A Kristály Színtér bejáratánál kevesebb ismerőst látni, mint tegnap este: a Tavaszi Margó harmadik napja már meglehetősen nyugodt hangulatban telik. Emberek szerencsére így is szép számban érkeznek az eseményre, de a mai nap már inkább mintha egy családi matinéra hasonlítana, a látogatók tekintete a jóllakottság és a kimért érdeklődés határán lebeg. Nekem a fesztivál e kései pillanatában sem sikerül egyből megtalálni a legrövidebb útvonalat a színpadhoz, ahova éppen igyekeznék, pedig elméletileg egyáltalán nem bonyolult az elrendezés.
Elégedetten veszem tudomásul, hogy a kialakított könyvesboltban ma is alig lehet mozogni, áthaladásra aligha megfelelő a kis tér. Jó látni az ízlésesen tornyokba rakott, Margón útjukra induló köteteket. Emellett pozitív meglepetés, hogy az elmúlt év elrendezéséhez képest a Könyves Magazin Színpadot ezúttal központibb helyen építették fel a szervezők: míg tavaly az oszlopokkal kettévágott térben a bejárattól legtávolabbi sarokban kapott helyet, most a terembe belépve egyből rálátunk, és a széksorok így három oldalról is körbe tudják venni.
A színpadon Selyem Zsuzsa Kicsi kozmosz című regényét mutatják be, mely alig pár hete jelent meg a Jelenkor gondozásában.
A szerzővel Ott Anna beszélget, aki első megjegyzésével a mű komplex szerkezetét emeli ki, illetve a néhol felbukkanó szokatlan, formabontó szövegképi, bálna alakzatra utaló megoldásait. Selyem szerint ez az írói munka során a különböző tapasztalatokból természetesen keletkező élményhalmaz különböző irodalmi szituációkhoz igazításának következménye. Az állatok szerepeltetése kapcsán kiemeli, hogy amint arra a mű kezdőmondata is felhívja a figyelmet: „Az ember nem a teremtés koronája, hanem a leggyengébb láncszeme”,
nincs külön állat- és embervilág, hanem egyetlen világ van.
Emellett a matematikában való jártassága is egy jól felhasználható eszköznek bizonyult az antropomorf gondolkodás meghaladására, ez a szerkezeti-analitikus szemléletmód az „emberi szeszélyek” keretrendszerein túlira is érzékennyé tette. Ott Anna a szerző-olvasó kapcsolatra vonatkozó kérdésére, hogy a kölcsönös bizalom meddig terjedhet, kifejti, hogy szerinte a bizalom lényege pontosan az a behatárolhatatlanság, aminek „nincsenek hat centiméterei”.
Selyem Zsuzsa kötetbemutatója után szünet következik, és így szerencsére alkalmam nyílik benézni apám ötvenötödik születésnapi ünnepségére, ahol sietve megeszek három szelet tortát, utána pedig vissza is fordulok a Margit-szigetre. A nap és így a fesztivál emblematikus záróbeszélgetése Esterházy Péter új interjúkötetét járja körül. A szerző most lenne 75 éves, a Magvető Kiadó ezen alkalomból készített kötetet régi beszélgetésiből, interjúiból Pál Sándor Attila és Turi Tímea szerkesztői munkájával. A Vanni van kronologikus sorrendben halad a legelsőtől a legutolsó interjúig, a köztes időszakból tizenhét kiemelkedő beszélgetést tematizálva.
Pál Sándor Attila mielőtt megkereste volna a kiadót, mind a százhatvan fellelhető Esterházy-beszélgetést végigböngészte,
ebből készített egy szűkített változatot, amiből aztán végül megmaradt a kötetben szereplő tizenkilenc interjú.
Turi a címadás kapcsán megosztja a nézőkkel, hogy a Vanni van ugyan egy létező interjú címe (Zilahy Péter – Kalligram folyóirat), de a beszélgetés során sem a kérdezőtől, sem a válaszadótól nem hangzott el ténylegesen a szóösszetétel. Ennek ellenére a szerkesztéskor úgy érezték, hogy annyira jellemző és kifejező fordulat ez, hogy jó eséllyel mindenkinek Esterházy fog róla eszébe jutni. Emellett kiemelt hangsúlyt fektettek a kötet összeállításakor arra, hogy az akár belépőolvasmányként is szolgálhasson Esterházyhoz, akinek az életműve egyébként is úgy van megalkotva, hogy az bárhonnan elkezdhető. A későbbiekben a beszélgetők hangsúlyozzák, hogy az Esterházy-beszélgetéseknek olyan ethosza van, ami 2025-ből visszatekintve különös erővel bír, amikor Turi elmondása szerint már nincs olyan, hogy a nyilvánosság, hanem a helyét átvette a számtalan párhuzamos közbeszéd.
A szerkesztő szerint a beszélgetésekben mintha központi kérdésként vonulna fel a szabadság mibenlétének a kérdése.
Szerinte erre Esterházy komoly feladatot kijelölő választ ad: a szabadság nem egy állapot, hanem egy folytonos munka, amit ki kell vívni és meg kell őrizni. Ennek kapcsán felmerül az „örök dilemma” az író kapcsán, hogy a nyilvánosság számos különböző szerepet várt el tőle, amelyekben külön-külön próbálták megszólaltatni. Az interjúk időrendi végigolvasása során kiderült, hogy Esterházy ebben fokozatosan ismerte ki magát és találta meg azt a beszédmódot, ami elsősorban nem a rákényszeríteni akart, hanem a saját maga által helyesnek érzett szereppel tudott integráns maradni.
A saját részt, a gondolkodást nem lehet és szabad megspórolni,
az olvasónak magának kell kialakítania a saját véleményét. A beszélgetés után a látogatók megélénkült szélben indulnak el hazafelé, újonnan beszerzett kötetekkel a zsebükben, telítve a három napnyi, élő irodalmi impulzusoktól. Én a 26-os busz helyett a sétát választom a Margit-hídi négyeshatos megállóig, ahonnan hasonló elégedettséggel indulok el én is hazafelé.
Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál, 3. nap, Budapest, Kristály Színtér, 2025. április 6.
A borítófotót Hinsenkamp-Fekete Celesztina készítette.
