Idén harmincéves fennállását ünnepli a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara. Ennek alkalmából Pécsett és Budapesten koncertekkel, kiállításokkal emlékeznek az eltelt időre. A jubileumi sorozat egyik fontos állomása a Hungarian Art and Business Andrássy úti villájában rendezett tárlat, a SZÍNphonia. A Pécsi Iskola – A Művészeti Kar 30 éve.
A Pécsi Iskola története azonban korábbra nyúlik vissza – amint azt a kiállítás is megidézi a földszinti teremben.
A mediterrán kisváros a XX. század második felében lett a főváros mellett a magyar neoavantgárd művészeti mozgalmak fontos bázisa,
két pécsi születésű világhírű alkotónak, Martyn Ferencnek és Victor Vasarelynek köszönhetően. A II. világháború után Franciaországból hazatért Martyn Ferenc, aki Párizsban az Abstraction-Création csoportosulás tagja volt, itthon rögtön bekapcsolódott az épp megalakuló Európai Iskola munkájába. Mozgatórugója, vezetője lett a művészi csoportosulás egyetlen vidéki helyszínének, a dunántúli tagozatnak, melynek tagjai közé tartozott Gyarmathy Tihamér, Gábor Jenő, Fekete Nagy Béla, Rozsda Endre és Martinszky János. Martyn a későbbiekben is nagy hatást gyakorolt a magyar, illetve a pécsi művészeti életre.
Családi kapcsolatok révén a kamasz Keserü Ilona első, egyben meghatározó mestere lett.
Martynhoz hasonlóan Keserü sem szakította meg szülővárosával a kapcsolatot. A rendszerváltás után egyetemi tanárként dolgozott Pécsett, egyik alapítója volt a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskolának. Színerő szimpóziumai a színelméletben, színkutatásban való elmélyedést szolgálták.
Martyn másik tanítványát, a Pécsett élő és tanító Lantos Ferencet a geometrikus absztrakció egyik jeles képviselőjeként tartjuk számon. Legjelentősebb munkája a pécsi DÉDÁSZ épületének felső párkányára készített zománcfríz. Lantos alkotására egyszerre volt hatással Victor Vasarely Színes város című munkája és a tanítványa, Major Kamill révén megismert ipari zománctechnika. Major hívta fel Lantos figyelmét a közeli Bonyhádi Zománcárugyárra, amellyel a pécsi művészek szoros együttműködést alakítottak ki.
Az utóbbi években a Franciaországból hazalátogató Major Kamill újraélesztette a bonyhádi gyárral való közös művészi munkát,
olyan fiatal alkotókat avatva be az ipari zománctechnikába, mint Bánki Ákos vagy Nemes Márton. Lantos tanítványai hozták létre a Pécsi Műhelyt, amelynek tagjai Ficzek Ferenc, Hopp-Halász Károly, Kismányoky Károly, Pinczehelyi Sándor és Szíjártó Kálmán voltak. A csoport ugyan továbbvitte a lantosi geometrikus absztrakció irányvonalát, de mellette a koncept, a performansz és a land art irányába is nyitott. A szintén Franciaországban élő Victor Vasarely első, 1969-es Műcsarnokban megrendezett kiállítása fordulópontot jelentett a magyar absztrakció történetében. Vasarely támogatásával alakult meg a Fajó János vezette Budapesti Műhely, amelynek Keserü Ilona is tagja volt. 1976-ban pedig megnyílt Pécsett, Vasarely szülővárosában az első magyarországi Vasarely Múzeum.
A SZÍNphonia című kiállítás a Művészeti Karra fókuszál, egykori és jelenlegi oktatóinak munkáit állítva középpontba.
Ugyan nem kronologikus sorrendben mutatja be Pécs művészeti életének alakulását, de a földszinti teremben helyet kapnak az iskola jelenlegi szellemi irányát meghatározó nagy elődök alkotásai: Vasarely Bartók mappájának hat darabja, Martyn Ferenc geometrikus absztrakciói, Lantos Ferenc Térelemek című zománcmunkája, Keserü Ilona Sűrűsödő hangtestek című, a zene (hangok) és a festészet (színek) kapcsolatát vizsgáló olajképe. Ide került még a Keserü színelméleti kutatásait az egyetemen továbbvivő két művész festménye is, Losonczy István Egyszerű táj oszloppal és Bullás József 260606 című munkája.
A kiállítótér galériájának egybefüggő tereit három egységre bontotta a tárlat két kurátora, Vékony Délia és Bullás József, akik mindketten a Pécsi Művészeti Kar oktatói. Így belülről és alaposan ismerik az ott folyó művészeti munkát. A legnagyobb teret az Absztrakt Organikus szekció kapta, ahol Előd Ágnes drónvideója (Tánc IV), Rigó István szobra (Kis elmozdulások) és Mészáros Gergely objektje (Iránymutató növény) kivételével csak táblaképeket találunk. A jobbára színelméleti alapú organikus absztrakt munkák között Ádám Zoltán Cigányminták és Hegyi Csaba Négy kapu belső fele Keserü Ilona alkotásainak egy másik vetületét idézik meg. Azt, amikor a ’80-as években a pécsi vásár népművészeti tárgyait gyűjtő művész az azokon fellelt motívumokat ültette át alkotásaiba. A második szekció a Figurális, ahol Nyilas Márta festményeit leszámítva a szobroké a főszerep. A szobrászati kar két meghatározó mestere, Bencsik István és Rétfalvai Sándor elvont, az absztrakció és a figuralitás között egyensúlyozó munkái mellett
Lengyel Péter erős politikai töltetű szoborinstallációjának két darabja látható, a War Pigs Pantheon sorozatból.
Ez a társadalomkritikai látásmód a Pécsi Műhely alkotóitól sem volt idegen, akik a geometrikus absztrakció mellett a konceptuális művészet progresszív képviselői voltak. Jól érzékelteti ezt a Lengyel szobraival ellenpontot képező Pinczehelyi Sándor-mű, a Coca Colát és a vörös csillagot egybemontírozó Szétszedve és összerakva V című akrilkép. A kiállítást záró Koncept szekciójában az egykori Pécsi Műhely fotóalapú konceptuális és performatív irányvonalát az idén 80 éves Pinczehelyi Sándor egyik ikonikus sarló-kalapácsos képvariációja és Kismányoky Károly Ön-arc Jel című alkotása prezentálja.
A villa kertjében kiállított három szobrászati munka szintén igazodik a tárlat irányvonalaihoz, megjelenítve a három szekciót. A geometrikus absztrakciót Palatinus Dóra Féltő szeretet című alkotása képviseli, a figuralitást Colin Foster Teve című szobra, míg a koncept vonulatot Gaál Tamás Tárgyjáték című műve. Mindez híven tükrözi, hogy
a nagy elődök szellemisége szervesen tovább él a ma Pécsett oktató művésztanárok pedagógiai és alkotói munkájában.
Egyszerre van jelen a hagyomány és a megújulás, ami egyben a Művészeti Kar jövőjének záloga.
A SZÍNphonia. A Pécsi Iskola – A Művészeti Kar 30 éve című kiállítás a budapesti Hungarian Art and Business-ben (HAB) tekinthető meg november 15-ig.
Fotók: Balogh Dávid
