A Debrecen irodalmi és kulturális életéhez szorosan kapcsolódó Térey Könyvünnep 2026-ban hetedik alkalommal kínálta az érdeklődő irodalomszeretők számára több helyszínen megvalósuló programjait. Szeptember 14-18. között a szervezők kiemelt célja ismét a debreceni irodalmi hagyományok megismertetése, megszólaltatása volt. Ennek keretében ünnepi alkalmaknak, megemlékezéseknek és neves kortárs alkotók munkásságát középpontba állító kerekasztal-beszélgetéseknek lehettünk részesei.
Szeptember 15-én, kedd délután az idén nyolcvan éves Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész köszöntésére került sor a Méliusz Juhász Péter Könyvtár előadótermében. A Debrecenhez kötődő kritikus, szerkesztő Kérdez az idő című kötetére való rájátszásként az ünnepi esemény a Felel az idő nevet kapta.
A megjelenteket elsőként Korpa Tamás költő, a Térey Könyvünnep kurátora üdvözölte,
kiemelve, hogy az ünnepelt személyében „a kortárs és a 20. századi magyar irodalom értő, következetes olvasóját és értékorientált, érzékeny értelmezőjét” tisztelhetjük. Cs. Nagy munkásságában jelentős szereppel bír a határon túli magyar irodalom részletesebb bemutatása, különösen az erdélyi szerzők, mint Tamási Áron, Sütő András, Király László és Farkas Árpád műveinek szemléletformáló interpretálása.
Legfrissebb munkája 2026-ban jelent meg „A zene szól, a láng ég. Kezdődjön a játék.” címmel,
amely Tréfás György, egykori debreceni operaénekes életrajza. A kiadói, újságírói területen is elismert, hiánypótló irodalmi munkát végző Cs. Nagyot Újhelyi Kinga Jászai Mari-díjas színművész köszöntötte énekszóval. Az előadásában felcsendülő széki, majd csángó népdal után a közönség bevonásával hangzott el a Sok születésnapokat kezdetű, szintén az erdélyi Székről származó köszöntőének. Az ünnepi pillanatok Puskás István alpolgármester beszédével folytatódtak, aki átadta Debrecen Város Cívis Díszoklevelét, kifejezve ezzel a város elismerését és háláját Cs. Nagy sok évtizedes áldozatos, sokféle területen kifejtett tevékenységéért.
Ezt követően Ablonczy László kritikus, irodalomtörténész laudálta egykori egyetemi évfolyamtársát. Ablonczy felidézte a Debrecenben töltött egyetemi évekből azokat az epizódokat, melyekben szemtanúja lehetett Cs. Nagy ígéretes pályája indulásának.
Szót ejtett az ünnepelt kiváló és egyre gyarapodó, a társai csodálatát kivívó publikációiról, későbbi nagyhatású tanulmányairól, monográfiáiról.
Ablonczy Debrecen múltjának kutatójáról, annak kiváló szakértőjéről úgy fogalmazott: „színesen ír, műfajok változatosságában tudatja a valót”. A méltató sorok között a laudátor a múlt század végi és a mai kor kritikáját sem mellőzve utalt arra, hogy mennyire nagy szükség van mindarra az átfogó tudásra, egyedi irodalomtörténészi szemléletre, amellyel Cs. Nagy, egyebek mellett a debreceni színházi élet tudósa rendelkezik. A laudáció után Korpa tolmácsolásában hangzott el a Születésnapi majdnem vers című alkotás, amellyel szerzője, Király László a távolból fejezte ki tiszteletét monográfusa iránt.
A program utolsó felében, a kerekasztal-beszélgetés során Ekler Andrea és Bertha Zoltán irodalomtörténészek kérdezték az ünnepeltet.
Bertha kérdésére, hogy miként bontakozott ki a kritikusi, szerzői, szerkesztői pályája, Cs. Nagy válaszában kiemelte, mindig kulturális újságíró szeretett volna lenni, s ehhez számára kiváló lehetőséget biztosított a Hajdú-Bihari Naplónál kapott állás. Ekkor, a legszebb éveknek is nevezett időszakban többek között színikritikákkal foglalkozott.
Cs. Nagy megemlítette a Csokonai Kiadó és az Egyetemi Kiadó indulását, a különböző kötetek megjelentetésének sikerélményét.
Néhány számára kedves és különleges művet meg is nevezett, amelyek a fenti kiadóknál látták meg a napvilágot, például Sütő András több műve, Csejtei Istvántól A borbélymester hagyatéka, illetve Németh Magdától a Levelek apámnak. „Az egész életművet áthatja a közösségi sorskérdések iránti érdeklődés”, jegyezte meg Ekler, aki arra volt kíváncsi, miben látja az ünnepelt a szellemi közösség lényegét a 125 éve született Németh László és a 20 éve elhunyt Sütő András korábbi írói kapcsolatában. Cs. Nagy hangsúlyozta, hogy a két szerző között a korkülönbség miatt nem alakult ki társas szellemi viszony, mindamellett volt alkalmuk találkozni, beszélgetni. A hetvenes években már betegeskedő
Németh könyveinek, gondolkodásának ismerete, vizsgálata mégis hatalmas ajándék volt Sütő számára a pályája során.
A jelenlévők hallhatták a Sütő-életmű kiváló szakértőjének összefoglaló gondolatait az erdélyi író kisebbségi létről, nyelvi-kulturális szorítottságról vallott elvéről.
A beszélgetés folytatásában Tamási Áron műveinek továbbéléséről, a róla elnevezett alapítvány célkitűzéseiről és küldetéséről, illetve az elmúlt években megjelent albumról esett említés. A Cs. Nagy és A. Szabó Magda által szerkesztett
Tamási-album nemcsak az író életét, hanem irodalmi munkásságát, a drámáiból készült előadásait teszi megismerhetővé,
mindezt gazdag illusztratív forrásanyaggal kiegészítve. Cs. Nagy szerint „a Tamási-életmű megismertetésének van folytonossága”, hiszen az 1990-ben létrehozott alapítvány minden évben díjjal jutalmazza azokat a szerzőket, akik tevékenységükkel valamilyen módon kapcsolódnak Tamási szellemiségéhez. Emellett színházi bemutatók sorozata készül évtizedek óta Tamási drámáiból, így egy mai napig jelentős hatással bíró írói munkásságról beszélhetünk. A kerekasztal-beszélgetés végéhez közeledve
a megemlített életművek fennmaradásához elengedhetetlenül szükséges két területet hangsúlyozták, melyek a tanítás és a színház.
Záró gondolatként Cs. Nagy a magyar irodalom mai helyzetével kapcsolatban a benne felmerülő kérdéseket vázolta fel, vagyis, hogy van-e ma érdeklődés, kapcsolódás a szülőföldhöz, van-e olyan, az internet világán túli élmény, amelyből meríthetnek a mai szerzők. Ezekre mind az idő fog felelni.
Az est további részében a Körömvirág együttes verskoncertjén vehetett részt a közönség. A Húzódjál közelebb címet viselő alkalmon a 2014-ben elhunyt nagyváradi költő, Kinde Annamária emlékére szólaltak meg válogatott versei a zenekar feldolgozásában. A kilenc kötetet publikáló Kinde a szerzői és a tehetséggondozói tevékenységen túl a nagyváradi Ady-kör tagjaként, a Várad nevű irodalmi lap versrovatának szerkesztőjeként és a Garabonciás együttes dalszövegírójaként is működött. A koncert elején Kocsis Csaba zeneszerző, író,
a Körömvirág együttes tagja felvezető soraiban elmagyarázta a zenekar különleges névválasztását:
a körömvirág jó a testnek és a léleknek is. Az együttes előadásában felcsendült többek között A kényelem lételem, A Kenguru, Szandra May felnő, választ s eltűnik és a Saját magánya című költemény megzenésített változata, valamint a Garabonciás együttestől a Kell című, szintén a költőtől származó alkotás. A négytagú formáció magával ragadó zenei stílussal és hangzásvilággal közvetített a Kinde-versek mellett két vendégverset is: a költő életétterét jelentő, munkásságát is meghatározó Erdélyt középpontba állító Peremvers című költeményt Karácsonyi Zsolttól, továbbá az alkalom végén elhangzó Harminc esztendő a Gongban, Kinde Annamária emlékére című Balázs Tibor-verset.
A fülbemászó dallamok között rövid prózai elbeszélésekkel idézték meg a Látó nívódíjjal is kitüntetett költő életének legfontosabb állomásait,
úgy, mint a gyermekkort, a kapott szülői mintát, az iskolai élményeket, az íráshoz való mély kötődés kialakulását, az egyetemi tanulmányokat, a költői sikereket, majd a betegséget és a korai elhalálozást. Az együttes emlékkoncertje a hallgatóságot is arra buzdította, hogy ismerkedjenek meg közelebbről a nagyváradi szerző egyedi életművével.
A Térey Könyvünnep harmadik napján, szerdán Grecsó Krisztián könyvbemutatójára gyűlt össze népes olvasóközönség a Méliusz Könyvtárban. A József Attila-díjas író, költő két kötetéről, egy prózai és egy lírai műről a szerző Szirák Sára kulturális és kommunikációs szakemberrel beszélgetett. A kérdező elsőként az Apám üzent című regénnyel való saját kapcsolódását, nosztalgikus benyomását osztotta meg:
a Baranyai András munkáját dicsérő könyvborító a viaszosvászon terítő jellegzetes mintáját adja vissza,
amely a régi családi asztalokon gyakori kellék volt. Szirák arra kérte Grecsót – akinek az életművében a család, az örökség, s az ezekhez való viszonyulás visszatérő motívum –, hogy fogalmazza meg a közönségnek, milyen üzenet, sugallat indította őt arra, hogy megírja az Apám üzent című regényét. Az író válaszában elárulta a személyes családi történetekből és fiktív elemekből építkező mű célját:
az olvasókat szeretné bátorítani a múlttal való szembenézésre.
Grecsó szerint mindenki küzd terhes emlékekkel, s bár a feldolgozás során elengedünk terheket, ez az állapot nem végleges, a lelki munkának folytatódnia kell. Így élte meg a regény születését megelőző hosszú éveket is, amikor kutatómunkát és terápiát végzett a saját családjának, kapcsolatainak, viszonyulásainak mélyebb megértéséért. Az előkészítésről Grecsó elmesélte a számára izgalmas, kétfázisú kutatás lépéseit.
Elsőként a katonaőseiről gyűjtött információkat, majd családfakutató segítségével megtanulta kezelni a regényhez szükséges adatok sokaságát.
Családtagjaitól (sokszor széttartó) történetvázlatokat, egy-egy rokon jellegzetes tulajdonsággal bíró karakterét kapta meg, majd ezeket részletekkel, összefüggésekkel egészítette ki. Őszintén vallott arról a befelé fordulásról, saját sértettségeinek feldolgozásáról, amelyek elengedhetetlenek voltak a múlttal való szembenézéshez. Arra a kérdésre, tudta-e, hogy az olvasók ilyen sokféleképpen tudnak majd kapcsolódni a regényéhez, Grecsó azt felelte, erre nem számított.
A könyv megjelenése óta megértette annak az olvasókra tett hatását, ami sokszor a belső egyensúly felborítását jelenti.
A közönség megtudta, hogy az írás során a családi történetek megismerésének, összeegyeztetésének milyen nehézségeibe ütközött a szerző, valamint azt, hogy miként értékeli összességében ezt az önismereti kihívásokkal teli folyamatot: lehetőség volt arra, hogy máshonnan nézze a történeteket és megértse rokonai motivációit. A beszélgetés második felében szó esett a regényből ismerhető női (Juszti mama) és férfi (Ignác) szerepekről, azok lehetőségeiről, kudarcairól. Grecsó hangsúlyozta, hogy az Apám üzentben az olvasó annak lehet tanúja, ahogyan két generáció kevésbé látványos, de kemény munkája után a harmadik generáció képviselői eredményes életre tesznek szert.
Nemcsak átöröklődött problémák, traumák léteznek, hanem pozitív előlegek is,
amelyek Grecsó esetében a szövegekhez való vonzódás formájában valósultak meg. A másik kötet, amelyet bemutattak, a 2026-ban megjelent Ott maradtok egymásnak. A Grecsó által „háztartási lírának” nevezett alkotások olyan témákat dolgoznak fel, amelyek a középgeneráció hétköznapi életét, a gyermek elengedésének megtapasztalását, az apa kudarcait és a házasságban megélt kitartó szeretetet helyezik a középpontba.
A szerző nem a múlt történéseit rögzíti, sokkal inkább a jelen rádöbbenéseit fogalmazza meg a versekben.
Az alkalom végén az ő előadásában hallhatta a közönség a kötet két versét, a Sziszüphosz és A tékozló fiú című költeményeket.
Csütörtök este A szépíró olvas elnevezésű irodalmi beszélgetéssorozat következő alkalmára került sor a Déri Múzeumban. A program célkitűzése, hogy a meghívott szerzők egy kerekasztal-beszélgetés formájában, az olvasóközönség társaságában megosszák olvasmányélményeiket, írói vagy költői tapasztalataikat. Ezúttal Pál Dániel Levente Térey-díjas költő személyével, életművével ismerkedhettek meg az érdeklődők, akinek beszélgetőtársa Gyarmati Dominik költő, kritikus volt.
A beszélgetés a debreceni emlékek, az itt megvalósított különböző művészeti projektek felidézésével kezdődött.
A szerző megosztotta nyertes alkotása, vagyis a szonettkoszorú létrehozásának részleteit, majd felolvasott belőle három verset. Pál Dániel Levente évtizedek óta többféle alkotói munkával, művészeti ággal foglalkozik: próza- és líraköteteket ír, műveket fordít, szerkeszt, külföldi fesztiválokon vesz részt, tánciskolában tanít, s mindemellett a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja. Gyarmati kérdésére
mesélt a kihívásairól, az írói gyakorlatáról és azoknak a kollégáknak a csodálatáról, akik képesek napról napra szigorú beosztással haladni
éppen készülő alkotásukkal. Pál Dániel Levente kötetei nem kizárólag hazánkban, hanem a világ számos területén, például Indiában, Koreában, Portugáliában, Brazíliában, az Egyesült Arab Emírségekben is ismertek és olvasottak. A szerző – miközben a közönség megtekintette néhány körbeadott, külföldi megjelenésű kötetét – beszámolt arról, hogy angol nyelvtudásának fejlesztésével elérhette nagy vágyát: angolul is közöl verseket, és ezek között már van, amelyért amerikai költészeti díjat vehetett át. Az Úr nyolcadik kerülete című, 2017-ben megjelent prózai munkájával kapcsolatban Gyarmati arról faggatta a szerzőt, hogy miért ezt a helyszínt választotta témául a számos egzotikusabb utazási élménye helyett.
Az évekig lakóhelyéül szolgáló kerületben ihletődött és ott játszódó rövid történetek megírása mögött a szerző rácsodálkozása húzódik,
azaz idővel különlegesnek látta az ott élők sokféleségét. A rövid szövegekkel célja az olvasók meggyőzése, bevonzása volt az irodalmi szövegek világába. Az Úr nyolcadik kerületéből mostanra hangjáték, filmfogatókönyv és tíz különböző nyelvű fordítás készült. Pál Dániel Levente korai olvasmányélményeivel kapcsolatban elárulta, hogy az első könyv, amelyet elolvasott Eric Knight Lassie hazatér című regénye volt, s ezt követően
tanári javaslatra igen hamar megbirkózott a világirodalom komoly darabjaival.
A közelmúlt meghatározó, magával ragadó olvasmányaként Barbara Kingsolver Demon Copperhead című regényét nevezte meg, amelyet rövid ismertetés kíséretében az érdeklődők figyelmébe ajánlott.
Térey Könyvünnep, Debrecen, 2026. szeptember 14-18.
Fotók: Korpa Tamás Facebook-oldala
