhettek az érdeklődők. Süli-Zakar elárulta, hogy érdekesen alakult a katalógus elkészítése. Ugyanis neki és a közreműködő kurátoroknak (Fátyol Zoltán grafikusművész, Don Tamás kurátor) egyértelmű volt, hogy nem egy, hanem két nagyszabású tanulmányt szeretnének a kiadványba. Ennek a döntésnek azért is volt nagy a tétje, mert
a két szöveg teljesen más szemszögből közelíti meg Burai életét és munkásságát.
A vezető kurátor a két tanulmány rövid ismertetése során a stílusbeli különbségekre is kitért. Arany Lajos újságíró-irodalmár egy átfogó portrét írt Burairól, amelyben a személyes hangvételű történetek is helyet kaptak, míg Áfra János művészeti íróként objektíven, néhol kritikus hangnemben számolt be Burai munkásságáról, valamint az azt körülvevő szakmai diskurzusról.
A vezető kurátor ezt követően arról kérdezte a beszélgetőpartnereit, hogy szerintük hogyan fér meg egymás mellett a két, nagyon más szemléletű szöveg. Szoboszlai úgy nyilatkozott, hogy neki kifejezetten tetszik ez a megoldás, mert a két különböző stílusú tanulmány révén még átfogóbb képet kapunk Burai István művészetéről. Cs. Tóth egyetértett, hogy két kiváló dolgozat született, a szó olyan értelmében, hogy az írások teljesen visszaadják Burai lelkületét. Majd igen kifejező módon felidézte Burai jellegzetes alakját, aki elmondása szerint
kicsit rá is játszott a festőművész szerepére, ahogy fekete kabátjában, piros sáljával és nagy kalapjával a fején sétált Debrecen utcáin.
Ha pedig olyan dolgot látott a városban – és ez gyakran előfordult –, ami nem tetszett neki, nem illett a városképbe, rombolta a cívisváros arculatát, akkor azért mindig „dünnyögött”, hangot adott rosszalló véleményének.
Ezt követően Süli-Zakar arról érdeklődött, hogy mennyiben sikerült a katalógusnak és a kiállításnak tükröznie a hatalmas Burai-életművet. Szoboszlai és Cs. Tóth is kiemelte, nagyon örülnek, hogy Burai utolsó szakaszában készült szobrok is helyet kaptak az anyagban. Cs. Tóth elárulta, hogy a szobrok a művész számára is nagyon fontosak voltak. Szoboszlai szerint
valóban „gyöngyszemeket” láthatunk a katalógusban, noha ő az alkalmazott grafikai anyagokat hiányolja,
amik mégis jelentősek a Burai-életműben. Cs. Tóth arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen óriási munka átválogatni 1500 munkát, és ezekből kiválasztani azokat, amiknek a leginkább szerepelniük kell a tárlaton.
Ezt követően Süli-Zakar megjegyezte, hogy Burai mindig nagyon energikus, szorgalmas és szervezkedő alkotó volt, és nemcsak saját művészetében, hanem
a közösségi élet szervezésében is jelentős részt vállalt, nevéhez két művésztelep is köthető.
A hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep és a Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep vezetője is volt. Süli-Zakar a művésztelepek jelentőségéről kérdezett, és egyben arról, hogy Burai hogyan vezette ezeket a telepeket. Cs. Tóth János elmondta, hogy nagyon komolyan vette, hogy a művésztelepeken minőségi munka folyjon. Szerette, élvezte ezeket az eseményeket, megengedő volt, ugyanakkor a résztvevőknek dolgozniuk is kellett. Burai példát mutatott, folyton dolgozott, festett, rajzolt és ösztönözte a jelenlévő művészeket a munkára. Szoboszlai Lilla pedig azt árulta el, hogy ezeken a régióhoz köthető művésztelepeken Burai nagyon otthonosan mozgott, jól érezte magát a környéken.
Ezt követően arra terelődött a beszélgetés, hogy fellelhetőek-e, és ha igen, mely elemek azok, melyek egyedivé teszik Burai művészetét. Szoboszlai azzal kezdte válaszát, hogy nagyon nehéz teljesen újat alkotni, szinte lehetetlen.
Burai művészete minden ízében izgalmas, nem az egyes elemekben találhatók meg az egyedi vonások.
Cs. Tóth egyetértett abban, hogy lehetetlen teljesen egyedit alkotni. Kiemelte, hogy a festők a világ különböző pontjain egymástól függetlenül, ugyanazokat a válaszokat adják egy megfogalmazott kérdésre. Elmondta, hogy Burai pályája során kereste, mi az, ami valóban ő, és beépíthető művészetébe. Humorosan azt is megjegyezte, hogy
ő már akkor is maszkos embereket festett, amikor a járványügyi helyzet kialakulásának lehetősége még fel sem merült.
Süli-Zakar a beszélgetést azzal a kérdéssel zárta, mi jellemezte Burai munkásságát pályájának utolsó éveiben, amikor a szobrászattal is elkezdett foglalkozni. Szoboszlai kulcsszóként a szabadságot, a megfelelési kényszer nélküliséget emelte ki. Megjegyezte, hogy az utolsó 15 évében Burait a függetlenség érdekelte, a kötöttség nélküli alkotás és a szabad élet.
Az esemény zárásaként Süli-Zakar a katalógus szerzőihez fordult. Arany Lajos viccesen megjegyezte, hogy szerinte a saját és Áfra János nevében is elmondhatja, hogy „odatették magunkat”. Ezzel megmosolyogtatta az érdeklődőket, majd ő is reflektált a helyi alkotók helyzetére. Arra, hogy
a pesti művészekkel szemben nem kaptak annyi Munkácsy-díjat, és nagyobb figyelmet érdemelnének.
Mondandóját azzal zárta, hogy ismerjük meg Burai művészetét, hiszen rengeteg felfedezni való van benne. Az eseményt végül egy nézőtérről érkező kérdést zárta: „A katalógusban benne van minden kép, ami a tárlaton is megtekinthető?”
Süli-Zakar válasza mindenkit megnyugtatott. Igen, az összes alkotás fotója helyet kapott a kiadványban.
Burai retrospektív – katalógusbemutató, MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen, 2022. február 5. A Burai retrospektív című kiállítás 2022. február 20-ig látogatható.
A fotókat Áfra János készítette.
