Mi az Alföld varázsa és varázstalansága? Miért alakulhat egyidejűleg a radikális igenlés és a markáns tagadás dinamikája szerint a magyar alföldre irányuló irodalmi figyelem? Kik azok a szerzők, akik hosszú időn keresztül meghatározták a róla való gondolkodást? Az eltérő közelítésmódokhoz milyen nyelvi stratégiák, elbeszélői utak vezetnek? Milyen metamorfózisokon mennek keresztül az olyan jellegzetesen „alföldi” és „irodalmi” toposzok, mint a délibáb, a síkság vagy a puszta?
Többek között ezekre a kérdésekre keresett és talált válaszokat a Fiatal Írók Szövetsége és a Vámospércs Városi Önkormányzat által március első hétvégéjére szervezett kétnapos irodalmi rendezvény. A Vámospércsen tartott, A magyar alföld poétikái névre keresztelt esemény egyszerre látta el a tudományos konferencia és a kulturális minifesztivál funkcióit. A Debrecentől keletre, körülbelül 15 kilométerre található Vámospércs a Bocskai idejéből való hajdúvárosok egyike,
így a magyar alföld poétikáit vizsgáló tudományos tanácskozás autentikus környezetben zajlott,
a város történelmi örökségét izgalmasan bemutató kísérőprogramokkal.
Hamvas Béla alaptétele, amely szerint „a pácban mindenki benne van”, határozottan igaz jelen beszámoló elbeszélői szólamának hangolásakor, hiszen március negyedikén, e napsütéses péntek kora reggelén azzal a szándékkal léptem ki kőbányai hajlékom ajtaján, hogy néhány órával később már a frissen felújított vámospércsi könyvtár átadóján vegyek részt előadóként. A rendezvényen szintén fellépő útitársaimmal a program tervezett kezdete előtti utolsó pillanatban, néhány perccel 11 óra előtt érkeztünk meg a helyszínre.
A programsorozat helyszíne, a vámospércsi Művelődési Ház és Könyvtár új épülete szép, megnyugtató látványt nyújt az érkezőnek. Kívülről barátságos és visszafogott, a belső kialakítás pedig ügyesen igazodik az intézmény megannyi funkciójához. A háromszintes kultúrház kiállítóterek, színházterem, könyvtár, valamint a helyi közösségek működésének teret biztosító kisebb-nagyobb termek, irodák összessége.
Az épületbelsőt a vámospércsi művészek falakon függő festményei töltik meg élettel,
s érkezésünket a házigazdák meleg vendégszeretete tette még kellemesebbé.
A pénteki nap első programja mérföldkő volt az intézmény történetében, ugyanakkor szomorú esemény is: a művelődési házban működő városi bibliotéka ünnepi keretek között felvette a Térey János Könyvtár nevet, ezzel tisztelegve a vámospércsi kötődésű, 2019-ben váratlan hirtelenséggel elhunyt alkotó irodalmi munkássága előtt. A kétnapos rendezvény főszervezőjeként Korpa Tamás, a FISZ korábbi elnöke nyitotta meg a programot. Ménes Andrea, Vámospércs város polgármestere ünnepi beszédében a könyvtár jelenkori szerepével összefüggésben a klasszikus és kortárs irodalom közötti kapcsolatról, illetve Térey János hatásáról beszélt. Az író-költővel való személyes történeteit is elmesélte: első találkozásukat, valamint a 2018-as díszpolgári cím átadását. Harmath Artemisz, Térey János özvegye beszédével igazán bensőséges eseménnyé tette a megnyitót.
Közös vámospércsi élményeinek megosztásával hangsúlyozta a szerző településhez való kötődését.
Térey debreceni gimnáziumi osztálytársainak nevében Tóth Judit elevenítette fel emlékeit. A főszervező Korpa Tamás rövid válogatást szerkesztett Térey János Vámospércshez kapcsolódó írásaiból, amelyet két útitársammal adtunk elő. Bán-Horváth Veronika költő-színésszel közösen olvastunk fel, Hoppál „Basspoetry” Mihály zenemágus pedig hangszerei segítségével közvetítette érzékletesen az írások tartalmát, hangulatát.
A névadó ünnepséget ebéd követte, a kávék elfogyasztása után pedig birtokba vettük szálláshelyeinket. A konferencia résztvevőinek java része a város központjában szállt meg. Hoppál Misinek és nekem eredetileg a centrumban található Tájház lett kijelölve, ezt azonban felülírta a szükség: a háború bajbajutottjait megsegítendő, az Ukrajnából érkező menekülteknek biztosítottak ott szállást. Misivel így Vámospércs határán túl, a szentannapusztai Sándor tanya festői környezetében rendezkedhettünk be. A logisztikai átszervezésből adódóan megkésve, az irodalomtörténeti konferencia első szekciójának vitájára sikerült csak visszaérnünk. A Térey János Könyvtár ajtaján belépve Pataki Viktor irodalomtörténész, a FISZ társelnökének szavai fogadtak, aki a könyvtári tájékoztatópult mögött állva, heves gesztikuláció kíséretében kommentálta az első szekció előadásait: méltatott, hozzátett és kérdezett egy időben.
A vitán elhangzottak alapján szerencsétlenül jártam, hogy nem sikerült időben érkeznem az előadásokra.
Bodrogi Ferenc Máté A neoklasszicista fenség és az alföldi pusztaság címmel Kazinczy Ferenc Alföld-képéről beszélt, kiemelve a magyar táj szerepét Kazinczy poétikai megoldásaiban. Bényei Péter az Ami elmúlik és ami megmarad ellenpontok perspektívájából az alföldi élet és identitás sajátosságait vizsgálta Tömörkény István novellisztikájában. A két Debreceni Egyetemen oktató irodalomtudós között Mészáros Márton irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa tartotta meg verselemző előadását, Petőfi Sándor Alföldhöz fűződő kapcsolatát A puszta télen című költeményén keresztül mutatta be.
A konferencia pénteki napjának második szekcióját Szilágyi Zsófia indította. Móricz Zsigmond írásművészetének kutatójaként az író Kerek Ferkó című alkotásáról beszélt, összevetve a regény, az azonos című drámaszöveg, valamint a színpadi adaptáció jellegzetességeit.
Összehasonlításának fókuszában az Alföld kultúrája, a női sorsok, illetve a nőkép XX. századi változásai álltak.
Ezt követte Szirák Péter Térey János Alföld-poétikájával foglalkozó, számomra különösen izgalmasnak bizonyuló előadása, hiszen ugyanazt a verset (Nyugat-Bihar) vette górcső alá tudományos szempontból, amelyet a könyvtár névadó ünnepségén felolvastam. Élmény volt a költemény művészi eszközökkel való megszólaltatása után az Alföld folyóirat főszerkesztőjének elemzése révén a szöveg mélyére ásni. Szirák nagy hangsúlyt fektetett a mű térpoétikai megoldásaira. A konferencia második blokkját Bednanics Gábor irodalomtörténész, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tanárának előadása zárta. Az előző előadás fókuszához kapcsolódva Bednanics Térey faluábrázolásáról beszélt, fontos szerepet tulajdonítva a látás, tehát a falura vetülő tekintetek, pillantások poétikai megoldásainak. Fontos megállapítása volt, hogy a falu a város romlásával párhuzamosan sem tud újjáépülni a szövegtérben.
A második szekciót követő vita és kávészünet után a helyi művészközösség munkásságába nyertünk betekintést, Fátyol Zoltán festő ugyanis a Vámospércsi Művésztelep és Grafikai Műhely kiállításán vezetett körbe bennünket. Folyosókon kígyózva, különböző termekbe betérve szemlélhettük végig a kiállított alkotásokat. A Vámospércsi Művésztelep alapítójaként Fátyol a több mint 30 éve létező, nyaranta aktív alkotóműhely történetébe is beavatta a hallgatóságot. Kiemelte, hogy bár a kezdeti időszakban a résztvevők kizárólag vámospércsi festők voltak,
manapság Debrecenből és más városokból is érkeznek művészek.
A hosszú, élményekkel telített napot vacsora zárta, melynek utolsó fogásai az Audi-Dining Guide által az ország TOP 10 vidéki cukrászdája közé választott Kiss-Virág Cukrászda süteményei voltak. A krémes, gyümölcsös csemegék, macaronok, illetve a Bécsi keringő névre keresztelt édesség csokoládémámora megágyaztak a konferencia hivatalos programját követő kötetlen beszélgetésnek.
A programsorozat második napja a művelődési háztól mindössze pár perc sétára található Hajdú látogatóközpontban kezdődött. Somogyi László Gábor festő és szobrászművész, Vámospércs kulturális alpolgármestere büszkén mutatta be nekünk az interaktív kiállítást. A Bocskai Istvántól hajdúvárosi címben és kiváltságokban részesülő Vámospércs történetét, az időbeli állomásokat számos érdekes kiállításelem ismerteti: akár a korabeli fegyvereket is kézbe vehetjük, a látogatás végén pedig egy érintőképernyős kvízgépen tesztelhetjük, mennyi mindent sikerült megjegyeznünk a tárlaton.
A művelődési házba visszaérve folytatódott a tudományos tanácskozás. Elsőként Kiss A. Kriszta, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza adott elő: Jókai Mór és az Alföld kapcsolatát az író kecskeméti élményeiről szóló autobiografikus írásain keresztül mutatta be, fókuszban tartva a szerző Sárga rózsa című regényét.
A város és vidék ellentétének láttatásakor Jókai pártatlan marad:
eltérő tulajdonságaik alapján mindkettőt képes nevetség tárgyává tenni, ha írói kedélye úgy hozza. Herczeg Ákos kritikus-irodalomtörténész Ady Endre A Hortobágy poétája című versét elemezte középpontba állítva az abban megnyilvánuló költői szemléletet. A versírói szerepeket és a magyar vidék lírai képének változását markáns eszközökkel szemléltető Ady többek között társadalmat érintő kérdések mentén osztotta meg az olvasóközönséget. A tájjal való bensőséges viszony ellehetetlenülését versbe foglaló költő Kelet és Nyugat irányjelzői közt kereste művészi önazonosságát.
A kávészünet után Vincze Richárd beszélt Kosztolányi Dezső Alföld című verséről. A táj költői szemléletének XIX. századi metódusát deaktiváló és archaikusnak bélyegző poétikai megoldásokat Vincze szoros olvasással, sorról sorra mutatta be a konferencia hallgatóságának. A költeményben szereplő várat és a verset az őrzés és az őrző szerepköre állítja párhuzamba, ezáltal metapoétikus versteret létesítve. A tudományos tanácskozást Pinczési Botond előadása zárta, aki Csokonai Vitéz Mihály exhumálásának poétikai kísérleteit mutatta be Dsida Jenő és Lanczkor Gábor verseiben. Dsida Csokonai sírjánál című alkotásának hagyományos, politikai kisebbségi olvasatával szemben Pinczési a vidám poéta versnyelvének újragondolását, ezzel összekapcsolva pedig az általánosult Csokonai-kép felülírását hangsúlyozta. Lanczkor Gábor prózaversének esetén burjánzó paratextusok hívják játékba az olvasót, megfontolás alá vonva mind a verset, mind az olvasó Csokonai költészetéhez fűződő kapcsolatát.
Az irodalomtudományos konferenciát ebéd, ezt pedig ‒ a programsorozat legkitartóbb résztvevői számára ‒ filmvetítés követte. A frissen átadott Térey János Könyvtárban Hajdu Szabolcs 2014-es easternjét, a Délibábot vetítették az érdeklődőknek. A filmnézést elemző beszélgetés követte: Szilágyi Szilvia és Szirák Péter helyezték irodalmi és filmtörténeti kontextusba az alföldélményből merítő filmalkotást.
Sorra vették a műfaji előzményeket, értelmezték a látottakat, s kritikai észrevételeiket sem rejtették véka alá.
Az Elefáncsontpartról származó, bundagyanúba kerülő francia futballista kalandja a disztópikus Alföldön a vámospércsi minifesztivál utolsó története volt.
Ennyi párhuzamos narratíva szintézisbe hozása nehéz feladat, bevallom, nem is vállalkozom rá, azt azonban határozottan állítom, hogy a szervezők vendégszeretete, a tudományos előadások egységesen magas színvonala és a Vámospércsi Művelődési Ház és Könyvtár szellemi atmoszférája biztosította, hogy március 4-e és 5-e között eredményes és tanulságos programsorozat csírázzon az alföldi homokból. Figyelem! Nem délibáb!
A magyar alföld poétikái – konferencia & minifeszt, Vámospércs, Művelődési Ház és Könyvtár, 2022. március 4–5.
A fotókat Szirák Sára készítette.
