Az elmúlt két alkalommal a legszebb könyvtárgyakat szemléző lista elkészítéséhez nemcsak mások elmondásai, illetve az online és offline lapokban olvasottak alapján tájékozódtam, hanem a könyvesboltokban és a könyvtárakban is gyűjtöttem az ismereteket, sőt az utóbbi intézmények segítettek leginkább a hozzáférés akadályainak leküzdésében. Tavaly azonban sokkal nehezebb dolgom volt.
A járvány miatt ugyanis az év nagy részében nem tudtam a megszokott rendszerességgel látogatni ezeket a helyeket, így az információkat is szűkebb csatornákon keresztül szereztem. Ennek következtében tudomásom lett olyan kiadványokról is, mint például Zsemberi-Szígyártó Miklós tervezőgrafikus Zsibbadás – Könyv a pánikbetegségről című munkája, amelynek valószínűleg előkelő hely járna egy ehhez hasonló összeállításban, de sajnos nem minden kötetet tudtam kézbe venni. Márpedig erre a listára csak olyan könyvekből válogathatok, amelyeket olvastam, és személyesen győződtem meg arról, hogy borítóikkal, illusztrációikkal és/vagy hordozójuk esztétikai megformáltságával teszik még érzékibbé az olvasás tapasztalatát. De nem baj, a következő listámat a 2019-eshez hasonlóan ismét egy kiegészítéssel kezdem majd! Most pedig következzenek 2020 legszebb könyvtárgyai, amelyeket érdemes kézbe venni!
10. Géczi János: Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral (Kalligram Kiadó)
Géczi János új verseskötetének vizuális megoldásai ugyan nem invenciózusok, ám az az arculati elemeknek köszönhető, hogy a könyv nemcsak a szövegek, hanem a vizualitás révén is szervesül a művész lassan áttekinthetetlenül nagy életművébe. A 2016-os Törek című versgyűjtemény előlapján ugyanebben az elrendezésben látni a síkidomokat, és abból a kötetből ismerős az oldalakat szegélyező vastag fekete csík is.
A két vállalkozás egyívású dizájnja érthető az együttolvasásra ösztönző gesztusként, és ebben az összefüggésben érdemel figyelmet a szerző fotója is. Az alkotó ugyanezt illesztette a Törek fülére, csak éppen most tükrözve használta fel a szelfit. Géczi arca teljes egészében nem látható rajta, a kép egy jelentős részét a háttérben lévő hirdetőfelület foglalja el, amelyen óriásplakátok maradványai figyelhetők meg.
Az alkotót évtizedek óta foglalkoztatják a roncsolt plakátokban rejlő képzőművészeti lehetőségek, amelyek nemcsak kép és szöveg sajátos összjátékára adnak módot, hanem például a környezetünk térelemeit elfoglaló propagandával kezdeményezett izgalmas kritikai párbeszédre is. A Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral így finom utalásokkal, elegánsan hozza játékba e terjedelmes életmű meghatározó szegmenseit.
9. Gál Hunor: kartonfless (Magvető Kiadó)
Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy szerkesztőként én is részt vehettem a könyv összeállításának és véglegesítésének folyamatában. A kartonfless könyvtárgyként azonban még úgy is fölülmúlta a várakozásaimat, hogy tisztában voltam a Petri György-díjas fiatal alkotó elképzeléseivel a leendő kötet vizualitását illetően. Gagyi Botond festőművész a borítóhoz egy önálló festményt készített, munkája kiváló alapanyagnak bizonyult, az pedig különösen érdekes, hogy ez a sötét, pasztelles színvilág a tónusok ellenére nem kelt rossz érzéseket.
A kiadvány dizájnja azonban nemcsak a borító, hanem a szöveg(egység)ek különböző kiemelései miatt is figyelemre méltó. Jó döntés volt a cezúraként működő, fekete oldalakra írt valós idejű statisztikák beékelése a versek közé. Ez a költemények változatos tördelésével együtt kreatív megoldásokat igénylő feladatok elé állítja az olvasót, akinek nem mindennapi élményekben lesz része, ha vállalja Gál Hunor egyedülállóan érdekes pályaindító kötetének kihívásait.
8. Rojik Tamás: Szárazság (Tilos az Á Könyvek)
2020 egyik legfontosabb young adult kötete. Érzékeny és érzékenyítő regény, kötelezőolvasmány-alapanyag, amely az ökológiai összeomlás bekövetkeztének nem is olyan távoli lehetőségével játszik el. A borító is telitalálat – a főszereplőkre hajazó szerelmespár talán egy tó vagy folyó medrében sétál, fogják egymás kezét, lépdelnek a kiszáradt föld vastag repedésein, amelyek, ha fény felé fordítjuk a kötetet, megvillannak az UV nyomtatásnak köszönhetően.
Bár a cselekmény 2050 Budapestjén játszódik, a szerelmesek ruházata nagyon is napjaink átlagos, köznapi viseletére emlékeztet. Rojik kötete nemcsak tartalmával, hanem borítójával is azt sugallja, hogy a klímakatasztrófa nem a jövőnk, sokkal inkább a jelenünk, ráadásul a remek stílusérzékkel megírt magyar disztópia társadalomrajza is kétségbeejtő élességgel idézi a mai állapotokat.
7. feLugossy László, Puha Ferenc: ez már BABÁM a szubmélység – HÍD-AVATÁS (Puha Imre)
Igaz, a kiadvány elején olvasható, hogy Puha Ferenc képsorozatának a Híd-avatás a címe, továbbá az első oldalakon az alkotópáros portréja mellett szerepel egy Arany János-idézet, de ezek a kitételek mintha csak egy megközelítési alternatívát ajánlanának a sok közül, amelyet a képekhez szövegeket író feLugossy sem minden esetben fogadott el. A magánkiadásban megjelent, anyaghasználatában is igényes könyv tömör, néhol szentenciózus írásainak fókusza a zuhanáson van, a festmények reprodukcióinak színvilágát is meghatározó elsötétülésen.
Pontosabban a mélység és a magasság között feszülő fojtogató tér az, ami mindkét művész figyelmét leköti – a festő mintha ezt a zuhanás következtében kétségbeejtően mozgalmassá váló teret ábrázolná, míg a szerző épp a festmények segítségével tenne kísérletet arra, hogy a látottaknak határozottabb kontúrokat adjon. A zuhanó ember szemével látunk? Egy (vagy talán egyszerre több) élet lepergő képsoraiba kapunk betekintést? Semmi nem biztos, csak a leérkezés, a „légüres tér utáni tér” megléte, és az a cseppet sem megnyugtató tény, hogy az utolsó repró szinte már csak egy összefüggő fekete felület, amelyet feLugossy, ironikusan-játékosan visszautalva saját írásainak frázisszerű szöveghelyeire, szubmélységnek nevez.
6. Soltész Béla: Eldorádótól az Antillákig (Noran Libro Kiadó)
Az útikönyv- és szépprózaíróként egyaránt ismert Soltész Béla legújabb kötete a járványügyi helyzet következtében – miként megannyi sorstársa – a tervezettnél kicsit később, csak ősszel kerülhetett a könyvesboltok polcaira. Ekkor még nem voltak érvényben a jelenlegi kijárási korlátozások, de például külföldre már csak megszorításokkal lehetett utazni, illetve egészségügyi megfontolások miatt a legtöbbünk feltehetőleg, ha nem volt muszáj, akkor nem hagyta el a tartózkodási helyét.
A négy fal között töltött hetek és hónapok majd’ mindenki számára világossá tették, hogy a helyváltoztatás lehetőségéről való döntés joga elemi szinten hozzátartozik a komfortérzetünkhöz. Ilyen körülmények között számomra különösen jó volt olvasni ezt a remek stílusérzékkel megírt munkát, hiszen Soltész izgalmas, személyes reflexiókban bővelkedő, a latin-amerikai kultúra összefüggéseit a laikusok számára is érthetően közreadó elbeszélői nyelve számomra (ha ideiglenesen is, de) visszahozott valamennyit a kényszerűen elvesztett szabadságérzetemből. Az impozáns képmelléklet, az ízléses kiemelések, valamint a szerző honlapján található online fotógalériákhoz vezető QR-kódok és linkek segítettek elfelejteni a bezártságot, továbbá nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az Eldorádótól az Antillákig olvasmányélménye emlékezetes legyen.
5. Tóbiás Krisztián: A mikulás rakétája (Fiatal Írók Szövetsége)
A költő tizenkét éven felülieknek ajánlott verseskötete megírása közben a délszláv háború megrázó tapasztalategyütteséből inspirálódott. Nem új téma ez a balatonfüredi Tempevölgy főszerkesztőjeként is ismert alkotó eddigi életművében, ahogyan az új kötetben olvasható szövegek formája sem mondható előzmény nélkülinek. A versek most is rövid sorokra tördelt, központozás nélküli, egyetlen hosszú mondatból állnak. A kötet illusztrátora-tördelője, Turi Lilla rövidebb szakaszokat ragadott ki belőlük, elmozdította őket, itt-ott felnagyította a betűméreteket, vagyis bele-belekapott a tömbszerű versképbe, hogy változatosan tördelt strófákat hozzon létre.
A vonalvezetésükkel is a gyermekrajzokat idéző, pasztellszínű, zsírkrétás munkák elgondolkodtató párbeszédet kezdeményeznek a szövegekkel, körbe- és átfogják, szegélyezik őket. Az illusztrációk olykor szinte teljesen elfoglalják az oldalpárokat, de arra is van példa, hogy Turi Lilla kitöltetlenül hagyja a hófehér lapokat. A fiatal grafikus nagyon jó stílusérzékkel használja ki a rendelkezésére álló teret, meglehetősen egyedi atmoszférájú rajzai megdöbbentő láttató erővel jelenítik meg és árnyalják Tóbiás képi világának központi mozzanatait.
4. Székely Örs: ostinato (Fiatal Írók Szövetsége)
Nem tudom, létezik-e nem jelentéscentrikus nyelv, de Székely Örs versei olyan olvasói tapasztalatokhoz juttattak, amelyek megszerzése során újra és újra a jelentések rögzítetlenségével szembesültem. Zavaromat a vizuális megoldások elemzésével próbáltam oldani, tehát különösen fontosak voltak a számomra már az első olvasáskor is a Kopacz Kund munkáját dicsérő egész lapos grafikák, a kihajtható oldalak, a változó méretű betűk, sorközök, valamint egyéb nyomdatechnikai és tipográfiai bravúrok.
Egyébként az ostinato – a cím egy zenei kifejezés, amely ismétlésekre épülő szervezőelvet jelent – a változatos verstani formák alkalmazásával bámulatos ritmikai sokszínűséget hoz létre, amely a szövegek hangos olvasásakor tapasztalható meg a leginkább, különösen érdekesek tehát a könyv hangköltészeti vonatkozásai. Ahogyan a kulturális utalásrendszere is, a katolikus liturgiával kapcsolatos szöveghelyek, továbbá a csonkolt fotó az utolsó kasztrált énekesről, Alessandro Moreschiről – utóbbi különösen megrökönyítő, és a maga nemében igen kifejező megoldás.
3. Tóth Kinga: Írmag/Offspring (Yama Books)
Tóth Kinga eddigi legjelentősebb Magyarországon megjelent kötetében változatos művészeti nyelveken szól arról, hogy a napjainkat meghatározó ökológiai válságban hogyan képzelhető el a megbetegedett ember és a pusztulófélben lévő környezet relációja. A vizuális költészeti munkákra, továbbá hangköltészeti és videóművészeti alkotásokhoz vezető linkekre és QR-kódokra is találni példát ebben a gazdag képanyaggal ellátott angol-magyar nyelvű művészeti albumban.
A szerző a könyv bemutatóin, illetve más alkalmakon előadott performanszai révén egy jelenleg is futó művészeti akció-sorozat részévé teszi a kötetet, amely során „esztétikai hulladékgondozás”-t végez, vagyis mások szemetét felhasználva alkot. Az ehhez hasonló megmozdulásaival még inkább kiterjeszti a kötet posztapokaliptikus világát a művészet ágazataira. Jóllehet a versek képalkotása néhol kicsúszott a szerző irányítása alól, aminek következtében sokszor zavaróan logikátlan összekapcsolások jöttek létre, de a mediális határátlépések átgondoltsága és sikerültsége magasan kiemeli a könyvet a 2020-as termésből.
2. Szkárosi Endre: Égzsák – Szkár Channel – Régi és új hangköltemények (AmbrooBook)
A szerző a 70-es évek neoavantgárd tendenciáinak meghatározó alakja, a nem szövegcentrikus irodalom egyik legfontosabb hazai művelője. Ezért is olyan jelentős a győri székhelyű AmbrooBook kiadó életműsorozata, hiszen Szkárosi munkásságának archiválása újabb hozzáférési lehetőségeket biztosít az elmúlt évtizedek magyar költészettörténetének egy sokak számára talán kevésbé ismert fejezetéhez.
Az alcím azt sugallja, hogy a művész fónikus verseinek vizuális megjelenítései, azaz a könyvhöz mellékelt 2 CD-n hallható hangköltemények „partitúrái” kerültek a kötetbe, ugyanakkor Arany Imre kiadványtervezői munkájának is köszönhetően egy olyan összművészeti album született, amely nem pusztán a hanganyagok hordozóinak szép díszdoboza, hanem önállóan is érvényes könyvmű, vizuális költészeti munka. Ráadásul esztétikai megformáltsága mellett kultúrtörténeti vonatkozásai sem csekélyek, hiszen Arany a szerző archív fotóit is felhasználta, amelyeken különböző költészeti akciókon való részvétel közben láthatjuk őt. A dokumentarista törekvések kivételes összhangban vannak a gazdag tipográfiai és grafikai megoldásokkal, talán ennek a különleges harmóniának köszönhető az is, hogy már túl voltam a kötet felén, amikor nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy bizonyos értelemben Szkárosi személyes kultúrtörténetét olvasom.
1. Áfra János, Szegedi-Varga Zsuzsanna: Termékeny félreértés / Productive Misreadings (Új Alföld Könyvek)
Könyvtárgy, könyvmű, művészkönyv, művészi panoráma és szöveggaléria – hogy egy nehezen definiálható, unikális kötetről van szó, azt többek között a felsorolt megnevezések is jelzik, amelyekkel az eddigi értelmezői a költő és a képzőművész együttalkotásából született munka műfaját próbálták leírni. Bár az utóbbi idők könyvtermésében nem példa nélküli, hogy egy-egy alkotópáros a közös gondolkodás inspirációjának köszönhetően több szempontból is figyelemreméltó kiadványt hoz létre, az elmúlt években én nem találkoztam a kép és a szöveg egymásra hatásában rejlő lehetőségeket ilyen érzékenyen kihasználó, a mediális határátlépések megalapozottságára jó értelemben vett körülményességgel ügyelő, a szöveges elemekkel dolgozó képzőművészet, illetve a vizuális költészet hagyományaira ekkora körültekintéssel támaszkodó kötettel.
E kétnyelvű, az elejétől és a végétől is egyaránt olvasható könyv nemcsak azért aktuális, mert a maga nemében hiánypótló, illetve több olyan problémakört is érint, mint például az ökológiai válság vagy a mesterséges intelligencia. Hanem mert példaértéke van annak a finom, készséges figyelemnek is, amellyel a művészek a készítése közben egymás munkái felé fordultak. Áfra János és Szegedi-Varga Zsuzsanna kötete 2020 elején, még a világjárvány kitörése előtt jelent meg. A kritikák, recenziók lassan növekvő száma mutatja, hogy a vírushelyzet ugyan megnehezíti a hozzáférést, de a könyv megtalálja az utat az olvasóihoz. Ami, bevallom, engem megnyugtat kicsit.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.