Magyarországon régóta hiánycikknek számít a minőségi, hazai gyártású krimi-thriller. Persze, elvagyunk a jól kiszámítható hollywoodi kínálattal is, de azért gyakran merül fel az igény arra, hogy a saját társadalmi közegünkben felvetülő problémák klasszikusan magyar megközelítését láthassuk.
A kereslet kielégítésének sikerességére szolgáltak jó példaként a Dögkeselyű, a Kontroll és a Viszkis. Ebbe a teljesség igénye nélkül megkezdett sorba kísérelt meg csatlakozni az eddig csak rövidfilmekkel (köztük az Oscar-díjas Mindenki) és egy tévéfilmmel (amilyen szemérmetlenül fiatalon, olyan sikeresen) próbálkozó, ez alkalommal első egész estés játékfilmjét jegyző Deák Kristóf is. Az unoka drámai alaphelyzete egy magát rendőrnek kiadó telefonos csaló által kifosztott enyhén demens, idős nagypapáról (Jordán Tamás) és az őt rajongásig szerető unokájáról, Rudiról (Blahó Gergely), valamint az öregtől kicsalt családi ereklye visszaszerzéséért folytatott elégtételi kísérletről szól.
A nagyapa testileg-lelkileg belerokkan az esetbe,
a húszas évei végén járó unoka pedig a lelkiismeret-furdalás és tehetetlenségérzet miatt végre elkezd felnőni egy puhány, unalmas és férfiatlan karakterből olyasvalakivé, aki pontot tehet akár egy ilyen komoly és veszélyes ügy végére is.
Rudi mindent egy lapra feltéve tehát egy nála egyszerre sokkal jelentéktelenebbnek tűnő, ám magasztosabb dologért száll harcba. Az ellopott órán keresztül a folyton romló állapotú nagyapja életkedvének és önbecsülésének szimbolikus visszanyerése a tét.
Adott egy izgalmas, könnyen átélhető és rétegelt dráma, egy folyamatos versenyfutás az idővel és egy középszerű, elnagyolt nyomozástörténet.
Utóbbi dramaturgiája kissé elszabott és hangsúlytalan, ami szembe megy a film marketingjével. Egy akciódús, pörgős és fordulatos nyomozást ígérnek nekünk, amelyet teljesen más módon, kevésbé fajsúlyos formában látunk viszont. Mindez nem is lenne baj, csak sajnos sokat elmond arról, hogy milyen módszerekkel lehet sikeresen felfuttatni egy új filmet. Sokkal fontosabb az öregedésről, a traumakezelésről, a családi legendákról és identitáshazugságokról filozofáló blokk, amely ízlésesen megírt karakterek által részletesen kidolgozott ugyan, csak épp egyfajta meglepetésként érheti az előzetes megnézése után moziba látogatókat.
Látvány tekintetében a kezdeti lendületet követően helyenként unalmas,
kicsit reklámízű színhasználat és vizualitás jellemzi a filmet.
Helyszínválasztás szempontjából pedig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem új, természetközeli, szupermodern épületét lélektelen és élhetetlen multis közegnek eladni több mint rossz döntés volt a szimpla esztétikán túl. Nemcsak azért, mert széles körben ismert az épület, hanem azért is, mert ennél ezer meg egy, már-már sértőn lélekölőbb közeget találhattak volna. Kicsit arra emlékeztetett ez a döntés, mint amikor Sas Tamás S.O.S. Szerelem című filmjében a Corvinus Egyetem auláját akarták a nézőknek ferihegyi repülőtérként eladni.
A casting, kiegészülve a zenehasználattal és a vágás ízlésességével kárpótol minket. Az idős áldozatokból verbuvált csapat dialógusai és dinamikája kellően realisztikusak, de közben nem szenvednek hiányt fekete humorból, drámából és izgalmas karakterekből sem. Külön kiemelendő, hogy az áldozatok nem arctalan masszaként működnek.
Megfelelő arányban megismerjük az esetenként igencsak eltérő történeteket, motivációkat és feldolgozási módszereket is.
A főszereplő Rudi az éretlen, felelőtlen gyerek után hitelesen alakul át cselekvő hőssé.
Jászberényi Gábor antagonista karaktere pedig szintén egy erős választás volt. A martfűi rémből is ismert színész tökéletesen egyensúlyozik a tenyérbemászó szociopata és a társadalom által hátrahagyott, sajnálatra méltó, érző lelkű rosszfiú kettőse között.
Érdekes a társadalomkritikai vonal a rendőrök inkompetenciáját és a multik felelőtlen információkezelését tekintően is,
amely tudatosan kezelt és lekerekített, ezáltal szerencsére nincs eltúlozva. A film végén kibontakozó csavar pedig hasznos és releváns tanulságot közvetít mind Rudinak, mind a nézőknek, akiknek ugyan a történet szempontjából elsőre jelentéktelennek tűnhet, ugyanakkor valójában pont ezáltal teljesedik ki a narratíva.
Az unoka összességében egy értékes alkotás a gondolatisága, karakterei és az alaptörténet eredetisége, kézzelfogható, szívfacsaró drámája miatt. A történet ütős és kreatív, a kivitelezés is jónak nevezhető, és ami fontos, a társadalom igen széles rétegének élvezetes lehet. Nem számít a néző lakhelye, anyagi helyzete, és nem igényel specifikus érdeklődést sem. Az átélhetőséghez valójában az egyszerű empátián és érzelmi alaptőkén túl nem kell semmi. Ezzel pedig a célközönség nagy része – úgy vélem – rendelkezik.
Az unoka (2022). Rendezte: Deák Kristóf. Írta: Deák Kristóf, Nina Kov. Szereplők: Blahó Gergely, Jordán Tamás, Jászberényi Gábor, Pogány Judit, Döbrösi Laura. Forgalmazza: Fórum Hungary
Az unoka a Magyar Filmadatbázison.
