Ari Aster leeresztett egy szondát a tudatalattijába, amiből a felszínen az Amitől félünk lázálomszerű szekvenciái bomlanak ki, melyeket elsőre egy…
Bővebben
Párhuzamos igazságok kora
Egy Stanfordon tanuló, polgári fiatalt megvádolnak azzal, hogy megerőszakolta az anyja új párjának lányát akkor, amikor épp az apja kitüntetésére…
Bővebben
Letűnt korok balladája
Kevés olyan nagyszabású történelmi tabló készül, mint a filmezés világának báját és mocskát egyszerre tematizáló Babylon: a bő háromórás, vizuális…
Bővebben
Levelek a tűz és jég szigetéről
Hlynur Pálmason harmadik nagyjátékfilmje mozgó képeslap: kiváló kompozíciókon keresztül sejlik fel a kegyetlen, vadságában gyönyörű izlandi táj, ám Lucas története…
Bővebben
Csak egy jól megcsinált sajtburger
Mark Mylod fekete komédiájában Ralph Fiennes pszichopata Gordon Ramsay-ként terrorizálja az elitet, kollégáit és magát is, Anya Taylor-Joy pedig váratlan…
Bővebben
A fény alkotta kör az övék
Andrew Dominik leírása szerint a Szösziben az események és a képek lavinaszerűen ömlenek rá nézőre. Azt viszont kihagyta, hogy ezzel…
Bővebben
A gyászhoz nincs használati útmutató
A Magasságok és mélységek ott kezdődik, ahol a legtöbb életrajzi film abbamarad: Erőss Zsolt, a leghíresebb magyar hegymászó az egyik…
Bővebben
Természetes törvényszerűség
Az aktuális coming-of-age bestsellerből készített adaptáció nagyrészt ugyanarra a sorsra jut, mint a legtöbb hasonló próbálkozás: művi, dagályos jelenetekben és…
Bővebben
A nihilizmus esztétikuma
Ulrich Seidl a Paradicsom-trilógia után kilenc évvel tért vissza, hogy olyan perspektívából közelítse meg az üdülővárosok világát, melyről nem mesélnek…
Bővebben
A szunnyadó erő
Az Obi-Wan Kenobi ékes példája annak, hogy mi történik egy sikeres franchise-zal, ha a pénz utáni sóvárgás marad az egyetlen…
Bővebben
A király meztelen
Baz Luhrmann a megszokott vizuális stílusában mutatja be Elvis Presley karrierjét anélkül, hogy közben egy kicsit is közelebb kerülnénk a…
Bővebben
Posztmodern mémből metanarratíva
A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya egy velejéig posztmodern játék, melyben Nicolas Cage századik szerepében azt csinálja, melyhez igazán ért: túlzásokkal…
Bővebben
Óda ’69 szelleméhez
Richard Linklater új filmje olyan, mintha egy idős bácsi mesélne 1969-ről: kicsit komótos, néhol unalmas, szétszórt és feleslegesen túlnyújtott, de…
Bővebben