égbe Gombostűk szomorú és erős teste a varrás mentén. Szorítás. Anya fogja a kilincset. Bezárták. Nem nyílik. A bánat hűvös.…
Bővebben
égbe Gombostűk szomorú és erős teste a varrás mentén. Szorítás. Anya fogja a kilincset. Bezárták. Nem nyílik. A bánat hűvös.…
Bővebben
Ugyanaz Otthonosságot keresek mindenütt. Amit eddig láttam, Mint a papírlapot, kezembe veszem. Látszik eleje, vége, hossza, szélessége, De nincs, mi…
Bővebben
A fehér falak között lépdelve, jobbomon a kis topogó asszonnyal, megint furcsán éreztem magam. Mentünk előre, én gyorsan, hosszúakat lépek…
Bővebben
A Kosztolányi-hajcsat A fa árnyékára nem hullott levél, mélyebbre hatoltunk az erdőben. A városban van az otthonunk, ahol a lámpák…
Bővebben
Mindene belefért abba a „kicsi” méret megjelölésű, fekete táskába, ami hangosan gurult utána a folyosón. Ez minden?, kérdeztem, Ez semmi,…
Bővebben
CCLXXIX. A nyakára járok a munkaügynek, talán még keménykedem is, és szól az érdekemben egy szakszervezetis, hogy a srác nemsokára…
Bővebben
I.: Nem én megyek haza. Csak az a sánta Isten, akinek már nincs teste. Elfolyt az égen. Markolnék utána, de…
Bővebben
Rokoncsere Azt a vonatot nem lehetett lekésni. Ablaküveg, szokott piszok, kényes-kényelmes hallgatás. Nagyszünetekben egymást váltottuk, álló cigarettafüstben diskuráltunk, megismerhettem; menetközben…
Bővebben
CCLXXII. A brigád cigány tagja középen aprít, mi többiek lapátolunk, munkagépek forognak, meg kell aznap valahány vagont rakni, teherautó farol,…
Bővebben
Ez itt Üreges Samu és az ő szervkórháza. Van itt minden földi jó, szúró villacsont és zsibbasztó könyökcsúcs. Nyisd ki…
Bővebben
I.: Homokszerű az arca. Szinte porlik, majd újra összeáll. Én álmodom ilyennek. Egyszerűnek, aprónak és finomnak. Pedig még nem is…
Bővebben
ebben most benne van a száraz menetelés. ahogy követjük a vadak vonulását. az emlékezésben zaklatott törések. mint kupolafreskók felhőin. a…
Bővebben
metszés/pont a hajópadlón feszült állatok. állatok másznak szét félig. a feszültség az egészben születik, a feszültség a félben szétcsúszik. ember…
Bővebben
CCLXV. De mielőtt engednének leszállni, még hetekig felszíni munkán tartanak, meddőhányók tövében baktatok, műhely hátsó udvarában ázom, tanulom, hogy az…
Bővebben
I., aki szerelmes: A halottak néznek így fel. Üres és mégis tékozló arccal. Nem tudtam, hogy az enyém is ilyen.…
Bővebben
Képzavar A. Dórának hangokat varrtam a falba, lecsurgó megalkuvások teafilterről és levált bőrdarabok a parkettán, elhasznált szagokat lógattam a cérnán.…
Bővebben
CCLVIII. Hárman jelentkezünk egyazon napon, hármunkat vesznek fel hétfői kezdéssel, együtt részesülünk munkavédelmi oktatásban, párhuzamosan ível fel három röpke bányász…
Bővebben