Nyolc körül kelünk, reggeli, aztán indulás a Vatikánhoz. A hónap utolsó vasárnapja lévén ingyenesen látogatható a múzeum, hatalmas a sor,…
Bővebben
Géczi János regényrészlete
Utalólapok, T-Z T, mint Történetek A dolgoknak valahogyan se elejük, se végük. A semmiből jönnek és a semmivé foszlanak, és…
Bővebben
Nyerges Gábor Ádám verse
beismeréssel felérő külső megfigyelők szigorú, érzelemmentes, derűs melankóliája, egy nagyszülői érintés tét nélküli, búcsúzó békéje, egy prostituált nézésének beletörődő közönye,…
Bővebben
Hartay Csaba novellája
Mámorral akart bennünket eltüntetni Józsi, hogy te mennyit tudsz pofázni. Mennyi baromságot. Felébreszted az embert. Csak azért nem szóltam közbe,…
Bővebben
Szeles Judit versei
A bakot keresték Anyát délután háromkor vitték be a sürgősségi osztályra. A recepción helyezték el másik nyolc beteggel együtt, mert…
Bővebben
Vass Norbert novellája
Boojaka Boojaka, boojaka, énekelte a tükör előtt a Forrai. Gyönge volt a hangja, mint a Hudi Klaué, amikor a Braun…
Bővebben
Werner Nikolett versei
kapaszkodások az anya a fiúba a fiú a lányba a lány a szerelembe messze van túl messze minden nap egy…
Bővebben
Akik délnek mennek
Azt hiszem, valahol Pesten vagyok, de az is lehet, hogy Budán, egy sportközponttá alakított gyárépületben. Veszem át a cipőm, Zs.…
Bővebben
Vörös Anna kisprózája
Egy Bosch-festményhez Mitológiai lény vagyok, halhatatlan. Nő vagyok, tudom azt, amit csakis mi tudhatunk. Azért teremtettek, hogy téged szolgáljalak. Tartsd…
Bővebben
Szolcsányi Ákos kisprózája
Álomnaplók Berlin, a neten látott albérlet. A szobák három emeletbe rendezve. A legalsó stabil, de szűk. Arra épült két másik,…
Bővebben
Debreceni Boglárka versei
Zóna Szellemvárosban látlak. Magas betonháztömb peremén ülsz, árván, mint egy kopár kis ág. Szemedre sötét függönyt húz a hold. Porszem…
Bővebben
Lajtos Nóra versciklusa
abúzus 1. megvetett ágyában érte a pecsétes éjszaka véroázis a lepedő közepén szétfeszíttetett combjai közé magokat szórt hegyes csőrével a…
Bővebben
Nagy Hajnal Csilla verse
Szövettan A könyvespolcaidról és a szeretőidről álmodtam, megérezted, egész nap kérdezgetted, mégis mit csináltál, de álmomban megkértél, erre majd ne…
Bővebben
„Ez nem egy festmény”
A digitális technológia széleskörű elterjedése óta szó van a könyv haláláról, kevesebb apokaliptikus vízió születik azonban a festményekről, mert mintha…
Bővebben
Seres Lili Hanna versei
Négyszín A túlélők városában elegánsan, óvatosan, magáról meg sosem feledkezve lépked a lány. A négyszínűre festett betonamőbák között gőzölögnek a…
Bővebben
Tóth Réka Ágnes verse
Igyekezz az ég nincs bezárt mint orrod előtt a bolt este csak állsz a járdán és vársz mi jönne még…
Bővebben
Kántor Zsolt versei
Emléke a nincs A part bársony árnyai között, a vízililiom bolyhaiba gabalyodva, hamvas csészeleveleken szövögette hálóját az est. Majd a…
Bővebben
Lukács Flóra versei
Reflektor Félelem fogta el, ahogy megváltozott arcát nézte a tükörben. Próbált emlékezni. Zajos és agresszív volt a magánya. Torkában kések…
Bővebben
Hartay Csaba novellája
Vérrel álmodom Az álmodás, az tartja bennem a lelket, testvérem. Tudod, mikről szoktam álmodni? Hogy anyámék főznek valami finom kaját,…
Bővebben
Néveri Cintia versei
Halálfélelem 1 földszagú feketeségben égszín cseppek arcüregemben a félelem eltűnik egy galamb átsüt a napfény a zsírpapíron gyereksírás fehér szárny…
Bővebben