Véget ért a 2022-es Fishing on Orfű fesztivál, elrepült az a bizonyos négy nap. A Panoráma Campinget vasárnap óta kitakarították, a kitaposott gyep újra elkezdhet erősödni, hiszen augusztus végén ismét sok-sok láb fog taposni, ugrálni rajta a Kispál on Orfű nevet kapó, 2+1 napos rendezvényen, melynek programját a tavalyi Minifishing mintájára szerkesztették meg.
Éppen úton voltunk Orfű felé, mikor valaki (neve maradjon homályban), aki még nem járt Fishingen, és csak a nyitó, szerdai napra utazott le a helyszínre,
nekem szegezte a kérdést: ez, ugye, amolyan tarisznyás fesztivál?
Meglepettségemben hirtelen szóhoz sem jutottam, talán csak nevetgéltem egy keveset. Először elvicceltem, majd próbáltam elmondani, hogy bár a fejekben alternatív zenei fesztiválként él, a közönsége az indulás éveiben is ezerszer színesebb volt (hát még azóta!) annál, ami csak megveszekedett bölcsészeket jelentene. Ez a kérdés aztán végig ott kattogott a fejemben, hogy általa más szemszögből is szemügyre vegyem fesztiválozó társaimat.
Nem árulok el nagy titkot, idén sem találkoztam tarisznyásokkal, de olyannal sem, akit tipikus fishingesnek nevezhetnénk. Ez abból is fakadhat, hogy mára a zenei stílusok (és azok rajongói) közt megszűntek a két-három évtizeddel ezelőtti identitásképző ellentétek (mondjuk rapperek vs. metálosok). Sőt, a stílusok egyre gyakrabban és jobban keverednek egymással. Illetve az elmúlt 5-10 évben indult magyar előadók, együttesek mintha
nem követnék a mainstream és a rétegzene által kijelölt ösvényeket.
A széles körben való ismertséget egyre inkább a közösségi média felől lehet elérni (Krúbi, Azahriah), nem kell a legprimitívebb külföldi poprecepteket pár éves késéssel másolni. Lehet valaki úgy headliner a FOO-n, hogy nem a Kispál, HS7, hiperkarma, Quimby gyakran szövegközpontú stílusát hozza, hanem „csupán” színtiszta szórakozást nyújt a zeneileg vitathatatlan minőségű koncertje. Stílus alapján nagyon más rajongókat képzelnénk a Lazarvsnak, Beton.Hofinak, a Parno Grasztnak és az Európa Kiadónak, mégis szépen megfértek egymás mellett, és mindegyik megtalálta a maga közönségét a Fishingre látogatók heterogén tömegéből.
A jövő itt van, és sose lesz vége
Tömeget írok, mert idén megint úgy tűnt, hogy ennyien még sosem voltak a FOO-n. Nyílt egy Erdei kemping névre keresztelt sátrazóhely, mellette pedig a fesztivál legújabb színpada, a Semmi tisztás. Szóval
tovább terjeszkedik a Fishing, kapacitást növel, talán azért, hogy ne az árakat növelje drasztikusan.
Így persze egyre kevesebb marad meg a családias fesztivál imidzséből, de a mostani infláció, energiaválság és forintgyengülés által sújtott évben az is teljesen érthető, hogy a lehető legkisebb mértékben (bár így is jól érzékelhetően) emelték az árakat. Így a csapolt sör 800 (Dreher) és 900 (Pilsner) forintba került, a legalapabb sétálófröccsért pedig 1700 forintot kértek. 2000-2500 forintért pedig már értelmezhető mennyiségű meleg ételt is be lehetett szerezni. A minőségre nekem idén sem volt panaszom.
Nem hiszem el, amit látok, pedig élesben megy a műsor
A Semmi tisztás napindító jógái nekem túl korán kezdődtek (pedig tavaly a Bánkitón kellemes élményeket szereztem), de a relaxációk és a közös olvasások is kimaradtak.
Hol vannak már azok a nyarak, mikor csak a saját kedvemre olvashattam?
A korábban a sátor közelében levő mozi is felkerült ide, illetve három egymást követő délután zenéhez kapcsolódó beszélgetéseket is hallgathattak azok, akik a víz helyett az erdőt választották. A dalfutároson én is ott voltam, ahol a két alkotó, Jeli András és Hajós András meséltek a tévéről YouTube-ra költözött, hetedik évadánál járó műsorról. Szó esett a közösségi finanszírozásról, jövőbeli tervekről, meghívott és eddig kötélnek nem állt zenészekről, és sok minden másról.
A fesztivál „közszolgálatisága” nem csak az izgalmas beszélgetésekben nyilvánult meg. Megosztóbb volt az a tendencia, melyet én három különböző koncerten figyeltem meg. A 30Y és az Esti Kornél nagyszínpados fellépésén is lánykérés tanúi lehettünk, míg a PASO borfalus koncertjén egy lánybúcsú főszereplője táncolta végig a színpadon a ráadásdalt. Nem biztos, hogy mindenki örömére. Apropó, Borfalu! A jellegzetes hajó helyét egy hagyományos, normális méretű backstage-dzsel rendelkező színpad vette át.
Csak az idő a korlát
Kissé pesszimistán fogalmazva a következő húsz év leghűvösebb Fishingjén vagyunk túl. Írom ezt úgy, hogy idén – csodák csodájára – elkerült minket az eső, és végig rekkenő hőség ülte meg a Panoráma Campinget és környékét. Így nem a sár, hanem a pogózók által felvert por okozhatott kellemetlenséget az erre érzékenyeknek.
Szerencsére a Pécsi-tó nem száradt ki, így hűsítő vizét sokan kihasználták napközben,
köztük én is. A fesztivál területén pedig a vízre szomjazók ingyen tölthették fel kulacsaikat a megadott helyen. A Civil Liget fő témája idén az addiktológia volt, a függőségekkel való küzdelem, a prevenció, de például ingyenes anyajegyszűrés is volt. A délután négykor kezdődő zenei nagyüzem továbbra is többszörös választás elé állította a fesztiválozót: három nagy és három kisebb színpad párhuzamos programja csábít, nem beszélve a Borfalu vagy a Gasztrosétány által kínált élményekről.
Az egészet akarom és nem a felét
Korábban is megírtam, mi a gondom a Víziszínpaddal. Hely alig akad a tóparti sétányon, ha pedig a vízből akarod hallgatni a koncerteket, készülj papuccsal, mert az orfűi kagylók nem viccelnek (amire már feliratok is figyelmeztetnek). Az Ivan & The Parazol fellépésén mégsem ez volt a gond, hanem hogy egyszerűen az együttes fele nem jelent meg időben az aprócska színpadon, így 20 perces késéssel indult a műsor.
Ám az aznap esti fellépésük mindenért kárpótolt,
Ivánék fergeteges koncertet adtak, melyen eljátszották A besúgó által divatba hozott Európa Kiadó-szerzeményt, a Mocskos időket is. Arról is volt már szó korábbi FOO-beszámolóimban, hogy fontos, milyen koncerttel indul a fesztiválom. Idén nem volt okom panaszra, mert a Lázár tesókkal kezdtem. A kétgitáros felállást egy szintetizátor és két cselló egészítette ki, tökéletesen ráhangolva a közönséget a következő három napra.
És ma még alig látszik a halál
Ha már a koncerteknél járunk – úgyis mindenki ezekre kíváncsi –, akkor hasonló szuperlatívuszokban nyilatkozhatok az Esti Kornél és a 30Y fellépéséről. Őket nem először láttam Orfűn, ám дevát igen. A tűzhöz közel rossz helyszínválasztás volt a szervezők részéről, mert az összegyűlt közönség még az Amondó színpadnál is túl soknak bizonyult volna. Így a jelenlevők 90%-a semmit sem látott a koncertből, én is csak a színpadon állók feje búbját, pedig egy fakorláton egyensúlyoztam. Az idén nagyszínpadot kapó Carson Coma mellett meglátásom szerint дeva gyarapította leginkább közönségét a mögöttünk hagyott esztendőben. Ha jövőre is hívják, adjanak neki jóval nagyobb színpadot!
De hadd zárjam beszámolómat egy sokkal pozitívabb élménnyel! A Rézeleje Fanfárosok koncertjén belekerültem egy körtáncba, amit – utólag értesültem róla – néptáncosok vezettek, és
olyan hosszú, intenzív és emlékezetes táncélményt adott, amilyet nagyon rég éltem át.
Az emlékbe elhozott repohár fizikai jelenlétén túl ez jusson először eszembe, ha a 2022-es Fishingről kérdeznek!
Fishing on Orfű, Orfű, 2022. június 29.–július 2.
A képek forrása a fesztivál Facebook-oldala.
