Hosszas várakozást és pokoli fejlesztést követően csak megérkezett a DC Moziverzum nagy multiverzum-filmje, a Flash: A Villám, amiért kezdetben nagyon lelkes volt a szakma, de első kritikái kijózanítóak. Nos, utóbbiaknak van igazuk.
A Marvel Studiosnak, illetve a Disney-nek nagyon bejött az univerzumépítés, a DC-nek és a Warner Bros.-nak viszont nagyon nem. A túlkapásairól hírhedt, de összességében mégis egyedi világlátású Zack Snyder Az acélember hibái ellenére is ígéretesen indított, ám
az egységes, stúdiószintű koncepció hiánya és a Marvel-filmek felé tendálás megtették a hatásukat.
A katasztrofális gyártástörténetű, a Bosszúállók-rendező Joss Whedon által átalakított Az Igazság Ligája, a viszonylag még jól sikerült Aquaman és a Shazam! is inkább hasonlítottak a Marvel portékáira erőltetett poénjaikkal és egymást szurkáló karaktereikkel.
A csúfosan megbukott Black Adammel párhuzamosan jött a hatalmas vezetőségváltás a Warnernél, James Gunn és Peter Safran kerültek a DC Studios élére, hogy új DC Moziverzumot építsenek a nulláról. Így a már elkészült filmek zárványoknak tekinthetők. Még a nagy változások és a főhőst játszó Ezra Miller botrányai által beárnyékolt Flash: A Villám is a régi DCEU-t erősíti, és
akár lehetett volna jó film is, de éppen azért nem lett az, mert sok elődjéhez hasonlóan csak nyomokban tartalmaz DC-t,
egyébként sajnos minden ízében Marvel-film, a szó rossz értelmében.
A Flash története egy 2011-es képregénysztorin alapul, amit 2013-ban Jay Oliva animációs filmje, Az Igazság Ligája: A villám-paradoxon is feldolgozott. Andy Muschietti rendező mostani műve
a remek, gondolatébresztő történetnek csak az alapkonfliktusát és néhány motívumát tartja meg, egyébként sajnos kevés köze van hozzá.
Barry Allen, a címszereplő a szuperhősöktől megszokott módon problémás családi háttérrel rendelkezik. Édesanyját, Norát megölték, amivel édesapját, Henryt vádolták meg ártatlanul. Barry elkeseredetten próbálja tisztázni apját, illetve kihozni őt a börtönből, de megfelelő bizonyíték hiányában erre nem képes. Képes viszont arra, hogy visszautazzon a múltba és megakadályozza Nora halálát. Amikor viszont ezt megteszi, egy alternatív idősíkot hoz létre. Az alternatív 2013-ban Nora ugyan él, ám nincsenek szuperhősök, Batman, azaz Bruce Wayne pedig lecsúszott alak lett idősebb korára.
Superman híján viszont az alternatív 2013-ban nincs, aki útját állja Zod tábornoknak,
a kryptoni terroristának, aki népe túlélését a Földön képzeli el, földlakók nélkül. Úgyhogy valamit sürgősen ki kell találnia Barrynek és zöldfülű, fiatalabb énjének.
A multiverzum és az időutazás akármilyen elcsépelt témák is, mindig izgalmasak tudnak lenni, ha megfelelően megalapozzák a főhős karakterét, élettörténetét, kapcsolatait és konfliktusait. A Flash által a poénok mentén is megidézett Vissza a jövőbe pont azért működik a mai napig, mert egy nagyon jellegzetes, örök vesztes család jelenik meg benne, amelyet sikerül izgalmassá és szerethetővé tenni, így a néző drukkol Michael J. Fox hősének, hogy megmentse édesapját és édesanyját.
A Flashben alapprobléma, hogy sem Barry, sem a szülei nem elég érdekesek.
Egyrészt gond, hogy Ezra Miller súlyosan túljátssza fiatalkori énjét, sokszor idegesítően ripacskodik a szerepben.
A Vissza a jövőbe hősének apjára is jellemző volt a csetlés-botlás, sőt maga a hős is megjegyzi, hogy csoda, hogy megszületett ilyen félkegyelmű apától, ám az apafigura soha nem vált idegesítővé. A 2013-as Barry túl harsány és karikatúraszerű, képtelenség azonosulni vele, mert az a fajta komikus figura, akit látva szinte vágyunk rá, hogy pórul járjon, hogy elszúrjon valamit. Nora és Henry pedig egyszerűen túl keveset vannak a színen ahhoz, hogy kicsit is elkezdjen érdekelni bennünket a sorsuk.
Az alkotók arra sem fektettek nagy hangsúlyt, hogy kidolgozzák hármójuk kapcsolatát.
Vannak próbálkozások, főleg a múltbeli cselekmény során, de az a pár bátortalan alapozójelenet nem elégséges ahhoz, hogy Barry és szülei igazi karakterekké váljanak. Lenne pedig potenciál egy személyes, érzelmes sztoriban, sokkal több is, mint az unásig ismert és a lehető legsablonosabb módon megvalósított fő történetben.
El-elcsípünk a Flashben pár érzelmes pillanatot, és magát a kritikus fontosságú történést jól kidolgozták Muschiettiék. Nem magáról a gyilkosságról van szó, hanem arról, ami miatt megtörténik az egész. Egy ártatlan bevásárlás, egy konzerv a ludas, amit elfelejt Nora, ezért Henry megy vissza érte a boltba, így nincs otthon, hogy megvédje a feleségét.
A pillangó-effektus és a káoszelmélet lépnek itt működésbe, amit ügyesen kihasználnak az alkotók,
azaz egy triviális történés indítja el a személyes tragédiát, sőt indukálja a világ pusztulását. Ezzel szépen eljátszik a Flash, erre alapozza a tetőpontot és a megoldást is. Kár, hogy a tipikus látványfilm kényszere miatt mindez óhatatlanul elnagyolttá és kiüresedetté válik. Valószínűleg a háttérben zajló, a bevezetőben említett intézményi átalakulások miatt sem volt túl sok lehetőség arra, hogy a Flash igazán kihasználja a multiverzum, illetve az alternatív valóság adta lehetőségeket.
Hiányoznak a Flashpoint legfontosabb szálai és karakterei: ott Aquaman és Wonder Woman világai háborúban állnak, a kis Bruce Wayne-nek nem kellett végignéznie szülei halálát, mert őt ölték meg, így édesapjából lett megkeseredett Batman, és így tovább. Muschiettiék rengeteg vendégszereplőt hoztak be, köztük olyanokat is, akiket nem is láthattunk, mivel híres, meghiúsult filmtervekből köszönnek vissza, és még a film végén is kapunk egy nagy meglepetést. Igaz, ez a meglepetés felemás, mivel az egyik legrosszabb Batman-filmből származik.
A vendégszereplésekkel viszont az a probléma, hogy nincs igazán nagy jelentőségük, pusztán kikacsintások a rajongókra.
Michael Keaton a kivétel, aki fontosabb szerepet kap. Keaton Tim Burton 1989-es Batmanjében és folytatásában, a Batman visszatérben játszotta el a Denevérembert, tehát legendás színésznek számít emiatt a DC-rajongók körében.
Ő kétségtelenül karizmatikus figura harminc évvel később is, egyfajta mentorként funkcionál, bár eleinte vonakodik és tényleg rossz állapotban van. Ellopja tehát a show-t, de még így sem elég erős karakter, sőt Muschiettiék valójában elherdálták Keaton Batmanjét. Egyrészt amennyire ígéretesen indul, annyira elsikkad a karaktere, másrészt az ikonikus mondásai („Én vagyok Batman!”, „Bolondozni akar? Bolondozzunk együtt!”) erőtlen, unalmas és üres frázisok a Flashben. Nem a színésszel van a baj, hanem a forgatókönyvvel és a rendezéssel.
Michael Keaton Batmanjén érződik, hogy valójában ő is inkább csak a rajongók vágykielégítése végett került a filmbe,
egyébként szerepelhetne helyette akár Ben Affleck, Val Kilmer vagy Christian Bale is, annyira jellegtelenné válik a karaktere, Danny Elfman megidézett klasszikus batmanes zenei motívumai ide vagy oda.
Michael Shannon Az acélemberben megismert gonosztevője, Zod tábornok és a Supermant helyettesítő Supergirl, illetve színésze, Sasha Calle sem jártak jobban.
Zod az egyik legjobb antagonista volt annak idején, hiszen nem pusztán hódítani és rombolni akart, hanem erős küldetéstudata volt,
tulajdonképpen hazafiként viselkedett, aki mindenáron meg szeretné menteni a népét. Az tette gonosszá, hogy nem vette figyelembe az ártatlanokat, valamint fasisztoid nézeteket vallott (a gyengébbnek el kell buknia, csak az erősek maradhatnak fenn). A Flashben nevetségesen jelentéktelen figurává züllesztették Zodot, a 2013-as filmben megismert motivációját ennek megfelelően ki sem bontották, valójában csak egy rossz ürügy arra, hogy egy grandiózusnak szánt összecsapást be lehessen illeszteni a cselekmény végére. Persze ezt is csak annak szánták, de valójában nem az.
Zack Snyder nem kímélt senkit és semmit, egész városrészeket döntött romba Zod és Superman összecsapása közepette, a lendületes küzdelem pedig telítve volt szenvedéllyel. A Flashben Supergirl gyenge és megalapozatlan karakter, egyáltalán nem méltó ellenfele Zodnak, és mivel nem kötődünk hozzá kellőképpen, így jelentéktelen az elkerülhetetlen és várható összeeresztésük.
A „nagy csata” pedig nyílt területen, egy pusztában bontakozik ki, ezért Snyder városrombolásához képest csak pukkanásnak hat.
A vizuális effektusokat számos kritika érte, de valójában fel sem tűnik a sok egyéb rendezési hiba és túlzás mellett egy-egy elnagyolt textúra. Láthatóan a nagyjából 200 millió dollár a címszereplő gyorsulásának és időutazásának megalkotására ment el, amelyek persze látványosak és színesek, de komoly tétek és karakterek híján ezek is csak üres színkavalkádok.
A Flash: A Villám tehát több szempontból is két szék közé, a padlóra került. Híján van egy erős főgonosznak, akivel szembe lehetne szállni. Pontosabban Zod nem a valódi antagonista, az a cselekmény legvégén lép csak a színre, és igen gyorsan le is számolnak vele. Ilyen módon kár volt erőltetni ezt a tipikus világmegmentős történetet, amit még akár ügyesen ki is forgathattak volna a végkifejlet tükrében, de az ott elhangzó információkat valójában a cselekmény közepén kellett volna megkapnunk. A Flash akkor kezdene izgalmassá és érdekessé válni,
akkor kezdi összefésülni a személyes családi drámát és a tipikus szuperhős-történetet, amikor már véget ér.
Így az unásig ismert sztori minduntalan maga alá temeti a potenciálisan érdekfeszítőbb családi történetet.
Persze ha Andy Muschietti és társai egy rendhagyóbb irányba mentek volna el, azaz ráerősítettek volna a személyes szálra, filmjük akkor is identitászavarral küzdene a rettenetesen erőltetett és bárgyú humor miatt, ami megöli a drámát a múltbéli Barry szerepében ripacskodó Ezra Millerrel együtt.
Remélhetőleg a Flash-sel és a decemberben érkező Aquaman: Az elveszett királysággal végleg lezárul a DC Marvelt majmoló korszaka,
és a stúdió visszatalál a gyökereihez. James Gunn Az Öngyilkos Osztaga és a 2022-es Batman, ami persze nem képezi a DC Moziverzum részét, már ígéretesek voltak, stúdióvezetőként Gunn talán rendet tud vágni végre, még ha amúgy A galaxis őrzői-filmek révén ő is Marvel-rendező volt, mint az említett Joss Whedon.
Flash: A Villám (The Flash), 2023. Rendezte: Andy Muschietti. Írta: Christina Hodson. Szereplők: Ezra Miller, Michael Keaton, Michael Shannon, Sasha Calle, Ron Livingston, Maribel Verdú, Kiersey Clemons, Antje Traue. Forgalmazó: InterCom.
A Flash: A Villám a Magyar Filmadatbázison.
