Nemrég debütált a mozikban a 2015-ben megjelent nagy sikerű videójáték, az Until Dawn filmes adaptációja, mely sok szempontból eltér az alapul vett alkotástól. A helyszín és a karakterek, sőt a történet koncepciója is jelentősen módosult, mégis akadnak olyan elemek, melyek érdekes kérdéseket vetnek fel a két produktum közötti kapcsolatot illetően. Spoileres kritika következik.
Az elmúlt években sorra jelennek meg nagysikerű videójátékok filmes adaptációi, melyeknek fogadtatása igen ingadozó.
Nagyon ritka ugyanis az olyan alkotás, amely a játékok iránt végletekig elkötelezett rajongók igényeinek megfelel.
A 2022-es Uncharted, a 2023-as Öt éjjel Freddy pizzázójában és a Gran Turismo, valamint a nemrég megjelent Egy Minecraft-film mind olyan alkotások, melyekre a kritikusok, a rajongók, valamint a laikus nézők többsége is pozitív meglepetésként tekint. A sorozatok közül pedig a Fallout és a jelenleg második évadánál tartó The Last of Us tűnik az elmúlt pár év legnagyobb sikerének. Persze láthatunk ellenpéldákat (Monster Hunter, Borderlands), melyek csak erősítik, mennyire nem egyszerű adaptálni egy videójátékot – a rajongói elvárások, valamint az egyes játékok sajátosságai ugyanis kifejezetten megnehezítik mindezt.
Az Until Dawn kétségkívül minden idők egyik legösszetettebb horror-videójátéka, mely 2015-ben jelent meg PS4-re, s azóta is rendkívüli népszerűségnek örvend, a múlt évben kapott is egy remake-et. Különlegessége abban rejlik, hogy bár a videójátékok alapvetően is az interaktivitásra és a játékos egyéni döntéseire épülnek, az Until Dawn esetében mindezek szerepe még inkább hangsúlyossá válik. Központi tematikája ugyanis a pillangóhatás, vagyis minden egyes döntésünknek előre nem látható következményei vannak a karakterek sorsára és a narratíva alakulására nézve. A számtalan választási lehetőségből fakadó történetbeli eltérések egyúttal motivációként is szolgálnak a játékosok számára az újbóli végigjátszásra, hogy egy-egy megváltoztatott döntéssel új narratív aspektusokat tapasztalhassanak meg.
Mivel az interaktivitás ilyen magas fokú az Until Dawn esetében, sokkal nehezebb vállalkozás a történetet filmre vinni,
éppen ezért jogosan merültek fel aggályok, miután a Sony és a PlayStation Productions 2024 januárjában bejelentette az adaptáció érkezését. Bizakodásra adott viszont okot a rendező személye, David F. Sandberg ugyanis az Amikor kialszik a fény (2016) és az Annabelle 2: A teremtés című alkotásokkal már bizonyította rátermettségét a horror műfajában.
A történet kiindulópontja mindkét esetben hasonló, ugyanis egy-egy baráti társaság kerül a középpontba. A játékban a fiatalok összejövetelt tartanak egy elhagyatott hegyvidéki házban, ám egy rosszul elsült ugratás miatt egyikük, Hannah az erdőbe menekül. Amikor ikertestvére, Beth rátalál, rejtélyes idegen támadja meg őket, aki elől menekülve lezuhannak egy szikláról. Mivel a rendőrség nem talál rájuk, eltűntnek nyilvánítják őket. Egy évvel később a társaság Josh, az ikrek testvérének vezetésével visszatér a házba, és ekkor veszi kezdetét az igazi, hajnalig tartó horror.
A film már a karaktereket illetően is mutat eltéréseket az alapanyaghoz képest,
ugyanis teljesen más szereplőket ismerhetünk meg. A főhősünk Clover, akinek az édesanyja halála után nővére, Melanie eltűnésével is meg kellett birkóznia. Ugyancsak egy évvel később vesszük fel a fonalat, amikor Clover és barátai egy túra során eljutnak Melanie utolsó ismert tartózkodási helyére, a Glore Valley nevű egykori bányavárosba, ahol már csak egyetlen ház található. Amikor lemegy a nap, minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy hajnalig életben maradjanak, hiszen csak így szabadulhatnak ki az időhurokból, aminek a rabjai lettek, és ami miatt újra és újra meg kell halniuk.
Az alapszituációk közötti azonosságok mellett a mozi tehát beemeli az időhurok-logikát, melynek jelentősége abban rejlik, hogy az ismételt végigjátszás mechanizmusát valahogyan megjeleníthessék a filmben is. Miután minden szereplő életét veszti, a házban található rejtélyes homokóra megfordul, és minden kezdődik elölről. Clover és barátai ugyanakkor emlékeznek a haláluk körülményeire, így korábbi hibáikból tanulva próbálnak minden alkalommal valamilyen más megoldást találni az életben maradásra. Mivel minden éjjel más fenyegető tényezővel szembesülnek – bohócmaszkos gyilkos, boszorkány, mérgezett víz, majd a játékban is központi szerepet játszó wendigók –
az események nem válnak rögtön repetitívvé, és a néző sem tud unatkozni.
Amikor pedig a negyedik éjszakát követően már látszólag nem lehetséges emelni a tétet fenyegetések terén, egy okos húzásnak köszönhetően a szereplők elvesztik időérzéküket a fokozódó őrületben, és az okostelefonjukra rögzített videófelvételek segítségével jönnek rá, hogy valójában a tizenharmadik éjszakánál tartanak, nem pedig az ötödiknél. Mindezzel a készítők elkerülik az időhurok tematikáját feldolgozó produktumok legnagyobb hibáját – a film ugyanis nem válik önismétlővé és kiszámíthatóvá. A következő pillanat történéseire lehetetlen felkészülni, mindig jön egy újabb fordulat, ami székhez szögezheti a nézőt. A feszültséget erősítik a játékban is rendkívül hatásosan működő jumpscare-ek, illetve a helyszín felfedezésében rejlő izgalom. Ugyan a játékbeli, elhagyatott faház sokkal inkább vészjósló, mint a filmbeli színes, első ránézésre vidéki panziónak látszó épület, a belső terek karakterek általi felfedezése mindkét esetben hasonló feszültséget kelt.
A szereplőket illetően mindkét társaság hasonló dinamikák alapján működik – leginkább a szövevényes szerelmi kapcsolatok, a megcsalás, az elfojtott érzelmek okoznak közöttük konfliktusokat. A játékban a szereplők egymáshoz fűződő viszonya és főbb személyiségjegyeik kerülnek fókuszba, ám a film karakterei sem kapnak sokkal nagyobb mélységet. Kiderül, hogy Clover és Max nemrég szakítottak, valamint, hogy Nina és Abe egy friss pár, akiknek még ingatag a kapcsolata. Megan pedig amellett, hogy mindenkivel jó viszonyt ápol, fogékony a természetfeletti jelenségekre, a rendelkezésre álló információk halmaza viszont ezzel ki is merül.
Clover az egyedüli, akinek a jelleme részletesen ki van dolgozva,
a lány pedig leginkább a játék legfontosabb karakterével, Josh-sal állítható párhuzamba, már a hátterüket tekintve is. Mindketten elvesztettek két fontos személyt – Josh a nővéreit, Clover pedig az édesanyját és a nővérét –, majd amikor egy évvel később találkozunk velük, még mindig mélyen gyászolnak, a fájdalom pedig teljesen megtörte őket.
Josh-t olyannyira felemésztette a veszteség, hogy a játék történetének egyik legnagyobb fordulataként kiderül, hogy őt rejti a pszichopata gyilkos álarca, és azért csalta csapdába a barátait, hogy bosszút álljon a nővérei miatt, akiknek sorsáért a társaság tagjait hibáztatja. Az egész elmúlt évét a terve tökéletesítésével töltötte, még a pszichiátriai kezelését is abbahagyta emiatt, aminek következtében egyre súlyosabb hallucinációk gyötrik. Mindemellett még saját halálát is megjátssza, hogy a maszkot felvéve tovább terrorizálhassa barátait a filmek iránti rajongására támaszkodva, hiszen többek között olyan csapdák segítségével teszi mindezt, melyek
bizonyos tekintetben a klasszikus Fűrész-filmeket idézik.
Clover esetében nem beszélhetünk ilyen szintű erkölcsi és mentális romlásról, bár akadnak hasonló vonások. A lány legfőbb motivációja a testvére megtalálása, és minden mást e törekvés alá rendel, nem törődve a barátai és a saját sorsával sem. Mindezt fokozza, hogy korábban többször is megpróbált öngyilkosságot elkövetni, és a vesztesége miatt mély depresszióba esett. Emellett egy sokkal konkrétabb párhuzamot is felfedezhetünk Josh és Clover között. A film egyik jelenetében ugyanis egy idős boszorkány megszállja a lányt, aki egy maszkot felvéve megöli az egykori szerelmét, Maxet, hasonlóan Josh ámokfutásához.
Akad viszont még egy pont, ami összeköti a két tárgyalt karaktert, ez pedig Dr. Alan Hill személye. A játékban többször is találkozhatunk vele az irodájában, amikor választanunk kell, hogy melyik általa mutatott dologtól félünk a legjobban, a döntéseink pedig ebben az esetben is visszaköszönnek majd a történet során. Ezek a jelenetek viszont mind Josh hallucinációi, ugyanis Hill az ő pszichiátere, akit többször maga elé vizionál.
A karakter a filmben is megjelenik, szerepe azonban több tekintetben eltér az alapműhöz képest, hiszen itt antagonistaként funkcionál.
Clover egy benzinkúton találkozik vele először, a férfi pedig Glore Valley-be irányítja. Később kiderül, hogy valójában az emberi félelem határait kutatja, valamint Cloverre és társaira is kísérleti alanyként tekint. Kamerák segítségével pedig minden lépésüket figyelemmel kíséri, ahogyan azt a játékban Josh is teszi a barátaival, így ebből a szempontból kettejük között is jelentős párhuzam lelhető fel. Hill a veszteségei miatt kiváltképp érdekesnek tartja Clovert, és a végső konfrontációjuk során azt is elmagyarázza neki, hogy minden, amivel ő és barátai szembesültek, valójában a lány saját belső gyötrődésének a kivetülése, vagyis a hallucinációk az ő esetében is jelen vannak, ám kérdéses marad, mi a képzelet és mi a valóság.
A wendigók is Hill által kerülnek a képbe, ugyanis a filmben a félelemtől teljesen megtört egyének válnak szörnyetegekké, akiktől a kannibalizmus sem idegen. A játékban az eredeti legendákra támaszkodnak a lények kapcsán, vagyis az amerikai őslakosokat rettegésben tartó Wendigo nevű gonosz szellemtől eredeztethetőek, aki megszállja a teljesen megtört embereket. A félelemnek ebben az esetben kisebb a jelentősége, helyette a természetfelettiség kap nagyobb hangsúlyt,
a két wendigo-ábrázolás kapcsán viszont akadnak egyezések, elég például a külsejükre gondolni.
A játékban a szikláról lezuhanó Hannah és Beth egy bányába kerülnek, ahonnan nem tudnak menekülni, így Hannah a túlélés reményében kénytelen végezni a testvérével. Miután pedig teret enged magában a kannibalizmusnak, áldozatául esik a helyszínül szolgáló Blackwood-hegységet sújtó átoknak, és wendigo válik belőle. A filmben ugyanerre a sorsra jut Melanie, akit már a nyitójelenetben látunk sokadik alkalommal meghalni. Az időhurok és az ismételten bekövetkező halála fokozza benne a reménytelenséget, és az állandó félelem miatt ő is egy lesz a szörnyek közül, a történet során pedig a saját testvérének kell vele végeznie.
A film és a videójáték közötti kapcsolat a számos utalás ellenére is egészen az adaptáció játékidejének utolsó harmadáig kérdéses marad, és az eddig tárgyaltak alapján nem is lehet túl meglepő, hogy ebben is a Josh és Clover közötti rendkívül erős párhuzamra tudunk támaszkodni. Amikor a lány végez Dr. Hill-lel a férfi irodájában, az asztalon a főhősünk aktája mellett kiszúrhatunk egy másikat, mely Josh-hoz tartozik. Ez az utalás már önmagában megerősíti, hogy a két történet egy univerzumban játszódik, ám kérdésessé válik, hogy időben hogyan is viszonyulnak egymáshoz. A záró képsorokon a Hill által korábban is használt kamerák felvételeibe nyerünk betekintést, ám azok egy, a játék helyszínére rendkívül hajazó hegyvidéki, havas tájat mutatnak. Az egyik felvételen felbukkanó, elhagyatott kunyhó elé pedig éppen begurul egy autó, miközben az addigra már halottnak hitt pszichiáter fütyülését halljuk.
Mindez nem ad egyértelmű választ az időbeliség kérdésére,
ugyanis ha Clover tényleg végzett Dr. Hill-lel, a képsorok és vélhetően a játék történései is a film eseményei előtt kell hogy játszódjanak, hiszen a jelenetben ő szemléli a kamerákat. De mi a helyzet akkor, ha a halála is csak a pszichés problémákkal küzdő lány képzeletében történt meg? Lehetséges, hogy hasonlóan Josh-hoz, ő is csak végig maga mellé képzelte a pszichiátert, ahogyan az átélt szörnyűségeket is?
A zárás tehát már a két történet kapcsolatát érintően is számos érdekes kérdést vet fel, de egyúttal a film saját identitása is megkérdőjeleződik. Lehet-e egyáltalán adaptációként tekinteni egy filmes alkotásra, ha az alapul vett műhöz csupán szegről-végről kapcsolódik? Elég-e ehhez néhány, a narratívát érintő alapvetés, karakterek közötti párhuzam és kétes értelmű utalás? Az mindenesetre biztos, hogy
sok szempontból izgalmas darabbal bővült a videójáték-adaptációk egyre hosszabb sora,
mely az elődjeihez hasonlóan sokak – főként a rajongók – számára bizonyulhat megosztónak, de a számos kreatív húzása és elgondolkodtató mivolta miatt sokkal többet rejt magában, mint ahogyan az elsőre látszik.
Until Dawn, Supermassive Games / Sony Computer Entertainment, 2015.
Until Dawn, 2025. Rendezte: David F. Sandberg. Írta: Blair Butler, Gary Dauberman és Maxime Alexandre. Szereplők: Ella Rubin, Odessa A’Zion, Michael Cimino, Peter Stormare, Belmont Cameli, Maia Mitchell. Forgalmazza: InterCom
Az Until Dawn a Magyar Filmadatbázison.
Borítókép: a játék és a film Facebook-oldala.
