Augusztus végén jelent meg a Subtones első teljesen magyar nyelvű lemeze, a Lángolj, amit szeptember 3-án élőben is bemutatnak a Várkert Bazárban. A két énekessel (Jónás Vera és Kiss Flóra) felálló, szövegíró-nagyágyúkat (Závada Péter és Szepesi Mátyás) bevető jazz-pop-funk supergroup régóta telt házas koncerteket ad országszerte, A Dalban pedig a döntőig jutottak. A zenekarvezető-trombitás Subicz Gábor mesélt a Lángolj kulisszatitkairól, és arról, hogyan nyúlta le véletlenül a Beatlest, melyik szám emlékeztet a Jurassic Parkra, és milyen is az autósüldözéses-trapézgatyás vonósdiszkó.
Nem segít más
Sokszor írok úgy dalt, hogy elképzelem, milyet szeretnék, aztán „megrendelem magamtól”. A Nem segít más is ilyesmi volt, szerettem volna valami sodró lendületű, motiváló dalt csinálni, olyasmit, mint a Paradise City vagy a Don’t Stop Me Now, vagy a Szólj rám, ha hangosan énekelek. Sokkal később jöttem rá, hogy a versszakok az I’m A Loser és a Got to Get You Into My Life című Beatles-dalok verzéinek a koppintásai… Erre szokták mondani, hogy a zenét szerzik. (nevet)
A másik vonal az volt, hogy valami bass arp-imitációt csináljunk a basszusgitárral és a Rhodesszal, és akkor majd az orgonapont mennek szépen az akkordok. Később jött az ötlet, hogy ugyanezt a lányok is tudnák csinálni, és óriási móka lett! A dallamot feldünnyögtem Szepesi Matyinak, aki kb. egy éjszaka alatt írta rá a kiváló szöveget. A végét meg úgy csináltuk, hogy én írtam vagy húsz szövegverziót a dallam ritmusára, és Matyi válogatott belőlük, meg egy kicsit kiigazította.
Aztán persze óriásit mentünk ezzel a nótával A Dal című műsorban,
többször át is hangszereltem, és a lemezverzió végül a szimfonikus hangszerelés továbbfejlesztett változata lett, igazi ’70-es évekbeli autósüldözéses-trapézgatyás vonósdiszkó.
Jobbkéz-szabály
A versszak énekdallamát Vera találta ki, eredetileg a Nem segít más groove-jára. Nagyon megtetszett nekem és e köré építettem az egész nótát.
Nagyon szeretem a wonky beateket,
az elektronikusat és az organikusat is. Sokat hallgatok ilyesmit, de azt szerettem volna, hogy a lötyögős érzet egzaktul lekottázható legyen, ne pedig csak annyi, hogy „ezt most játsszuk nagyon kálósan”. Plusz nagyon szeretem az olyan páratlan metrumú dolgokat, amin elsőre nem is hallatszik, hogy páratlan, vagy legalábbis nem hallatszik, hogy hol van benne a trükk.
Mondtam is a vonósoknak (Gazda Bence, Bánhegyi Tünde, Kusz Viktória, Simkó-Várnagy Mihály), hogy ne igyekezzenek a végtelenül rondán kinéző kottát szegről-végre eljátszani, hanem tegyenek úgy, mintha csak bicsaklana a zene, és akkor fülből minden ritmus a helyére ugrik szépen. Hibátlanul ment nekik, persze! Mindenki részéről eszement muzsikálás folyt, vinnyogtunk a stúdióban. Csókás Zsolt és Ávéd János is nagyot gurít gitáron, illetve szaxofonon. A szöveget Závada Péter írta, nekem az egyik kedvenc szövegem a lemezen, olyannyira, hogy eleinte a „minden szó egy fürge nyíl”-sort akartam lemezcímnek.
Napszél
Fonay Tibi azt mondta, hogy erről a trekkről Nedry jut eszébe, amikor ellopja a dinóembriókat a Jurassic Parkban. John Williams nagy kedvencem, úgyhogy részemről oké. (nevet) A kezdőlökést egy Santigold-szám adta, de aztán a csaholós, érdes világból hamar egy sokkal puhább cucc lett. Nekem az jut róla eszembe, amikor az ember félálomban zötyög a vonaton nyáron, és
hagyja, hogy a szemébe süssön a nap-fa-nap-fa ritmikus villogása.
Először írtam rá egy szöveget, azt küldtem át Závada Petinek, és ő egy mesteri, nagyon izgalmas és tömör, bújtatott történetmesélős szöveget írt rá. Ávéd János hatalmasat fuvolázik ebben a számban. Az én szárnykürtszólómat pedig hangról hangra megtanulta Flóra, és bedobta az Insta népének, hátha megfejti valaki, hogy mit énekel. Óriási megtiszteltetés!
Vaklárma
Régóta szerettem volna egy csaholós-hiphopos-trapes trekket a lányoknak, mert
nagyon szeretem a csajrapet.
A dal demója száz éve porosodik a fiókomban, és miután tavaly Závada Péterrel elkezdtünk egy színdarabon dolgozni, egyből éreztem, hogy ehhez ő kell. De aztán közben a színdarab miatt annyira le lettünk terhelve, hogy majdnem feledésbe merült a dolog. Aztán Peti előállt azzal, hogy „van ez a régi Jónás Vera-vers, nem használjuk ezt inkább?” Ők ketten elmolyoltak vele egy kicsit, és bamm, kész is lett! A refrén szövegét én illesztettem rá az egészre, ami nem volt egyszerű, mert kb. minden szótag hosszú, és úgy kell énekelni, mintha lassított felvételben zajlana az élet. De végül tök jól összeállt ez a hibrid metál-britrock-trap dolog.
Te vagy a percben a nyugalom
Szepesi Matyi barátommal sok-sok kreatív pillanatot megéltünk közösen, játszom a Konyha nevű szuper zenekarában, és ezer más szálon is kapcsolódik a munkánk. A Nem segít más szövegét is ő írta, amivel A Dal című műsorban a dobogóig meneteltünk, és kvázi „beltagnak” számít a bandában. Amikor arról beszélgettünk, hogy az új lemezre szeretném, ha több dalnak is ő írná a szövegét, átküldött egy csomó félkész vagy fiókban heverő ötletet.
A Te vagy a percben a nyugalom például úgy született, hogy egy rövidke telefonos videót küldött, amin néhány sort énekel a dalból, kíséretként zongorázik, és a térdét csapkodja. Szinte első hallásra összeállt a fejemben a teljes nóta, szerkezettel, mindennel. Aztán persze ezt realizálni már hosszabb munka volt. Hozzáírtam egy csomó mindent, és pingpongoztunk Matyival, hogy hogyan lenne a legjobb a dal ritmikája, merre kanyarodjanak a dallamok. De az egész zene magja, lényege az első pillanattól benne volt abban a pár másodperces térdcsapkodós videóban.
Nem tart
Ez az egyetlen olyan dal a lemezen, amit már létező szövegre írtam. Nagyon szeretek versesköteteket olvasni, Závadát mindig tartok kéznél. A Nem tart tök más, mint a legtöbb Závada-vers, nagyon szigorú ritmikájú, egyszerű, úgy képzelem, derékszögű, mint egy tégla vagy szappan. Szeretem Petinél a neont mint visszatérő elemet. Szerettem volna egy jazzesebben szóló, füstös, kávéházi dalt, ehhez képest szerintem
ez lett az egyik legpoposabb a sorban.
Kicsit a Doorsra emlékeztet az egész. A lemezen nagybőgő van, meg finom akusztikus zongora, élőben viszont jól meg szoktuk túrni, hangosan. Egyszer egy próbán poénból bekezdték a srácok izomból, és megállapítottuk, hogy ez így biz’ nagyon fasza. Szeretem, ha egy dalnak sok arca van, és nem csak egyfajta előadásmód tapad hozzá.
Suttogás
A dallamát az elsők között írtam meg, mégis annyira megcsúsztunk vele, hogy sem összepróbálni, sem szöveget írni nem maradt időnk, mire a stúdiózás jött. Úgyhogy csak a dobot és a basszust vettük fel, mondtam a srácoknak, hogy „most játsszatok egy ilyen verziót, most meg egy amolyat, meg egy harmadikfélét, aztán majd kiválogatom!” És tényleg így is lett, az utolsó utáni pillanatban készült el úgy, hogy minden szintit én játszottam fel otthon, Flóra felénekelte, majd Zsolti rágitározott, tényleg a legutolsó napokban. A szöveg oroszlánrészét is én írtam, Szepesi Matyi egyik korai szövegéből kivettem néhány sort, aztán megírtam a többit.
Volt is egy komolyabb szemöldök-emelkedés az övsömör kifejezésen,
de úgy éreztem, hogy muszáj valami materializmust beletenni, mert különben nagyon gejl lesz. Végül szerintem szuperül összeállt, és Flóra csodálatosan énekli.
Boltív
A dal nagyon tömör forma, általában rövid dolgokból áll össze, gyorsan, hamar történik minden. Éppen ezért hallgatóként és íróként is nagyon izgat, amikor egy kicsit állandóságot, lassúságot, hosszúságot lehet felfedezni egy nótában. A Boltív zenei alapja évek óta hevert a fiókomban, és most beugrott, hogy ilyen szétterülő, hosszú hangokból álló dallamot kellene ráhúzni. Ez angolul nem probléma, mert rengeteg az egyszótagos szó, néhány szótaggal egész történeteket lehet elmesélni.
Magyarul viszont nagyon komoly kihívás.
Átküldtem Závada Petinek a demófelvételt, pár mondatot írtam arról neki, hogy szerintem miről szóljon (ebben az egész őrületes pusztulásban, ami egyre gyorsabban körülvesz minket, az egymásba kapaszkodás nyújthat megnyugvást), és másnapra ott volt a levélfiókomban a tökéletes szöveg.
Subtones: Lángolj, Tom-Tom Records, 2022.
A borítókép forrása a Subtones Facebook-oldala.