2022 a hazai könnyűzenét tekintve egyszerre volt a nagy visszatérések éve és a fiatalabb zenészgeneráció egyenletes menetelésének, fejlődésének időszaka. Listánkban most is összegezzük az idei évet a lemezmegjelenések tükrében, melyek közt találhatók jó előre borítékolható tételek és egyelőre kevéssé közismert albumok is, az első helyezetthez közelítve pedig összegezzük, szerintünk merre kezdtek el nyitni a magyar dalszerzők és előadók.
10. MA’IWA – Kime
A MA’AM (Makay Anna) és Aiwa (Nádházi Lajos) közös formációját takaró MA’IWA második anyaga vérbeli kísérletezés, amely bátran merít az elektronika legszélsőségesebb alműfajaiból. Dark ambient és zajzene, percekig kitartott atmoszférikus hullámzás, túlvilági énekhanggal előidézett bizsergető lidércnyomás – ezzel a kuriózummal nyitjuk meg idei magyar listánkat.
9. Hiúz – Félig szabad
A Hiúz megalakulása ugyan 2015-re datálható, de egészen 2022-ig várni kellett arra, hogy egy teljes lemezzel jelentkezzenek. A várakozás ugyanakkor megérte: a Félig szabad az idei év egyik legjobb indierock-lemeze lett. A punkos húzással, az üvöltve énekléssel, a légies szintikkel és a fenékrázós basszusriffekkel
az album nosztalgikus szerelmes levél a 2010-es évekhez
(talán kicsit a 2000-es évekhez is), az összhatásban mégis van valami átütően jelen idejű energia. De hogy ez a szerencsés együttállás a lazaságban, a félig-meddig kézműves-jellegben vagy az ennek ellenére is tűpontosan összerakott dalstruktúrákban keresendő, bizonyára csak a Hiúz két tagja, István Gergely és Hegyi Olivér (a.k.a. HOLI) tudhatják.
8. 6363 – ELVESZETT!!4!
6363, azaz Gege idén két teljes értékű lemezzel is jelentkezett. A közel leírhatatlan című M3T4M4T1K4 a 2021-es Metamatika egyfajta folytatása, újragondolása lett, ami nem sokban marad alul listánk 8. helyezettjével, az Elveszett!!4!-tel szemben – utóbbi viszont
mély személyességével magasabbra helyeződött képzeletbeli polcunkon.
A mindössze 7 dalból és 18 percből álló lemez hossza ne tévesszen meg senkit, a trackek nagyon tömények és mire a végükre érünk, átfogó képet kapunk arról, hogy milyen egy túlpörgetett időszak után (Túl) rászánni magunkat arra, hogy eltakarítsuk a romokat (Fotók), aztán szembesülve a veszteségekkel (A sípszó után) milyen érzés újraformálni azt, ahogyan magunkra tekintünk (Elveszett). Húzós periódust örökített meg számunkra Gege, és teljesen a hallgatóra bízza, hogy vigasztalódik-e vele, vagy pedig tanul a felfestett sztoriból.
7. Fiúk – Ha neked nem
A 2019-ben alakult Fiúk zenekar idén nagyon nagyot húzott a szekerén a Ha neked nem című kislemezével. Az önmagát földalatti popként definiáló formáció ennél a dalsornál a popot magabiztosan idézőjelbe tette, és túlzás nélkül
az utóbbi idők egyik legjobb (földalatti) magyar alternatív rock anyagát hozta.
Ehhez többek közt az kellett, hogy a már korábban is előkerült fúvósszekciót most olyan, kevéssé szokványos és még kevéssé kiszámítható környezetbe helyezzék, mint a Majd beszélünk meglepő szólórésze, és nem ártott az sem, hogy a sodró lendületért a Pluto zenekart is megidézve visszanyúltak a 2010 körüli magyaralter-reneszánszhoz. De a legjobb pont a Gege közreműködésével készült Hogyan rontsuk el lett, aminek 2022 legjobb magyar dalai közt a top 3-ban lenne a helye. Még úgy is, hogy a szövegben bevállalták az aztakutyamindenit szóösszetételt. (Bocsánat mindenkitől, hogy így egyben, de mégiscsak így hangzik el!) Itt bejött, de azért bízunk benne, hogy ezt a frázist legalábbis a következő 10 évre elhasználtnak tekinti a magyar könnyűzenei színtér apraja-nagyja, ha szövegszerzésre kerül a sor.
6. Platon Karataev – Partért kiáltó
Az év elején érkezett, első magyar nyelvű Platon-lemezt amennyire vártuk, olyannyira vegyes kritikai fogadtatásban részesült. Azonban az „éves próbát” mégiscsak kiállta a Partért kiáltó, visszatekintve is egy kiemelkedő lemeznek találjuk, ebben viszont kevesebb súlyt vet a latban a szövegi megformáltság. Ami miatt közel esztendős távlatból emlékezetes lett az anyag, és ami miatt a zenekar életművében remélhetőleg maradandónak hat majd több idő múltán is, az
a magyar közegben egyedülálló módon felcsengő posztrock-felhang,
melynek az egész lemezre kiterjedő átgondolt dinamikát is köszönhetjük. Mindez a kórusművekre emlékeztető jellegzetes énekkel és a transzcendens-meditatív témákkal karöltve olyan kompozíciót alkot, ami irányadó lesz – nemcsak a Platon Karataev további munkáiban, de valószínűleg a magyar gitárközpontú műfajokban is.
5. Carson Coma – Digitális/Analóg
Ha van kötelező eleme az összes valamirevaló zenei listának, ami az idei termést összegezi, akkor a Carson Coma legutóbbi nagylemeze mindenképpen az. Az elmúlt két év sikerszériáját és masszív közönségépítését követően a zenekar most dobbantott egy nagyot az általános hírnév felé. Az már jól látszik, hogy a kiinduló közeget elhagyta a zenekar, a rajongóbázis már bőven országos szinten és a műfaji-szubkulturális klasztereken átívelve mozog. Viszont új fejlemény, hogy apró lépésekkel több generációt is sikerült a Digitális/Analóg által bevonni a Carson Coma-élménybe. A törzshallgatóság java részét még mindig a 15-20 éves korosztály adja, de a lemez hangzása és témamerítése már több helyen is
a bohókás-ironikus tinitematikán túlra céloz,
főleg a fiatal felnőttkor jelenünkre reflektáló általános kérdései, szorongásai felé. És mindezt az első lemezhez képest magasabb fordulatszámon, bátrabb zenei vállalásokkal teszi. A recept láthatóan bevált, és amellett, hogy egyre-másra merül fel az album nyomán a Carson Coma neve referenciaként a 20-30 éves korosztályban – és alkalomadtán az övékénél akár több generációval régebbre nyúló zenekarok és zenészek körében is –, a Digitális/Analóg saját jogán is meghatározó lemeze lett a 2022-es évnek.
4. Jazzbois – Danubian Phases
Az év végére érkezett meg az egyik legnagyobb meglepetése az idei mezőnynek a Jazzbois Danubian Phases című EP-jével. Nem mintha az lenne meglepő, hogy jó lett az új anyag – a trió már két nagylemezzel (Jazzbois Goes Blunt I – II.) bizonyította, hogy nem véletlenül emlegetik Magyarország legmenőbb instrumentális jazz-hiphop zenekaraként őket. Az előbbiekhez képest viszont új szintet képvisel novemberi kislemezük: a dalsor egy egységes alaphangulat köré épül,
a Duna-part tetszőleges pontjain való elmélázásból táplálkozva.
A Danubian Phases egyszerre bizserget és ellazít, lágy elektronikával ágyaz meg Dom Beats (Kosztolánszki Dominik) szaxofonjának, majd a záró Danubian Sunsetben lassan szélnek ereszti a röpke pillanatok szülte nyugodt életképeket. Rég kapott már ilyen mélyig ható zenei feldolgozást a folyóparti nyüzsgés, amiben egyszerre van jelen a természet egyenletes változóira való rájátszás és a városi háttérzajban való elmerülés.
3. Beton.Hofi – Playbánia
Beton.Hofi már a tavalyi évben is nagyot robbantott – akkor a 8. helyre került nálunk a comic sins és jó pár más hazai listán is szerepelt –, idén viszont még magasabbra tette a lécet, és nem csak a magyar rapközeg számára. Mert ha Beton.Hofi nem is hoz totális műfajreformot a Playbániával, arra vonatkozóan viszont biztos referenciapontként szolgál, hogy
hogyan érdemes elkészíteni egy friss és stílushű lemezt.
A kortárs hatások közül sokat felvonultat Schwarz Ádám a 14 dalban, a GUY RITCHIE felütésének basszusriffjére sokadik hallgatásra is felkaphatjuk a fejünket, a BACKSEAT BOIS lo-fi jazz-szaxija is jól ül (Dom Beats-nek újfent jár az említés!), meg a PULLED PORK elektronikája sem utolsó. Ugyanakkor egy pillanatra sem felejtjük el, hogy ez egy raplemez, minden egyéb vonás ennek a szándéknak van alárendelve – raplemezként viszont olyan etalont mutatott fel Beton.Hofi, ami valószínűleg évekre előre meghatározza a stílus fő csapásirányát.
2. MORDÁI – Álom esett a szememre
Egy ideje sejthető volt, hogy Nóvé Soma megszámlálhatatlan zenei projektje közül a Mordái lesz az igazán hangsúlyos, még ha ez nem is feltétlenül egy tudatos döntés volt a részéről. Az utóbbi években jól körvonalazódott, hogy Nóvé dalszerzőként való útkeresésében a népdalok és a folk-rock fogják elhozni azt a kreatív fordulatot, amit a Middlemist Red frontemberi szerepköre (egyelőre) nem hozott el számára. Az Álom esett a szememre egy olyan szívvel-lélekkel készült, sokszor megkapóan intim hangot megütő anyag lett, hogy
beillene akár szerzői lemeznek is,
de egyszerre átüt a dalokon a kollektív alkotói többlet is, ami sokkal tágabbra nyitja a kapukat a hangzás és stílus tekintetében. Erőltetett népieskedésnek nyoma sincs, de a pszichedelikus mellékzöngéket is sikerült maga mögött hagynia a formációnak. Ami összejött a lemezen, az egy olyan zeneszerzői bravúr, amire nehéz lenne példát találni a közelmúltból – és ez azért is kiemelten örvendetes, mert a magyar népdal-hagyatéknak már rég kijárt egy ilyen lemez. A jazz, a kortárs gitárzene (talán leginkább a blues-rock) és a népzene olyan organikus egyveleget hoznak, és olyan meglepő pontokon alkotnak összhangot, hogy ha nem a saját fülünkkel hallanánk, valószínűleg el sem hinnénk, hogy mindez megtörténhet. Márpedig megtörténik, 8 dalon keresztül, 40 percben.
1. Harcsa Veronika & Gyémánt Bálint – About Time
Listánk összeállításakor érdekes jelenség kezdett kirajzolódni előttünk: úgy tűnik, hogy a magyar könnyűzene 2022-ben különös hangoltsággal viseltetett a jazz műfaja felé. Ennek a tendenciának méltó kiteljesedése listánk első helyezettje, az About Time, melyet Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint régre nyúló duója jegyez. Antoine Pierre (dob) és Nicholas Thys (nagybőgő) játékával kiegészülve
a páros szerzői és előadói teljesítménye ebben az albumban ért a csúcsra,
meghatározhatatlanul szabad zenével és nagyszerű szövegekkel tették le mestermunkájukat a honi jazz asztalára. És leszögezendő, hogy a jazz pusztán tájékozódást segítő stíluscímke ebben az esetben, megrémülni tőle nem szabad: az About Time a maga önálló egészében kötelező darab bárki számára, aki a magyar zene legjobbjait szeretné felkutatni.
+ néhány album, ami nem fért fel a listánkra, de mindenképpen ajánljuk meghallgatásra: Felső Tízezer: Elkerülhetetlen, Palánta: Demo, Boggie: Fragilité, Esti Kornél: Nyitva hagytam.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.