Bejáratott fordulat kiemelni, ha az új mű valamiért más, mint az adott író eddigi életműve. Ugyanez az idei FISZ-tábor esetében is joggal állapítható meg, ahol a másság korántsem a minőségbeli fogyatkozást leplezte, sokkal inkább a napjainkban oly sokat emlegetett hibriditásra kínált alternatívát. Jóllehet nem volt olyan nap, amikor ne lett volna hallható Királyrét-nosztalgia, mégis a Gólya Presszó rövid időn belül otthonossá vált, és csak a telefonos szolgáltató elérése, az Aldi közelsége, illetve az esti kényszerű hazatérés emlékeztetett arra, hogy Budapesten vagyunk.
A műhelyeken (líra: Nádasdy Ádám, Terék Anna; próza: Bán Zsófia, Kiss Tibor Noé, Solymosi Bálint; kritika: Károlyi Csaba; gyerek- és ifjúsági irodalom: Kalapos Éva, Kollár Árpád; műfordítás: PesText workshopok) már kora reggel megkezdődött a szó szerint verejtékes munka, a szövegek formálásától azonban a nagy hőség sem tántoríthatta el a fiatalokat. Annak ellenére, hogy látszólag elkülönültek a csoportok, az árnyékos vagy hűvösebb hely keresése egyre közelebb hozta őket egymáshoz, így kaphatott például egy dadaista verssor azonnali kritikus megjegyzést. A műhelyek résztvevői az étkezések alkalmával kialakult kígyózó sorokban is keveredtek, és mi sem bizonyítja szemléletesebben, hogy jelentős hatással vannak egymásra az alkotók, mint az, hogy hirtelen jóval több vegamenü-fogyasztó jelentkezett, mint azt előzetesen tudni lehetett.
A délutáni és az esti beszélgetések alapos átgondoltságot tükröztek.
Míg előbbiek során olyan művészek voltak a meghívottak között, akik már többször bizonyítottak pályájukon, utóbbiak esetében a pályakezdők kaptak kitüntetett szerepet. Ugyanakkor fontos kezdeményezésként említhető, hogy nemcsak írók, költők voltak jelen, mint ahogy az általában az írótáborokban lenni szokott, hanem a társművészetek bevonása, a kontaktzóna (vagy lehetőségének) megteremtése is hangsúlyossá vált. Enyedi Ildikó és Wilhelm Droste, Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet is a tábor vendégei között voltak.
A szervezők arra is figyeltek, hogy az idén először meghirdetett gyermek- és ifjúsági irodalom műhelyhez beszélgetés is társuljon,
így Dániel András, aki a népszerű Kuflik-sorozat mellett számos könyv szerzője és illusztrátora, az összes táborozó számára felvillanthatta az egyre népszerűbbé váló gyermek- és ifjúsági könyvek báját. Bár egyre gyakrabban olvashatók kritikák ebből a tárgykörből, a szerző szerint még mindig kevés a reflexió. Némi pozitív felhanggal hozzátenném, hogy a 2020 decemberi Alföldben az elmúlt évtized változásait végigkövető, immár hagyományossá vált tanulmányok között már nemcsak a líráról, prózáról vagy értekező prózáról lehet tájékozódni, hanem most először Lapis-Lovas Anett Csilla szövegéből a gyerek- és ifjúsági irodalom alakulásáról is, így korántsem tekinthető reménytelennek a műfaj helyzete.
A fiatalok közül az erdélyi szerzők kitüntetett figyelmet kaptak. Sánta Miriám és Serestély Zalán kötete lassan két éve jelent meg, de a rendhagyó helyzet miatt mindeddig késlekedtek a bemutatók. Ezt a hiányt pótolta a mostani alkalom, velük az alaposan felkészült Juhász Tibor beszélgetett.
A Hervay Könyvekről még biztosan hallani fogunk a közelgő könyvhetes alapozás során,
hiszen György Alida, Mărcuțiu-Rácz Dóra, valamint Sztercey Szabolcs erős hangként mutatkoztak be, akik köteteikben, ha nem is az anyaországhoz, de az anyához való viszonyt tematizálták – erre Pataki Viktor, a beszélgetés moderátora mutatott rá érzékletesen. Az első nap záróprogramja, a Politikum és költészet címet viselő kerekasztal-beszélgetés György Péter moderálásában, André Ferenc, Sánta Miriám és Vida Kamilla részvételével sokkal inkább a továbbgondolást, semmint lezártnak tekinthető definíciók megfogalmazását eredményezte. Ezt nemcsak a második nap esti programjain elhangzott kérdések és válaszok igazolták, hanem a nézőtéren összegyűlt asztaltársaságok tagjainak eszmecseréje is.
A FISZ természetesen nemcsak az erdélyi alkotókra figyel,
hanem ugyanolyan mértékben jelen van a többi külhoni területen (ezt a külső helyszíneken megrendezett táborok is bizonyítják). A Misszió-vízió című beszélgetés záró felvonása éppen az erdélyi metamodern líra és a vajdasági, valamint felvidéki irodalom kapcsolódására vagy elkülönülésére kereste a választ Pataki Viktor kérdései nyomán.
Talán senki sem lepődött meg azon, hogy a hasonlóságok mellett sokkal inkább az eltérő jegyek rajzolódtak ki dominánsan.
Károlyi Csabától már első nap azt a szabályt tanulhatták meg a kritikusok (Lapis József tízparancsolata mellett), hogy „A kritikusnak mindent ki kell bírni.” Jóllehet a Szövegpokol beszédes címet viselő programpont az időjáráshoz képest nem tűnt annyira forrónak (a korábbi évekhez viszonyítva), de azért az ilyen verssorok hallatán – „Szabadíts meg a ronda lányoktól. Ámen.” – beszédes tekintettel mégiscsak jelezni kellett a fenntartásokat. Ennek ellenére Wilhelm Droste bon mot-ja méltóbb zárszó: „Az irodalommal semmi gond nincs ebben az országban!”
FISZ-tábor, Budapest, Gólya Presszó, 2021. augusztus 12−14.
A fotókat Gondos Mária Magdolna készítette.
A címként feltüntetett idézet Szüts Miklóstól hangzott el a 2021. 08. 14-i beszélgetésen.
