A KULTer.hu 13. születésnapi eseményével egybekötött KULTer stART díj átadóünneprésre október 10-én került sor a debreceni Alternatív Közösségek Egyesületének termében. Ismerős és új arcok gyűltek össze a sötét udvaron, a kivilágított ablakokon át pedig látni lehetett a már bent lévőket. Az ünnep, a közösség és a találkozás öröme érezhető volt kint és bent is. Lassan helyet foglalt az érdeklődő közönség, majd pár percnyi izgatott beszélgetés után elcsendesedett a terem. Váradi Nagy Péter, a KULTer.hu főszerkesztője nyitóbeszédében először az est programjait ismertette, majd kitért arra, hogy az idei alkalmat nem csak az teszi különlegessé, hogy ebben az évben mind a stART díjat, mind a közönségdíjat ugyanannak a fiatal tehetségnek adhatják át, hanem az is, hogy Vigh Martin az eddigi legfiatalabb nyertes.
A győztessel Berényi Csaba, a vizuálKULT rovat szerkesztője beszélgetett. Berényi az érdeklődők köszöntése után Vighhez fordult: „Ki az a Vigh Martin? Filmkritikus, szerkesztő, tehetséges egyetemista vagy kulturális újságíró?” Vigh elmosolyodott. Elmondása szerint nem szereti a címkéket, ugyanakkor különböző megmozdulások és projektek alkalmával leginkább kulturális újságíróként szokott magára hivatkozni. Úgy érzi, ez magába foglalja az említetteket, lefedi ezeket a szerepköröket. Bár sem kritikusként, sem szerkesztőként nem szívesen nevezi meg magát, megtiszteltetésnek érzi, ha mások hivatkoznak rá így.
Egy szerző életében mindig jelentőségteljes szerepet tölt be az első meghatározó élmény, amely elindítja őt pályáján. Így a beszélgetés következő kérdése erre vonatkozott. Vajon mi lehetett Vigh életében az a mű, amely a filmek szeretetét lángra gyújtotta benne, és elindította a kritikusi szemlélethez vezető úton? Az idei stART díjas egy lélegzetvételnyi hezitálás után kifejtette, hogy ebben a helyzetben markáns élményként a Persona és Az édes élet című filmeket illene említenie, de persze nem így volt.
A későbbiekben már tudatos felkészülés előzte meg filmnézési alkalmait.
Ez kiterjedt mind a rendezők munkássága, mind a szereposztás áttekintésére. Az előzetes tájékozódó munka organikusan alakította ki benne az analitikus gondolkodásmódot. Úgy véli, hogy amennyiben az egyén életében ez a szemlélet kialakul, a későbbiekben nem fog tudni eltekinteni tőle, sőt, élete más területeire is adaptálja, és igyekszik pallérozni ezt a képességét. A „szenzorok” színdarabok megtekintése és könyvolvasás közben is bekapcsolnak.
Hogyan jut el egy fiatal filmkritikus oda, hogy a publikációiért járó stART díjat már 22 évesen a magáénak tudhatja? Vigh már középiskolás korában affinitást érzett magában arra, hogy írjon, és gondolatait megossza másokkal. Úgy emlékszik vissza, mindig vágyott arra, hogy a „nagy testvér felfigyeljen rá”, mint tehetséges fiatalra. Így jutott el a KULTer.hu-hoz is. A portálon megjelent első, Legenda vagyok című cikkét, mely Woody Allen Apropó nélkül című önéletrajzi kötetéről írt kritika volt, számos pozitív visszajelzés követte.
Berényi ezt követően arról kérdezte a díjazottat, hogy milyen szakmai szempontok mentén halad kritikái létrehozása során,
és hogy kialakult-e esetleg egy saját módszere az évek alatt. Továbbá az is érdekelte, hogy elsődlegesen a szakmai szempontokat tartja érdemesnek érvényesíteni, vagy az egyéni vélemény a jobban hangsúlyozandó szerinte egy kritika esetében. A válasz talán nem volt meglepő a közönség számára. Vigh másokhoz hasonlóan azt gondolta az elején, hogy a kritika objektív műfaj, hogy csak és kizárólag az fogalmazhat ilyen formában filmről, aki minden háttér-információt feltérképezett, aki szakmai ismereteket tekintve közel áll a tökéletes tájékozottsághoz. Ugyanakkor rá kellett jöjjön arra, hogy olvasóként azokat a kritikákat részesíti előnyben, amelyek a merev szempontkészlettől elrugaszkodva saját meglátásokat érvényesítenek, és ezzel izgalmas aspektusokra mutatnak rá. Talán éppen ezért vagy ebből kifolyólag nem alkalmaz egy meghatározott módszertant kritikái írása közben. Számára a folyamat kis hányada az, amely aktív írással telik.
Szövegeinek jelentős része az utcán sétálva, a metrón állva születik,
az íróasztal mellett már csak a logikai sorrendet és a koherenciát ellenőrzi.
Vighet az f21.hu-hoz köthető szerkesztői munkájáról is kérdezte a moderátor. Mit gondol, a szerzők kezét erősen kell fogni, vagy arra törekszik, hogy szabadon alkothassanak?
Vigh úgy fogalmazott, ő is átéli a szerkesztés ősi dilemmáját.
Milyen mértékig formálhat egy szöveget úgy, hogy változtatásai az autonóm alkotót és a szöveg önállóságát ne sértsék, és hogy a kritika karaktere megmaradjon? Számára revelatív élménnyel szolgálnak azok a kritikák, amelyekben előtérbe kerül a szerzők egyéni szemlélete, és olyan nézőpontokat nyitnak meg, amelyek neki nem jutnak az eszébe.
Nem gondolja, hogy az eltérő vélemények szemben állnának egymással.
Egyik a másikat kiegészítheti, és általuk mindig többet tudhatunk meg a világról. Saját alkotói munkája során élvezi, hogy úgy alakítja a szövegbeli tényezőket, ahogyan az neki tetszik, szerkesztőként pedig arra törekszik, hogy egy-egy markáns szerzői hangot hagyjon érvényesülni. Ahogyan reflektált rá, sok figyelmet szán arra, hogy az általa szerkesztett szövegek karaktere megmaradjon.
Kitekintve a kritikaírói és szerkesztői munka kérdésköréből, Berényi a megváltozott filmfogyasztási szokásokra és azok korábbiaktól eltérő kulturális terére terelte a szót.
Arról kérdezte a stART díjast, hogy szerinte a filmkritika adaptálódott-e a változásokhoz.
Válaszként egy hasonlatot kapott a közönség, melyen sok arc felderült. A filmkritikák eszerint olyanok, mint a kereskedelmi televízió sorozatai: senki nem nézi őket, de mindenki tudja, hogy mi van bennük. Vigh meglátása szerint a filmkritikák közlése esetében egyszerűen csak áttevődött a hangsúly. Egy filmmegosztó platform kommentszekciójában megfogalmazott kritika ugyanannyira releváns lehet, mint egy kritikus koherens szöveggé rendezett gondolatai. Úgy látja, Magyarországra még nem igazán érkezett meg a videós filmkritika. Külföldi tartalomgyártók megosztásaival kapcsolatban azonban már beszélhetünk arról, hogy egy videó tanulmányértékkel bírhat.
Vigh arra is kitért, hogy nagy a szakadék a hétköznapi filmfogyasztók által látogatott platformok és a szakmai portálok nyelve között.
Hídként látja működni a két oldal között az online felületeket, a podcasteket és a filmfesztiválok pódiumbeszélgetéseit, ahol lazább keretek között kerülhetnek közvetítésre a gondolatok.
Az online tér gyorsasága és a megnyilvánulási lehetőségek sokasága kapcsán felmerült a kérdés, hogy vajon a kritika hogyan tudja tartani a lépést. Vajon a különböző oldalak, mint például a Filmtekercs vagy a Revizor alternatív szponzorációs lehetőségei megoldást kínálnak-e erre a problémára? A hallgatóság sorain végigtekintve mély bólintások jelezték a kérdés égető fontosságát. Vigh nem látja túl „rózsásnak” a magyar kritikai diskurzus helyzetét.
Számos kritikusnak kell realizálnia azt, hogy ez a tevékenység nem fog számára megélhetési lehetőséget biztosítani,
így az írás mellett civil munkát kell vállalniuk. Ugyanakkor Vigh jó megoldásnak látja egyes platformok, így a régi Origo kritikarovatának működési struktúráját vagy a közösségi média kritikai szándékkal létrejött oldalait. Felhívta a figyelmet arra is, hogy mindemellett továbbra is kihívást jelent, hol és milyen nyelven szólítja meg az olvasókat a kritikus.
A következő válaszokban arra tért ki a díjazott, hogy kik azok a szerzők, akiket figyelemmel kísér, és milyen tervei vannak tanulmányait illetően. Meleg szívvel ajánlotta Szabó Réka írásait, aki elmondása szerint bármelyik kulturális orgánumnál megállná a helyét, és méltatta többek között Rácz Viktória, Gyöngyösi Lilla és Kránicz Bence munkásságát is. A jövőre vonatkozólag pedig elmondta, hogy még mindig érzi magában azt a lángot, ami előre viszi és ösztönzi, hogy gondolatait szöveggé formálja. Továbbra is sok film inspirálja, de egyelőre azt még nem látja, hogy intézményi keretek között hogyan tudna kritikaírással foglalkozni. Egy biztos, nem tervez felhagyni vele.
Berényi a közönséghez fordult, esetleg megfogalmazódott-e egy-egy kérdés bennünk, amit Vighez intéznénk. Egy kéz határozottan, egy pedig kicsit félszegen felemelkedett. A KULTer.hu főszerkesztőjét az érdekelte, hogy volt-e olyan film, amelybe a kritikus bicskája beletört.
A kérdést Vigh nagy mosollyal fogadta. Elmondása szerint nem tud „viccesen gyalázkodó szövegeket” írni.
Így arra sem tud hatékonyan reflektálni, hogy egyik legutóbbi filmélménye, a Jeanne du Barry rendezője, Maïwenn felismeri a helyzetek drámai pontjait, és ezt jelenetek közötti ugrásokkal igyekszik érzékeltetni. Ennek ellenére nem tántorítja el az írástól az, hogy egy már létező diskurzusba kell bekapcsolódia, sőt. Azt érzi, hogy egy olyan közösséghez tartozik, amelynek releváns meglátásokkal a részesévé tud válni. A másik kérdezőt az érdekelte, hogy mennyiben lehet működőképes egy olyan modell, mint amivel anno az Origo rendelkezett, vagyis hogy egy kulturális szerkesztőség valamelyest különállóan működik. Sajnos Vigh válasza nem volt túl derűlátó. Az anyagi háttér bizonytalansága problémát jelent, azonban kompromisszumokkal akár működhet egy hasonló „sziget”.
Egy további kérdés is elhangzott: kik azok a filmes alkotók, akikkel szívesen készítene Vigh interjút?
A stART díjas arcán ismét lelkesedés futott át. Greta Gerwig rendező, forgatókönyvíró munkásságát régóta figyelemmel követi, vele szívesen leülne beszélgetni, magyar alkotókat tekintve pedig Nagy Zsolt színésszel. Elmondta, hogy feltehetően remegő lábakkal állna elé, és hiába készülne sok kérdéssel, a másfeledik óra végén úgy állnának fel, hogy csak egy-kettőre kapott választ. Kitért arra is, hogy lehetősége lett volna interjút készítenie Hajdu Szabolcs filmrendezővel, aki viszont éppen forgatott a megkeresés időszakában. Reméli, lesz alkalmuk pótolni ezt a későbbiekben.
A lélegzetek nehezedtek a következő kérdésre várva, de nem emelkedett több kéz. A moderátor megköszönte a beszélgetést és a közönség figyelmét. A szót Váradi Nagy Péter vette át, és Pótor Barnabás felelős szerkesztővel átnyújtotta az emlékplakettet, a közönségdíj elnyeréséért járó oklevelet és a gazdag ajándékcsomagot a díjazottnak. A fényképek elkészülte után Pótor ragadta magához a mikrofont. Az est második egysége következett, mellyel az esemény ismét csatlakozott a 100 ezer költő a változásért című programsorozathoz. A felolvasók között szerepelt Kovács Edward, Papp Gréta, Szegedi Eszter, Kulin Borbála, Horváth Imre Olivér, Szeles Judit, Endrey-Nagy Ágoston, Áfra János, Gyarmati Dominik, Szeles Judit tolmácsolásában Lajtos Nóra, illetve Urbán Andrea is. A születésnapi rendezvény végén a felelős szerkesztő megköszönte a közönség figyelmét, a felolvasó alkotók csatlakozását, és még egyszer gratulált a stART díjasnak.
KULTer.hu születésnap: KULTer stART díj, 100 ezer költő a változásért, Alternatív Közösségek Egyesülete, Debrecen, 2023. október 10.
A fotókat Áfra János készítette.
