Voltak, akik már tizedik alkalommal, rutinosan, én viszont életemben először vettem részt a Hajdúböszörményi Írótáborban. Hétfő délelőtt lelkes, ám még kissé szorongó író- és költőpalántákkal telt meg a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar kollégiumának előtere. Kezdeti bizonytalanságom fokozatosan izgatottságba fordult, ahogy egyre több ismerős arcot fedeztem fel a tömegben.
A táborba több mint százan jelentkeztünk, négy líra- és négy prózaműhelybe osztottak bennünket, csoportonként tíz-tizenkét főt. Az íróiskolákat líra kategóriában Áfra János, Kemény István, Magolcsay Nagy Gábor és Sopotnik Zoltán, a prózaműhelyeket Bene Zoltán, Berta Zsolt, Csobánka Zsuzsa Emese és Oberczián Géza vezette. Bár a programtervezetben szerepeltek, az idei táborban Babiczky Tibor és Deres Kornélia mégsem vettek részt. A hét első két napján a Berta Zsolt vezette prózaműhely tagja lettem.
Az első nap főként kipakolással, ismerkedéssel telt. Ebéd után részt vettünk az első szemináriumon, ahol rövid bevezető után már feladatot is kaptunk:
előre megadott alaphelyzetre kellett novellát írnunk.
A tábor első kötetbemutatóján Korpa Tamás A lombhullásról egy júliusi tölggyel című kötetéről beszélgetett az esemény moderátorával, Papp-Szalai Sándorral. A kötetben központi szerepet tölt be a fa motívuma. Korpa elmondása szerint egy festmény és a kertükben álló tölgyfa is nagy hatással volt rá a versek születésekor. Az alkotásfolyamat során teljesen átszellemült, érdeklődése kizárólagossá vált: „elkezdtem vak és süket lenni mindenre, ami nem fa.”
Este a Múzeumkertben Terék Anna Háttal a napnak című kötetének bemutatóján vehettek részt a táborozók. Terék kiemelte a lelki traumák elfogadásának és feldolgozásának fontosságát, a belső szenvedésről mint az irodalom és az írás egyik legfőbb hajtóerejéről mesélt. Beszélt a szerkesztőkkel való együttműködés, illetve – a zömében fiatal táborozókra való tekintettel – a pályakezdés nehézségeiről.
A bemutató után Papp-Für János főszervező, L. Simon László József Attila-díjas író, országgyűlési képviselő és Kiss Attila, Hajdúböszörmény város polgármestere nyitotta meg a tábort. A jubileumra egy hatalmas tortával készültek a szervezők, a Hajdú Serház pedig külön erre az alkalomra gyártott, egyedi (Szabó Imola Julianna által tervezett) címkés sörrel lepte meg a résztvevőket. Az estét Pély Barna és Jász András fergeteges koncertje zárta.
A keddi napot szintén íróiskolával kezdtük, Berta Zsolttal az előző napi feladatra írt novellákat elemeztük. A műhelymunka során Berta kifejtette a mérték, az ízlésesség, valamint a realitás és fantázia egyensúlyának lényegességét. Beszélgettünk az irodalmi nyelvről, helyes mondatszerkesztésről, történetírási sémákról, csokis brownie-ról és Kurt Vonnegutról. Berta inkább új szövegek írására biztatott minket – folyton újabb és újabb feladatokat kaptunk tőle –, de minden műhelyvezető eltérő módon indította el a közös munkát.
Magolcsay Nagy Gábor líraműhelyén például SWOT analitikus szöveggondozással kezdődött a hét.
A Múzeumkertben Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című regényének bemutatásával folytatódott a nap. Kiss beszélt a borítóról, amelynek elkészítéséhez egyik saját fotóját használták fel, illetve a Szvoren Edinával végzett közös munkájáról, az alkotás folyamatáról is beszámolt. Megjegyezte, saját tempójához képest a regény viszonylag gyorsan elkészült. Izgalmasnak találtam a műből felolvasott részleteket, különösen a kómában lévő lány szemszögét, amelyet Kiss prózavers formában írt meg. A lüktető szövegben keveredtek a lány emlékei és a kórház hangjai. Kiss kiemelte az auditív ingerek, zajok regényben betöltött központi szerepét is. Az este a Fanfara Complexa koncertjével folytatódott, sokan szívesen perdültek táncra a moldvai dallamokra.
Szerdán Csobánka Zsuzsa Emese prózaműhelyére látogattam. A foglalkozást meditációval, rövid egymásra hangolódással indítottuk, majd beszélgettünk az írásról mint teremtési folyamatról, valamint az alkotás során elénk kerülő döntéshelyzetekről. Megbeszéltük és elemeztük az előző nap feladatának megoldásait is.
A műhely egy igazán nyitott, családias légkörben zajlott,
segített a karaktereink és saját pszichénk megismerésében is. Játékos gyakorlatokat, mozgásos feladatokat is végeztünk.
Este Berta Zsolt kötetbemutatója várta az érdeklődőket. A Szomjas Szűz kocsmakötetként értelmezhető novellafűzér, hőse Berta első regényének főszereplője. A szerző elmondása szerint idealizált alteregója Cseke András, a Szomjas Szűz nevű kocsma akaratos történetmesélője. A hangot egyébként sokáig kereste, először mint válságkezelési kísérletet alkalmazta, később azonban a kiforrott kompozíció egyik legfontosabb eleme lett a kötetben.
Berta elsősorban történetmesélőként aposztrofálja magát,
elbeszélői stílusa közvetlen, egyszerű, teljes mértékben prózai. Hangsúlyozta, nem is próbált más hangon megszólalni: „végülis, csak önmagunkat tudjuk adni.” A kötet különlegessége a hozzá csatolt CD-melléklet, amelyen a Szomjas Szűzben említésre kerülő dallamok hallhatóak. Berta előadott párat, majd készülő lemezéről és regényéről beszélgetett Papp-Szalai Sándorral. Az estét záró PG csoport koncertjéről galád módon ellógtam.
A csütörtöki nap műhelyei után a díszteremben Bezerédi Zoltán Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész önálló estjén vehettünk részt. Bezerédi többek között Ady Endre, Babits Mihály, József Attila, Petri György és Spiró György műveiből adott elő. Ezután kezdődött a Filmklub, amelyet Teszler Tamás moderált. Négy rövidfilmet tekintettünk meg az idei Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál alkotásai közül. A Jelszó a *********-hoz című rövid animációs filmet, illetve az élőszereplős Zuniverzum, Branka és Pannónia dicsérete című filmeket. A moziélmény után kora hajnalig elemeztük a látottakat.
Pénteken Teszler meglátogatott minket a délelőtti műhelyen, és még mélyebben foglalkoztunk a jugoszláv nővér, Branka történetét bemutató filmmel. Kitértünk a karakterábrázolásra, a szereplők jellemfejlődésére, illetve a színvilág és a hangok hangulatteremtő és jelentéskiegészítő szerepére is.
A tábor utolsó kötetbemutatóján Juhász Tibor az Amire telik című verseskötetéről beszélgetett a már jól ismert Papp-Szalai Sándorral. Juhász legújabb kötetének központi témája – amely összekapcsolja azt korábbi műveivel – a mélyszegénység. A kötetben keveredik az Ez nem az a környék egyedi lírai orgánuma a Salgó blues nehezen meghatározható elbeszélői hangjával. Juhász nagy figyelmet fordít a szegregátumokra,
saját műveit a szegénységtapasztalathoz való hozzáférési kísérletekként értelmezi.
„Nem azért beszélek róluk, mert nincsen hangjuk, hanem azért, mert nekünk, az úgynevezett többségi társadalomnak nincsen nyelve, amellyel beszélhetnénk róluk” – mondta, cáfolva ezzel a deprivált társadalmi rétegeket érintő egyik leggyakoribb sztereotípiát. A kötetbemutató után Ruby Harlem-koncerten, majd a hajnali háromig tartó retró diszkón vezethettük le a hét fáradalmait.
Szombat délelőtt a szokásokhoz híven megtörtént a díjak kiosztása. Minden csoportvezető kiválasztott egy tanítványt, akit szakmai díjban részesített.
A műhelyvezetők pedig együtt, közösen ítélték oda a tábor Nagydíját mind líra, mind próza kategóriában.
Ám a díjak átadása előtt lehetőség nyílt arra, hogy bármely résztvevő a hat nap alatt született vagy finomított szövegei valamelyikét felolvassa. Szavazás után pedig a közönségdíj is átadásra került.
Idén a líra Nagydíjas Locker Dávid, a próza Nagydíjas pedig én lettem. (Hát igen, itt kezdtem el azon gondolkozni, mennyire lesz kellemetlen megírni ezt a tudósítást.) A közönségdíjat Gyarmati Dominik zsebelte be. Áfra János csoportjából Kósa Eszter, Bene Zoltán csoportjából Verestóy Brigitta, Berta Zsolt csoportjából Fehér Enikő, Csobánka Zsuzsa Emese csoportjából Plausz Anna, Kemény István csoportjából Korsós Gergő, Magolcsay Nagy Gábor csoportjából Szamosvári Bence, Oberczián Géza csoportjából Sarnyai Benedek, Sopotnik Zoltán csoportjából pedig Galda Gábor Attila kapta a szakmai díjat.
A tábor alatt egy nagyon inspiráló, támogató közeg formálódott, sok újat tanulhattam, úgy ítélem meg, sokat fejlődtem. Az építő kritika mellett az éjszakába nyúló beszélgetések, a közös ötletelés, a rokonlelkekkel kötött barátságok tették és teszik izgalmassá, felejthetetlenné a táborozást. Jövőre egészen biztosan visszatérek.
X. Hajdúböszörményi Írótábor, Hajdúböszörmény, Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karának Kollégiuma és Hajdúsági Múzeum, 2021. július 12–17.
A fotókat Kovács Gábor / Gabeszfoto Photography készítette.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.