Megtalált jelentés

Az „író ember” szélmalomharca a jelen kultúrájának elszigetelődésével szemben, az adattá zsugorodó történetek és a fejvesztett menekülés a valóság elől. A 2020 elején megjelent Termékeny félreértés / Productive Misreadings árnyaltan beszél a klímaválságból eredő disztópikus jövőképpel összefüggésben az egyéni felelősségvállalás kényszeréről és reménytelenségéről is.

A narratív, egy szálon futó történetmesélést felváltja a digitális technológiák vezérelte többrétegű érzékelés, a multitasking, az elmélyült helyett a töredezett gondolkodás: nem tagadhatjuk le, hogy alig értjük, mi zajlik körülöttünk. És mégis próbálunk a rendelkezésünkre álló, hagyományosnak (vagy lassanként elavultnak) tekintett módszerekkel megsejteni valamit a lényegből. A legderűlátóbb jövőkép szerint is katasztrofális évtizedek állnak előttünk, és valahol mindig hiszünk benne, hogy nem így lesz. Kapaszkodunk a linearitásba, a megszokott formákba és a felfogható tartalmakba. A röghöz kötött megközelítés helyett nyújt alternatívát ez a tudatosan „hierarchiamentes” együttműködés eredményeként született kötet.

Nem mindennapi fényűzésnek tekinthető ma, ha a körülmények ellenére, az alkotó elme szabadságát megélve a művész bőkezűen bánik a képi és nyelvi kifejezés egymást metsző lehetőségeivel. A kísérleti médiumokban alkotó művészek egy része az aktualitások közül a valóságérzékelés ökológiailag érintett kérdéseinek reprezentációját is felvállalja. A „kék golyó változatlan fetrengése a kozmikus sötétben” tematika nem idegen a kortárs költészettől. (Panasz a hallgatásban, A56)

Azonban a Termékeny félreértés / Productive Misreadings többet nyújt a katasztrófaturizmusnál.

Nem pusztán figyelemfelhívás: nem tematizálja kényszeresen a zöld gondolkodás és a globális klímaválság szorongást keltő fogalmait, nem mantrázza, hogy tragikus kimenetelű évszázadba léptünk. Mindez csak a háttere a kötetben megjelenített, komorságában realisztikus valóságnak. A manapság testközelből érzékelhető problémákat nem lehet kizárni a mindennapi életünkből. Környezeti krízis, koronavírus, elszigetelődés, maszk és rettegés alkotja hétköznapjaink keretét. A Termékeny félreértés / Productive Misreadings ebben a kontextusban válik értelmezhetővé, a megszokottá vált katasztrófahelyzet előterében zajló élet jeleneteit vetíti ki.

Az alkotópáros mindkét tagja korábbi munkáiban is foglalkozott a képzőművészet és az szövegek összefüggéseivel, eltérő szempontból vizsgálták a két dimenzió kapcsolódási lehetőségeit. Az Áfra-versek finoman önfegyelmező, inkább az emberiség nevében bűntudatot érző költői hangja és a Szegedi-Varga Zsuzsanna képértélmező kísérleteinek párbeszéde összességében nyugtalanító hangulatot kelt. A szövegek tartalmilag egy elképzelt vagy letűnt világ (ökológiai) katasztrófa sújtotta területére kalauzolnak. Néhány hátborzongató természeti kép – „Rettegés bozótja, láva szilárdult rojtja, / nem ismerni rá a rajban égő állatokra.” (Ω38); „A megsüllyedt város tűzforró aszfaltján / égre emelt arcok hulláma csattan” (Ω54) – mellett megjelenik az ember alkotta hatalmak beavatkozásának ereje is: „Kifakadnak a hitetlen táj / sebei, e mindent látó gépek.” (Ω58). A verseken és a látványon átszűrődő disztópia környezetében ember és gép között nincs éles határvonal. A (poszt)humánra jellemző valóságérzékelés és a digitálisan vezérelt életritmus összefonódását a látvány is hangsúlyozza.

A digitális technológiák jellegzetes látványvilága erősíti a disztópikus hangulatot:

mintha nem emberi kéz, nem emberi szemnek készítette volna a szögletes adatsorokból kibontakozó adattájakat. A vizuális költeményekké átlényegült versekben a tág értelemben vett költészeti kísérletezés eszköztára érvényesül: a töredezettség, a kollázs-technikák és az aszemikus költészetet idéző, elmosódó szövegelemek is megjelennek. Még a mágikussá emelt költői beavatkozás szimbólumaként feltűnő kalligrafikus írás is beköszön egy oldalpáron (A24–25).

A lineáris olvasat lehetősége megszűnik,

esetenként több oldalpár átlapozásával lehet kibogarászni a valaha összetartozó verssorokat. A körkörös dinamika és a feszültségkeltő ritmus mindvégig jelen van a kötetben. Elmosódik a határvonal az alfabetikus jel és a grafikus elemekkel operáló, de festői gesztusokra épülő kifejezés között.

A látvány olykor a mára médiatechnológiai őskövületnek számító Microsoft Windows ’95 operációs rendszer képernyőkímélő üzemmódjának pixeláramlatait idézi. Ez a felismerés önmagában is jelzi: mára az elavultság meghatározása is más jelentést kap. Az offline technológiák jelenlétében a könyvkötészet, a kézműves alkotómódszerek jelentősége is átértelmeződik. Interdiszciplináris könyvmunka jöhet létre „távegyüttműködésben”, két alkotó két külön földrészen dolgozhat szimultán ugyanazon a művön. Paradox módon a produktum mégis a könyvtárgy, a kézzel fogható, szagolgatható, lapozható, a könyv fétisével játszó kötet, amely nem lenne élvezhető e-book formátumban.

Az Áfra–Szegedi-Varga páros egyenrangú közös alkotásra vállalkozott,

költő és képzőművész eredményes munkamódszert dolgozott ki: két irányból dolgoztak a könyvön, a szöveges és képi rétegek ismételt átdolgozásával, átírásával. Létrejött a vizualitás és a verbalitás szintén egyenrangú fúziója: a befogadó nem torpan meg az olvasásban, ha kidolgozott vagy éppen alig megformált részletekkel találkozik. A sodró látványvilág és az erős költői tartalom egységben hat a befogadóra (aki többé nem csak olvasó vagy néző). Ahogy az avantgárd nyomán megerősödő kísérletező alkotói gyakorlatokban, a konkrét és vizuális költészet mellett más intermediális műfajok terén is tapasztalható: tartalom és forma nem szétválasztható. A magyar szövegek érezhetően erősebbek, mint az inkább szövegtestként, a vizuális költészeti kifejezés eszközeként felhasznált angol átiratok. Ez a hangsúlyeltolódás azonban nem változtat a befogadó élmény teljességén.

A versek angol változata nem klasszikus műfordításként jelenik meg,

inkább a globális kultúra irányába tett gesztusként, az értelmezési keret kitágítása érdekében. A címben is a kötet egészében érzékelhető alkotói szándék sejlik fel: az átértelmezés, egymásra ható alkotó inspirációk útján a szövegek átlényegülnek. A félreolvasások az újabb olvasatok lehetőségét rejtik, minden beavatkozás az inspiráció erejével hat. A kötet egyik mottóként is értelmezhető sorában megfogalmazódik az entrópia megélése: „Belenyugodni a szabálytalanságba magunk teremtette rendben.” (A20). A félreértések közepette elvesztett jelentés a verbovizuális környezetben szó és kép együtthatójaként nyer értelmet.

Bár a műfajok közötti határátlépés évszázadok óta a kísérleti művészet alapvető eszköztárába tartozik, még ma is üdítő újdonságnak tekinthető egy efféle művészkönyv megjelenése.

Az itthon még mindig sajnálatosan kevéssé ismert jelenség könyvmunka, művészkönyv, esetleg kísérleti könyvtárgy néven futott be nagy karriert

a világon. Az alkotó számára kihívásként megfogalmazódó igény, hogy az olvasás és a képnézés gesztusait organikusan összekapcsolja, a könyvtárgyban ölt testet. A könyvtest itt elveszíti hagyományos felépítését, nem tartalomjegyzék alapján csoportosított szövegegységekből épül fel, inkább a svédasztalos étkezés szabályaihoz hasonlóan a sült és gyümölcs akár együtt is fogyasztható. A Termékeny félreértés / Productive Misreadings esetében a kétirányú oldalszámozás (elölről alfától, hátulról omegától indul) is érzékelteti a többrétegű olvasat lehetőségét. A kötet nyomdailag igényes kivitelben az Új Alföld Könyvek sorozat darabjaként jelent meg, ez a hazai forrásszegény irodalmi környezetben különösen örömteli a határfeszegető kiadvány esetében. Az utóbbi években a hazai színtéren is megjelentek színvonalas művészkönyvek, közülük kettő köthető ehhez. Kele Fodor Ákos Echolália (Prae.hu+Palimpszeszt, 2016) című audiovizuális könyvmunkája, amely elsősorban a konkrét költészeti hagyomány felől értelmezhető kortárs kísérletekkel él, a több dimenzióban kiterjesztett alkotói tapasztalatok mentén kapcsolódik ide. Tóth Kinga tavaly megjelent Írmag/Offspring (Yama Books, 2020) című kötete pedig az ökoköltészeti tematikával és a disztópikus valóságot idéző hangulatával rezonál az Áfra–Szegedi-Varga páros kötetére.

A versekben kibontakozó, az egyéni felelősségvállalás hiábavalóságával kapcsolatos mély aggodalom és a környezetkultúra mai helyzetének finom kritikája érzékeny visszhangot kelt a digitális technológiák sajátos vizualitására építő látványában. A bolygó és az emberiség bizonytalan sorsa egyéni szinten is hervasztó: „mit jelent egy földre esett fészek, / elcsukló imában kódolatlan lényeg, / mikroműanyag a száj sötétjében” (Ω41).

A kötet belső rendszerébe illeszkedő szabálytalanságok teret engednek az alkotói szabadság kibontakozásának.

A Termékeny félreértés / Productive Misreadings a művészkönyv műfaji sajátosságait tudatosan szem előtt tartó műként a közös alkotás performatív jellegét emeli ki. Az Áfra–Szegedi-Varga együttható más művészeti ágakban tevékenykedő alkotók együttműködésének szép és sikeres példája. Minden megvan benne, hogy ritka, kultikus könyvtárggyá váljon.

Áfra János – Szegedi-Varga Zsuzsanna: Termékeny félreértés / Productive Misreadings, Új Alföld Könyvek, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Debrecen, 2020.

A borítófotót Takács Borisz / B42DiY készítette.