Akár téma, műfaj, korosztály vagy egyéb szempontok alapján keresünk, napjainkban már könnyűszerrel találhatunk az igényeinknek megfelelő könyvet a magyar gyerekkönyvpiacon. Azonban azokat a bizonyos tényleg jó könyveket nehéz megtalálni. E lista célja, hogy segítsen eligazodni a szülőknek, pedagógusoknak, nagyszülőknek, tesóknak vagy a már önállóan könyvet választó kis- és nagykamaszoknak a gyerek- és ifjúsági könyvek rengetegében.
Teljes értékű, minden fontos megjelenést lefedő listát tíz könyv említésére adott kerettel természetesen lehetetlen készíteni, így nekem is körvonalaznom kellett, mely szempontokat tartom érvényesnek, amikor az év legfontosabb gyerek- és ifjúsági irodalmi megjelenéseiről gondolkodom. A válogatás során törekedtem arra, hogy irodalmi minőségük mellett képileg és könyvtárgyként is igényes kiadványok kerüljenek a listára, és arra is, hogy életkorban, témában és műfajban egyaránt színes legyen az összeállítás. Fontos volt az is, hogy a felsorolt könyveket ne csak szakmailag tartsam jó alkotásnak, hanem olvasóként is el tudjanak érni – bízva abban, hogy a listát böngészők is szeretni fogják majd őket.
+1 Révész Emese – Grela Alexandra: Hol készül a művészet? Művészettörténeti böngésző (Csimota)
Ugyan nem szépirodalmi alkotás, az idei megjelenések közül mégis lényegesnek tartom kiemelni a Hol készül a művészet? című, minden tekintetben nagy formátumú ismeretterjesztő kötetet, melynek szövegét Révész Emese, a gyerekkönyv-illusztráció egyik legfontosabb hazai szakértője írta, képi anyagát pedig a 2021-ben a HUBBY Év illusztrátora díjával jutalmazott Grela Alexandra készítette. A kötetben a szerző-illusztrátor műterméből indulva egy kíváncsiskodó kislány időutazását követhetjük nyomon, melynek során végigjárhatjuk a képzőművészet 25 kiemelkedő jelentőségű alkotójának műtermeit az ókortól Düreren, Hokuszai-on és Frida Kahlon keresztül egészen Niki de Sain Phalle és Banksy művészetéig.
A kislányt az illusztrátor kalauzolja a különböző történelmi korszakokon át,
a kötet szövege kettejük párbeszédéből áll (ez a párbeszédes forma eszünkbe juttathatja Martin Gayford és David Hockney A képek története gyerekeknek című, nagy sikerű könyvét is). A kötetben megjelenő, jól működő gyermeki nézőpontnak köszönhetően számtalan apró részletet, technikai megoldást és személyes történetet ismerhetünk meg, amelyek a gyerekek számára is izgalmasak lehetnek, és amelyeket egy hagyományos ismeretterjesztő kötetből aligha tudhatnánk meg – vagy ha mégis, biztosan nem ilyen szórakoztató formában. Szintén a játékos könyvélményt segítik Grela Alexandra kiváló műteremrajzai, amelyeken nemcsak a művészetszerető felnőtteknek rejtett el számos utalást (easter egget) a tárgyalt művésszel vagy korszakkal kapcsolatban, de három kakukktojást is, amelyeket a gyerekek is könnyűszerrel megtalálhatnak, miközben egyszerre ismerkedhetnek két kiváló művész, az illusztrátor és az adott műterem tulajdonosának képi világával.
10. Igaz Dóra: Digitális tanárnő kérem!, Fekete Bernadett rajzaival (Kolibri)
Igaz Dóra Digitális tanárnő kérem! című könyvében felszabadító iróniával idézi fel a digitális oktatás időszakát. A rövid, egy-egy online tanóra történései köré épülő fejezetekben egy középiskolai osztály mindennapjait követhetjük végig. A mindenki által ismert tipikus tanár- és diákkarakterekkel találkozhatunk, azonban a szerző és a könyv illusztrátora, Fekete Bernadett is kedves karikatúrával rajzolja meg a szereplőket.
Bár a történetekben vázolt helyzet kezdetben kaotikus, előbb-utóbb mindenki elkezdi megtalálni a helyét az új világrendben
(a körülményekhez alkalmazkodva az élelmesebbek például kölcsönadják a kutyájukat esti sétáltatásra egy reggeli bevásárlásért cserébe). A virtuális térben pedig az osztály tagjai is új módokon tudnak kapcsolódni egymáshoz. Pontos, lendületes, szórakoztató és felszabadító olvasmány, ami nemcsak a kamaszokat, de akár a tanárokat és a szülőket is – hol fájdalmas, hol felszabadító – nevetésre bírhatja.
9. Tóth Krisztina: Világpuszi, Szalma Edit illusztrációival (Magvető)
Tóth Krisztina Világpuszi című mesegyűjteménye, ahogy azt Mesék embereknek alcíme is jelzi, a társadalmi érzékenyítés céljával írt (gyerek)könyvek közé tartozik. De ettől – hogy az egyik mese sokat emlegetett Szabina nénijét idézzem –, ugye, még nem megyünk a falnak. Figyelemre méltó azonban, hogy a kötet – a hasonló törekvésű kötetek nagy részével ellentétben – a mesékben felsorakoztatott témákat igazán kiemelkedő irodalmi színvonalon ragadja meg.
A hétköznapi és a csodás együttesen, nem pedig egymást kizárva jelenik meg Tóth Krisztina történeteiben.
Szalma Edit szuggesztív, hol bájos, hol pedig egészen megrázó illusztrációi tökéletesen fogják meg a Világpuszi sajátos atmoszféráját. Egyes történetekben egyáltalán nincs is fantasztikum (Bulangó, A legfinomabb répatorta), de a meséből mesébe átjáró manók vagy Ferkó világpuszijának csodás ereje olyannyira összeszövődnek az általunk ismert valósággal, hogy könnyűszerrel elhihetjük, a hentesüzletből kilépő néni tényleg a kutyák mennyországának kulcsát őrzi, a metrókijáratnál üldögélő, rongyos ruhájú öregúr pedig valóban a Mikulás.
Tóth Krisztina könyve kiválóan komponált mesegyűjtemény, amely nem az áldozatiság és a kirekesztettség, hanem az emberség és a varázslat felől közelít a bemutatott élethelyzetekhez, bízva abban, hogy mindenkinek jár szép befejezés. Szellemi és testi fogyatékossággal élők, testképzavarral, gyásszal vagy épp demenciával küzdő, idős Kakukkok – Tóth Krisztina meséiben bárkiből válhat mesehős. Ez a szerző világpuszija nekünk.
8. Schwechtje Mihály: Félúton Berlinbe (Tilos az Á Könyvek)
Schwechtje Mihály nemcsak filmesként tud kiemelkedő kamasztörténeteket alkotni: a díjnyertes Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) rendezőjének első ifjúsági regényében is sikerült érzékeny témákat az őket megillető komolysággal, hatásvadász elemek és túlzások nélkül színre vinnie.
A Félúton Berlinbe elbeszélője a szorongásos, megfelelési kényszeres Vivi, akinek nemcsak az érettségit követő elveszettség-érzéssel, hanem baráti kapcsolatainak és családjának széthullásával is szembe kell néznie.
Schwechtje Mihály megrázó hitelességgel rajzolja meg egy kamasz lány lelki- és gondolatvilágát.
Főhőse már-már antihős: a szerző épp ott húzza meg a határt a karakterábrázolásban, hogy a sodródó, sokszor cselekvésképtelen szereplővel még azonosulhatunk, azonban kritikát is gyakorolhatunk egyes cselekedetei felett. Schwechtje emellett jól használja (ki) a kamasztörténetek kliséit, hogy aztán szembe állítsa őket főszereplője életének realisztikusabb ábrázolásával, ezzel felhívva a figyelmet előbbiek valótlanságára. A Félúton Berlinbe komolyan veszi a kamasz olvasókat, és e tekintetben igazán hiánypótló alkotás.
7. Zalán Tibor: Királylányok nagykönyve, Kürti Andrea illusztrációival (Cerkabella)
Zalán Tibor mesegyűjteménye a szerző Habakuk király negyven lányáról szóló negyven meséjét gyűjti egy kötetbe, melyek első fele több mint 25 éve jelent meg először a Királylányok könyvében, második fele pedig 2017-ben látott napvilágot. Külön öröm, hogy a szövegek végre hozzájuk illően igényes, szép ruhában vehetők kézbe Kürti Andrea illusztrátori munkájának köszönhetően.
A kötetben szereplő királylányok történetei számtalan különböző királylány-típust, vagyis női szerepmodellt mutatnak fel egyenrangúként
(többek között tudós királylányt, harcos királylányt, lusta királylányt, álmodozó és fiús királylányt is középpontba emelnek a mesék), ezzel teret biztosítva arra, hogy minden kis olvasó (nemtől függetlenül) megtalálja a saját példaképét. És bár „ahány királylány a Hattyús Kastélyban, annyi széttartó akarat”, végül mindegyikőjük megleli a maga boldogságát – ki így, ki úgy. Zalán Tibor meséi egyszerre hordozzák magukban a hagyományos mesék varázsát és a posztmodern nyelvi játékosságát. A kötet meséi egyaránt válhatnak nemcsak kacagást kiváltó, de meghatározó olvasmányává is „minden titkos és minden leendő királylánynak”.
6. Tasi Katalin: Lányka, tükörben, Szimonidesz Hajnalka illusztrációival (Pagony)
Tasi Katalin legújabb verseskönyvét Csillagszedő Máriónak ajánlja. A kötet nem csak ezzel a gesztussal kapcsolódik Kiss Ottó kiemelkedő jelentőségű verseskötetéhez: versbeszélője, a címben is szereplő lányka is a Csillagszedő Márióból ismerős „gyerekhangon” szólal meg. A kislány gondolatait megjelenítő (svéd típusú) gyerekversekben a legkisebbekre jellemző nyelvi letisztultság és gondolati mélység egyszerre van jelen.
A rövid szövegeket egymás után olvasva a kislány életének mindennapjai és fordulópontjai is láthatóvá válnak előttünk
(mint a nagymama elvesztése vagy a kistestvér érkezése), de többek között azt is megtudhatjuk, hogy a csiga meglepően nyughatatlan állat, és keresztben csíkos pizsamában aludni pedig olyan, mintha almás piték lennénk. A fő kérdés azonban mégiscsak az, hogy ki is ez a lányka a tükörben, és vajon hány lányka néz onnan vissza rá. A kötetet Szimonidesz Hajnalka lenyűgöző, színes illusztrációi teszik teljessé.
5. Máté Angi: ez egy susogó levél (újrakiadás), Keszeg Ágnes illusztrációival (Cerkabella)
Több mint tíz év után, új borítóval, de változatlan tartalommal jelent meg az ez egy susogó levél.
Noha újrakiadásról van szó, az év legfontosabb megjelenései között számomra mindenképpen helye van Máté Angi mesekönyvének,
aki mindössze öt kötettel a magyar nyelvű gyerekirodalom egyik legizgalmasabb (és az olvasók számára sajnálatos módon, azonban érhető okokból lezárt) életművét alkotta meg.
A kötet meséi nyelvi ritmikájukat tekintve az élő mesélést idéző, képiségben lenyűgözően gazdag szövegek. Máté Angi mesekönyvében a szegénység egy kis markolókocsi, aki kiharapja a házak oldalát, utcáról felszedett lábnyomok tüntetik el az ürest, a serpenyőben pattogó gesztenyék pedig megtanítják a fázást, az egyedülséget és a korgó hast, hogy jó szívvel segítsenek egymáson az emberek. Mindez pedig amilyen szépen hangzik, olyan csodálatosan születik meg Keszeg Ágnes álomszerű illusztrációiban is.
4. M. Kácsor Zoltán: A tolvaj ajándéka, Igor Lazin illusztrációival (Lampion Könyvek)
Kácsor Zoltán, a nagy sikerű Berci és a koboldok és a Zabaszauroszok sorozatok szerzője ezúttal tőle meglehetősen szokatlan műfajban, verses regénnyel lepte meg olvasóit. A történet szerint Fürkész, Toronyváros legdörzsöltebb tolvaja megbízást kap egy nagy hatalmú varázslónőtől, hogy lopjon el egy üveg sót, egy botot és egy szelet kenyeret szenteste éjjelén. A tolvajnak azonban hamar aggályai támadnak, a látszólag értéktelennek tűnő tárgyak ugyanis eredeti tulajdonosaiknak igen becsesek. És épp szenteste lopni… De vajon ki tudja-e játszani a tolvaj a varázslónőt, aki ilyen kegyetlen munkával bízta meg?
A tolvaj ajándéka üdítő színfolt nemcsak az idei év, hanem az elmúlt évek megjelenései között is.
Könnyed, remek humorral megírt, mégis hol keserédes, hol egészen megrázó, nyelvileg és cselekményében is meglepetésekkel teli szöveg, ami Igor Lazin erőteljes hatású, a történet atmoszférájával tökéletesen rezonáló illusztrációival karöltve egészen különleges, karakteres és igényes könyvvé válik.
3. Elisabetta Gnone: Talányka (Olga, a papírlány 3.), Linda Toigo illusztrációival (Móra)
Az olasz Elisabetta Gnone Olga, a papírlány-sorozatának főszereplője a 11 éves Olga, aki varázslatos meséivel nagy port kavar maga körül a kis toszkán faluban, Balicóban. A falu lakóinak nagy része ugyanis úgy gondolja, a kislány hazudik, amikor azt mondja, történetei igazak. Olga meséi részben azok is, meg nem is – bennük a kislány saját érzései (A különleges utazás) vagy éppen a számára fontos emberek történetei elevenednek meg furcsa köntösben (Jum, a sötét szerzet), hogy választ adjanak a kérdésekre, amelyeket talán még nem is mondtak ki.
A sorozat utolsó része több szempontból is formabontó: egyrészt a három jó barát, Mimma, Bruco és Olga csapata kiegészül a városból érkezett Mirinával, másrészt Olga legújabb meséje ezúttal valaki olyanról szól, akit a lány nem ismer – ellenben akinek megtalálta titkos naplóját. Mirina (túl)aggódó szülei a gyalogláson kívül lényegében mindent megtiltottak a kislánynak, ezért a gyerekek úgy határoznak, felmennek a Borz-tisztáson álló kunyhóba.
Út közben bontakozik ki Talányka meséje, akire akármekkora ruhát adnak, mindig túl nagy lesz neki.
Ellenben, ha beugrik egy festménybe, vagy esetleg egy földgömbben fedezi fel a világot, hirtelen minden ruhadarabja passzol rá. Mint mindig, valóság és fikció összeér, Talányka és a változás elől a képzeletbe menekülő Pici kalandjai összefonódnak a magukat végül a vihar elől a pásztor kunyhójában meghúzó gyerekek és felnőttek kérdéseivel gyermekségről, felnőttségről és arról, szükségszerűen kizárja-e egyik a másikat, miközben az Olga életében lassan megjelenő szerelem is beleszövődik a mesébe.
A W.I.T.C.H. és a Fairy Oak kötetek szerzőjének immár magyar nyelven is teljes sorozata olyan mesevilágot teremt, amelybe mindig jó érzés belépni, és amelyben elmélyedve úgy érezhetjük, a földkerekségen a legcsodálatosabb dolog a képzelet.
2. Turi Lilla: A Ló (Csimota)
Az Amire emlékszem után idén megjelent Turi Lilla illusztrátor második, A Ló című szerzői kötete, amely a trójai faló történetét egészen izgalmas megközelítésben, a ló szemszögéből meséli el.
A címszereplő nem tudja, hogy nem ajándékként, hanem egy hadicsel eszközeként érkezik Trójába.
Turi képeskönyve ennek a ráismerésnek a tragédiáját mutatja be a ló énelbeszélésén keresztül, miközben Trója a szemünk láttára válik nyüzsgő, vidám városból a pusztítás és a tűz martalékává a könyv lapjain.
Turi Lilla sajátos ábrázolásmódjának ereje A Lóban számomra tőle eddig még nem látott mértékben teljesedik ki: a már-már posztmodern vizuális humor hibátlan vonalvezetéssel színeződik tragédiává. A kötet kiválóan hangolja egymásra vagy éppen egymás ellen a szöveget és a képi narratívát, amely a jelentések közötti játék és a kibontakozó tragikum átélhetőségének kulcsa. A ló történetében a háború az egyén sorsának bemutatásán keresztül válik átélhetővé, miközben értelmezéséhez akár a történelmi kontextustól függetlenül, a kiszolgáltatottság és a kihasználtság élménye felől is közelíthetünk. A könyv így számos fontos beszélgetés elindítója lehet szülő és gyerek között.
1. Dániel András: Jaj, ne már! – mondta a hal, a szerző rajzaival (Pagony)
Nietzsche óta tudjuk, hogy „ha sokáig nézel egy szakadékba, a szakadék is visszanéz beléd” – de azt mégis ki gondolta volna, hogy egy városszéli, zsebkendőnyi horgásztó fenekén a halak épp úgy nézik Sovánkovics Rezsőt és barátait szokásos szombat délelőtti horgászatuk közben, mint ahogy ők bámulják a vízfelszínt, kis székekben, kényelmesen diskurálva? Azt meg pláne ki hitte volna, hogy ezek a halak egy átlagosnak tűnő szombat délelőttön tornacipőt húznak, mert úgy döntenek, ideje lenne végre szót váltani az őket (látszólag) becserkészni kívánó emberekkel.
A Jaj, ne már! – mondta a hal című kötettel számomra új és nagyon kedves színezetet kapott a Dániel András-i abszurd.
Ez a könyv a szemlélődésé és a képzeleté, a hétköznapok különlegességéé, megmártózás mindabban, ami jó (volt) a gyerekkorban, és bizonyítéka annak, hogy mindig megmaradhatunk gyermekinek. Mindez pedig letisztult, könnyed és szép, helyenként lenyűgözően virtuóz és gazdag nyelven – csak úgy Dániel András-módra.
A borítóképet Varga Ákos szerkesztette.
