„Ha dióhéjban lakom is, de tág a világom”

Gyerekprogramokkal, kötetbemutatókkal, izgalmas beszélgetésekkel és természetesen rengeteg könyvvel startolt múlt kedden a 93. Ünnepi Könyvhét. Pontosan abban az időszakban és azon a módon, ahogy azt a COVID előtt megszokhattuk. A vírus szerencsére már nem éreztette hatását a rendezvényen, az emberek bátrabban sétáltak az utcákon kisebb-nagyobb csoportokban, mint egy-két évvel ezelőtt.

Az Ünnepi Könyvhét nulladik napján Debrecenben Kalapos Éva Veronika Ezek voltak az apák című kötetének bemutatóján vettem részt. A szépíró olvas című előadássorozat részeként futó program moderátora Bódi Katalin irodalomtörténész volt.

Az időjárás szerencsére lehetővé tette a szabadtéri beszélgetést,

így kellemes madárcsicsergés közepette hallgathattuk végig, ahogy a szerző és a moderátor közösen kezdett gondolkodni a frissen megjelent kötetről. Pontosabban nemcsak a legfrissebbről, ugyanis szóba került az F mint, Kalapos Éva Veronika 2019-ben megjelent kötete is. A moderátor első körben arról kérdezte a szerzőt, hogy milyen hatások érték őt a kötet megírása előtt és közben. Kalapos elsők között emelte ki Szabó Magdát, aki fontos lépcsőfokot jelentett az életében. Emellett Viviane Villamont Kisdarázs című francia regényét említette, valamint elárulta, hogy gyerekként színésznek készült, következésképpen drámákat is olvasott és írt. Szerette a Shakespeare-drámákat, és Térey szövegeit is szívesen olvasta. Az Ezek voltak az apák című regény fontos háttérszövegének mondható a Bambi − a cím értelmezéséhez elengedhetetlen ennek a mesének az ismerete.

A moderátor kiemelte a szerző erős szociális érzékenységét, hiszen szereplőinek egy része kiszolgáltatott, nehezen boldogul az életben: a családapának problémát okoz a beszéd, nem tudja kifejezni érzéseit, emellett pedig megjelennek az elvált szülők, a homoszexuális gyerek és a kortárs táncos lány karakterei is.

Bódi kíváncsi volt arra, hogy mennyire jelentett kihívást a tánc leírása a szerző számára.

Kalapos elmondta, hogy szakmai konzulenssel (Lőrinc Katalin) dolgozott, valamint fontos hivatkozási pont volt számára Kaiser László Elvált apák Magyarországon című kötete is. A tánc kommunikációs csatornaként működik a kötetben, Alexa ugyanis az édesapjával való kapcsolatot igyekszik „színpadra vinni”. Így a test reprezentációja fokozatosan egyre fontosabbá válik az alkotói folyamatban. Ahogy Alexa apjának a hangrögzítő, úgy Alexa számára a tánc az érzelemkifejezés eszköze.

Bódi Katalin egyfajta átváltozásmotívumot is érzékelt a kötetben. Ezzel Kalapos is egyetértett, ugyanis a traumák transzformációkkal járnak együtt. A moderátor óvatosan, de rákérdezett arra, hogy olvasható-e az F mint és az Ezek voltak az apák traumaregényekként. A szerző nem szereti, ha így definiálják a könyveit, ugyanis a trauma szó ma már nagyon elhasznált, elveszítette az eredeti súlyát. Ráadásul Kalapos nem a trauma köré formálja a karaktereket és a történetet, hanem a szereplők felől közelíti meg azokat.

A szerző hangsúlyozta, hogy ő „munkás író”, íróként nem érdekli az értelmiség megjelenítése.

Mivel a szegénységnek és az elitrétegnek is nagy szakirodalma van, őt inkább a középréteg foglalkoztatja.

A beszélgetés végéhez közeledve a moderátor és a szerző közösen kezdtek el gondolkodni különböző értelmezési szempontokról. Például, hogy a két idősík abban is különbözik, hogy az egyikben csak a férfi szereplők szólalnak meg, míg a másikban csak a női karakterek. A beszélgetést Kalapos egy rövid részlet felolvasásával zárta.

Az Ünnepi Könyvhét első napja gyerekprogramokkal indult Debrecenben. A kötetbemutatók és mesefoglalkozások után a 2024-es magyar nyelv és irodalom érettségiről szóló előadást lehetett meghallgatni, amire sajnos nem értem oda, pedig izgalmas beszélgetésnek ígérkezett.

A megnyitó 17 órakor kezdődött, elsőként Pogrányi Péter, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár irodalmi nagyrendezvényekért felelős programszervezője köszöntötte a résztvevőket, majd Puskás István, Debrecen kulturális területért felelős alpolgármestere mondott köszöntőt.

Végül a Debreceni Ünnepi Könyvhét díszvendége, Buda Ferenc költő lépett színpadra.

Beszédében arra tért ki, hogy milyen sokat köszönhetett édesanyjának, aki megtanította olvasni, mielőtt iskolába ment volna. Tőle kapta az első könyvet is 1942-ben, egy Petőfi összest. Bár édesanyja mindössze két évet töltött az iskolapadban, mégis jó érzékkel válogatta ki azokat a könyveket, amelyeket fia kezébe adott. Nemcsak szépirodalmi köteteket kapott tőle, hanem ismeretterjesztő újságokat is, amelyeket Buda szívesen olvasott. A Könyvhét alkalmából (is) arra kért mindenkit, hogy amennyit csak tud, fordítson időt az olvasásra, mert így „ha dióhéjban lakom is, de tág a világom”.

A megnyitó után a MODEM-be vonult a közönség, hogy meghallgassa Buda Ferenc és Szirák Péter beszélgetését. Szirák moderátori pozícióból először arról kérdezte a szerzőt, hogy milyen gyerekkora volt Debrecenben, hogyan emlékezik vissza a városban töltött évekre. Szirák idézett is egy verséből: „Higgyétek el, nem vagyok akárki. / Pincelépcsőn tanultam meg járni.” (Pincelépcső).

Buda láthatóan jó szívvel idézte fel első emlékeit, szerette a természetközeliséget, amelyet Debrecen nyújthatott neki

(akkor még sokkal „erdőbb erdők” voltak errefelé), de – a Könyvhét díszvendégének szavaival élve – az emberi hajlékok az idő során egyre inkább terjeszkedtek. Gyerekként kedvenc helye az udvarukon lévő fűzfa volt, amelynek közelségében szívesen olvasott.

Buda már egészen kicsi korában megismerkedett Petőfi és Arany költeményeivel,

amelyek nagy hatással voltak rá, ahogyan a későbbi találkozások is Juhász Ferenccel, Nagy Lászlóval, Kalász Lászlóval és Szécsi Margittal. Nagy Lászlóval később szoros barátságot kötött, emberileg is felnézett rá, nemcsak költőként. Buda felidézte, hogy akárhányszor elbúcsúztak Nagy Lászlóval, mindig ez volt az utolsó jókívánság: „Aztán írjál szép sorokat!”

Budát 1956-ban néhány verse miatt perbe fogták, egy évet töltött börtönben, ez az időszak szintén meghatározó volt számára.

Nem félt, hogy nem fog tudni írni, megtalálta a lehetőséget arra, hogy folytathassa alkotói munkáját.

Büntetése idején cigarettapapírra tűhegyes ceruzával írt szöveget, olyan apró betűkkel, amilyennel csak lehetett. Később fordítással is elkezdett foglalkozni. Buda szerint a fordított mű ugyanolyan értékű, mint az eredeti alkotás. Többek között török nyelvű költeményeket is ültetett át magyarra, és elárulta, hogy amikor külföldön járt, szótárakat vásárolt, hogy fordíthasson.

Buda Ferenc az Alföld legrégebbi, ma is aktív szerzője. 1955-ben közölte először szövegeit a folyóirat – visszakerestem ezt a lapszámot, Buda Ferenc a Fiatalok című rovatban szerepel a Tűz, az Aki azért ír és a Tizennyolcéves dal című verseivel. Azóta visszatérő szerzője a folyóiratnak, amit az is igazolt, hogy a beszélgetés során felolvasott szövegekből néhány ebben a lapban jelent meg először. 2017-ben az Alföld indított egy pályázatot Arany János születésének 200. évfordulójának alkalmából, ahová felkértek kortárs szerzőket, hogy Arany versvilágát megidézve írjanak verset. Buda állítása szerint ez volt az egyetlen pályázat, amelyen indult, és meg is nyerte Csalárd ökör című versével.

A Tiszakécskéről érkezett költő több versét is felolvasta, válaszaival pedig kellemes hangulatot teremtett a MODEM-ben. A beszélgetés után dedikálta a könyveit, egymás után készültek a fotók. A 85. évében járó költő hazajött Debrecenbe, méltó megnyitóbeszédet tartott, mesélt a debrecenieknek a gyerekkoráról és alkotói pályájáról, majd hazatért, számunkra pedig megnyílt a Könyvhét, ami további sok-sok izgalmas beszélgetést ígért.

93. Debreceni Ünnepi Könyvhét, Debrecen, 2022. június 8−9.

A fotókat Szirák Sára készítette.