városvölgy Miként álltak tengerszint és törzsek, miként életforma és szénalap… Úgy húzták egymásra a földet, mint szeretők a paplant néhanap.…
Bővebben
Nagy Hajnal Csilla verse
Igor I. A fiúk, akik az egyetemen angolt tanulnak, majdnem mindig nagyon szépek. Olyan a szemük, mintha mindent tudnának, de…
Bővebben
Gyukics Gábor versei
ő sem a maga ura leeresztett szárnyakkal megjelent a szél nem borzolta fel senki haját nem libbentette meg a fák…
Bővebben
Skobrák Máté versei
mélypont egy ponton túl amikor a rád nehezedő vízoszlop magassága és a testmagasságod már nem összemérhetők a felhajtóerő jó közelítéssel…
Bővebben
Novák György versei
Az eddig lenyelt kövek Hét utcányi korzózás után fényeket szegezek az ablakokra Napkeltére minden bárányt a város mellé hajtok Senki…
Bővebben
Lapis József verse
Véset A hóborította kálvárián a föld horzsolásai. Minden dombormű sebesült, foszlányok, hegek, deréknál tört testek. Ropogás térdben, talajban, talpunk alatt…
Bővebben
Bordás Máté versei
Földosztó Éhes madárijesztők tartják távol a munkásokat. Padlásról lesöpört szél vág át a telken. Harmincszor harmincas parcellákat kever az osztó.…
Bővebben
Balázs Katalin verse
Az arcodat vizsgálnám, de hátat fordítasz. Mosatlan edényekre irányítod a figyelmed egyik síkját. Hátha természetesebbnek hat a tányérok és evőeszközök…
Bővebben
G. István László verse
A házasság mantrája Elhagyja, nem beszélek többé, férfi, egyes számban, s a többes sem királyi, anyját, apját, a szimbiózisból kiszületni…
Bővebben
Horváth Veronika versei
rendellenes a kisszobai szorongások beigazolódnak. legalább nem kell vesződni. a korlátok stabilak: ahogyan létezem, teljesen hibás. magamtól semmit sem tudok,…
Bővebben
Janáky Marianna verse
csomagolások a hajnali kisvárost csendpokróc takarta, lakói mintha nappal is aludtak volna. makó bánatosan húzta fel aznap is a redőnyt,…
Bővebben
Istók Anna verse
szaranya egyre rosszabbul aludtam és egyre jobban tűrtem az alkoholt a hetek körforgása sajátos képbe rendeződött és mindig péntekkel indult…
Bővebben
Horváth János Antal versei
másvalaki szégyellted, hogy megkérték a kezed, egy barátnőd mondta el, te ott ültél csöndben mellette, mutattad a gyűrűt, én se…
Bővebben
Ábrahám Erika versei
enjambement beidegződött mozdulat a másik test reménytelen vállalkozása felhajtja akkor finoman a szoknyám két csupasz comb mélyen beszippant szép leszek…
Bővebben
Molnár T. Eszter verse
Fekete folyó A vízbe lapos kavics, ölembe madár pihent, sötét volt, testes és elhaló. Anyám a haját két copfba fonta,…
Bővebben
Laboda Róbert versei
Távolság van úgy alakult a nagy csend után hogy egy kedd reggelen találkozni mertem anyámmal előre csak annyit beszéltünk meg hogy…
Bővebben
Tinkó Máté verse
Egytől egyig 1. Minden mozdulat mögött talán hegyek derengenek, óceánmélyek nyílnak meg, míg levegőt veszel az éjszaka titokzatos függönyei előtt.…
Bővebben
Nyirán Ferenc verse
Posztumusz elégia „Csak most az egyszer szólhatnék veled, kit úgy szerettem.” (Pilinszky János) Mint kivágott, beteg vén fa, melynek…
Bővebben
Horváth Benji versei
Borostyán Itt ülsz, hogy összetéped akkor mind. Három éve nem ez volt a cél. A magnólia kivirágzott kint, itt az…
Bővebben
Sebők György versei
Echolália Huszonnégy éve járom ezeket a vidékeket, habár kirettegtem belőle három életre valót, a sötétben már nem félek, és a…
Bővebben