Apám két dologgal tudta kiváltani belőlem a régiek iránti bősz irigységet: a futballal és a hóval. Fiatalkorára esett az Aranycsapat…
Bővebben
Aki már nincs, de mégis valahogyan van
Borbély Szilárd korai halálát megrendülten gyászolta és gyászolja az irodalmi közvélemény. A mi gyászunk, akik ismertük őt személyesen, akik együtt…
Bővebben
Haza a Fricskában
Mikor ott jártunk, Veszprémbe beszökött az ősz. A hűvös és szeles, de a korai, a metszően éles fényű, ami napnyugtakor…
Bővebben
Mindig valaki után
A legvalóságosabb utazásba is vegyül valami a kitaláltból, a fantomszerűből. A teljesen idegent nem látjuk és nem értjük meg. Csak…
Bővebben
Míg le nem mentem a térképről
Hat-hét évesen nővérem iskolai atlasza volt a kedvenc olvasmányom. A jelmagyarázaton és a domborzaton gyorsan átlapoztam, hogy a közigazgatási térképen…
Bővebben
Nem megszelídíthető és nem pótolható
Nem a Nobel-díjjal, s még csak nem is a világsikerrel kezdődött. Hanem jóval előtte. 1992-ben, fiatal kritikusként azt a feladatot…
Bővebben
Falu-notesz
Városlakó vagyok és amolyan várospárti lennék: szenvedélyem a kis- és nagyvárosok „felfedezése”, bebarangolása. Szeretném magam a sétálás művészének tudni –…
Bővebben
Mese a puha mikádókról
Harminc év előtt a január egy részét a Bakonyban töltöttem. Akkor ott megtudtam több mindent, például, hogy mi a hideg.…
Bővebben
Egy kezdő főszerkesztő vallomásai
Hosszú a közös történetünk. Sóvárgástól, szenvedélyektől és érzelmi viharoktól sem mentes viszony fűz hozzá. Még nem voltam gimnazista, amikor 1981…
Bővebben