Huszonhét film után a Marvel ezúttal horrorral próbálkozik, és amikor mer is az lenni, akkor tényleg izgalmas munka a Doctor Strange második része, de a film összességében sajnos nem lóg ki a Marvel-átlagból.
Martin Scorsese 2019-es nyilatkozatához hasonlóan időnként beleszáll egy-egy veterán rendező a Marvel-filmekbe, azzal az indokkal, hogy azok nem többek önmaguk másolatainál, nem elég diverzek, és moziélmény helyett egyszerű vidámparki szórakoztatás a céljuk. Az első ilyen vélemények óta várom, hogy jöjjön egy olyan rendező, akinek a Marvel megengedi, hogy markánsan mást csináljon, mint az eddigiek: szórakoztasson, de akarjon is mondani valamit. Kissé ironikus módon ezt már 2017-ben megcsinálta Taika Waititi a Thor: Ragnarökkel, habár annak a forgatókönyvnek akadtak bőven gyengeségei, a film stílusa mindenféleképpen jó irány volt. Örültem, amikor olvastam, hogy a következő Doctor Strange a horrort jelöli meg zsánerének, és hogy a rendezői széket Sam Raimi kapja.
Ő is legalább annyira összekeverhetetlen stílusú rendező, mint Waititi.
Referenciamunkája a legelső Pókember-trilógia, és az interjúiban sokat emlegette, hogy azért nem csinálta meg a negyedik részt, mert nem volt megelégedve a forgatókönyvvel, és nem akarta a harmadik epizód kritikai buktáját megismételni. Ez a pozitív alkotói hozzáállás elegendő okot adott a bizakodásra.

De sajnos nem ez a film lesz a veterán rendezők kedvence. A történet ötletes csavarral indít: a legújabb Marvel-gonosszá egy korábbi szuperhős, a Skarlát Boszorkány néven is ismert Wanda (Elizabeth Olsen) válik, aki a legutóbbi kalandjában felfedezte, hogy más univerzumokban léteznek gyerekei, és boldog családi életet él párjával, Vízióval. Hogy ezt elérje, megpróbálja elvenni America Chavez (Xochitl Gomez) multiverzumok közötti ugrálásra szolgáló képességét, amivel újraegyesíthetné családját. Ezzel azonban megölné a lányt, így szembetalálja magát Doctor Strange-dzsel (Benedict Cumberbatch), akinek szintén meglenne az oka, hogy megszerezze America képességét, mivel az előző részből megismert barátnője, Christine (Rachel McAdams) éppen mással készül összeházasodni.
Ez a párhuzam nagyon jó drámai alap a két főszereplő között,
kár, hogy nem kapott elég nagy hangsúlyt.

Érdemes egyébként a film előtt megnézni a WandaVízió című sorozatot, hogy pontosan értsük a gonosszá váló nő motivációit. A legjobb jelenetek épp Wandához kapcsolódnak, amikor elszabadul, akkor mer igazán horror lenni a film.
Olsen kiválóan hozza az elkeseredett, megtört és emiatt gonosszá váló Skarlát Boszorkányt,
ráfért már a karakterre egy ilyen jellegű frissítés, és ezzel be is került a legjobb Marvel-nemezisek közé. Hozzá köthető a legemlékezetesebb akciójelenet is, ami igazából elég váratlan és övön aluli egy Marvel-filmhez képest, de az ilyen jelenetekből kellett volna több, ha már horrorként pozicionálták a Doctor Stange folytatását. Ez a fajta bátorság egyébként leginkább a film második felére igaz, ha ezt a tónust kibővítik a cselekmény egészére, akkor a legújabb Marvel-mű fel tudná venni a versenyt a Thor: Ragnarökkel is. Annyi hasonlóság van a két film között, hogy itt sem a történet az, ami igazán erős, hanem a rendező stílusa.
Sajnos az előzménynek tekinthető WandaVízió izgalmas formanyelvét sem viszi tovább a film,
habár nem is passzolt volna bele a televíziós műfajjal való játszadozás. A sorozatban több és jobb a dráma, valamint a vizualitása miatt is összességében jobban sikerült, mint a Doctor Strange folytatása, hiába csúszott bele az is a végére a Marvel-átlagba.

Az akciójelenetek ötletesek és durvák. Főleg a hangjegyes összecsapás, aminél különösen tetszett a kép és a zene összhangja, és amelyhez Danny Elfman kiváló zenét komponált. A jump scare-jelenetek jól fel vannak építve, a moziteremben mindenki feszült csendben várta, hogy mikor fogunk megijedni. Benedict Cumberbatch is meggyőző a moralizáló doktor szerepében, szerettem nézni soha be nem teljesülő, távolságtartó szerelmét Christine-nel. Vártam Chiwetel Ejiofor visszatérését is Mordóként, de az ő karakteréhez nem sikerült érdemben hozzáadni. A meglepetésvendégek pedig inkább csak beköszönnek, de nem ad nekik plusz dimenziót a történet. Ami szintén hátrány, hogy a Pókember: Nincs hazaút multiverzumos kalandja után valószínűleg több régi ismerőst, több képernyőidővel vártak volna a rajongók, de a multiverzum adta lehetőségeket nem használták ki igazán az alkotók.
Így a játékidő legnagyobb részében inkább a 27 filmben megfáradt, biztonsági tucat-Marvelek hangvételét követik az alkotók.
De legalább annyit megfogalmaz a film, hogy legyünk hálásak azért az életért, amit a viszontagságok ellenére is élhetünk, és ez kellemes csalódás a stúdiótól. Sajnos nem mindegyik alkotásukról mondható el, hogy akar is mondani valamit.

Azt érzem, hogy a producer, Kevin Feige nem volt elég bátor, és nem engedett akkora kreatív szabadságot Raiminak, mint Waititinek. Az Örökkévalók esetében nagyobb kreatív kontrollt adtak Chloé Zhaónak, ennek ellenére a kritika nem fogadta túl jól a filmet.
A Doctor Strange új részének sem volt egyöntetűen pozitív a visszhangja a tesztvetítéseken.
Emiatt lehet, hogy a pótforgatásokon (melyek még márciusban, vagyis két hónappal a bemutató előtt is zajlottak) már inkább a jól bevált Marvel-formulát követték, elkerülendő az újabb kudarcot. Persze ezzel együtt több ijesztő jelenet is a kukában landolhatott. Kár értük. Talán bölcsebb lett volna a horror műfaját egy kisebb költségvetésű, R-es besorolású filmben, egy eddig nem látott karakterrel behozni a Marvel világába.
Most már ideje lenne, ha a történetekkel a felnőtteket céloznák meg, és nemcsak a rendezésben, hanem a forgatókönyvben is mernének bátrabbak lenni. Eltelt tizennégy év az első Marvel-film bemutatója óta, az akkor megnyert közönség már felnőtt, és szerintem bőven lenne kereslet az érettebb történetekre, ahogy azt a Fox és a DC a Logannel, illetve a Jokerrel már bizonyította.
Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness), 2022. Rendezte: Sam Raimi. Írta: Michael Waldron. Szereplők: Benedict Cumberbatch, Elizabeth Olsen, Xochitl Gomez, Rachel McAdams, Benedict Wong, Chiwetel Ejiofor, Sir Patrick Stewart. Forgalmazza: Fórum Hungary.
A Doctor Strange az őrület multiverzumában a Magyar Filmadatbázison.