Öt magyar költőóriás versét fordították le a képregények formanyelvére a novemberi Tüdőgyulladás Világnapja alkalmából.
Bővebben
Az idő türelme
letette a tollat, arcát kezébe temette, mintha a mozdulattól várná, hogy újra erőt tud gyűjteni belőle. erőt ahhoz, hogy folytassa.…
Bővebben
Antjie Krog versei
Anyám, verset írok neked se cifra írásjelek, se rímelő szavak, se határozók, egy meztelen vers csupán, mert felemelsz apró, ráncos…
Bővebben
Lukács Flóra versei
Vasárnapok Rohadt barackkal és avas dióval kínált, pedig mindig volt nála friss gyümölcs. Úgy éreztem, hogy egyetlen hét választ el…
Bővebben
Piros Vera versei
saudade már csak arra gondolok arra az egyre lábam alatt hullámzó mészfehér kockákból kirakott szőnyegre kilépek mintha az állat párás…
Bővebben
Nyerges Gábor Ádám verse
Van valami nehézség Van valami nehézség, külön, bennem, és emiatt benned is, igen, különben nem. Emlékszem, még nem is rég…
Bővebben
Birtalan Ferenc versei
Csendélet rohadó ringlóval, görögdinnye-darabokkal kerestem apu telefonszámát de rájöttem akkor még nem volt mobilom az öreget be sem írhattam a…
Bővebben
Posta Marianna versei
Varr Bélés voltam anyám hasában szivacsként éltem fel a magzatvizet a hasfalban nem voltak mélyedések kapaszkodók egyszer csak betört a…
Bővebben
Szálinger Balázs versei
Uszadékfák nyara Furcsa nyár volt, erdők Képében lefolyt előttünk egész Germánia. Ijedt vizek kapaszkodtak a fákban, Egymás apró csepp-kezét szorították…
Bővebben
Szeles Judit verse
Egyszer csak Felkelsz az ágyról, odamégy az ablakhoz, kinyitod az ablakot, átmégy a másik szobába. A másik szobában odamégy az…
Bővebben
Magolcsay Nagy Gábor versei
Budapesti tér(vers)képek I. Kucorgó hősöknek fedezék a kocsma. Ordas a leányka: hajló legényrózsa. II. Mészégető villám. Szőrmegyári állás. Kőbányai őszben…
Bővebben
Mizser Attila versei
városvölgy Miként álltak tengerszint és törzsek, miként életforma és szénalap… Úgy húzták egymásra a földet, mint szeretők a paplant néhanap.…
Bővebben
Nagy Hajnal Csilla verse
Igor I. A fiúk, akik az egyetemen angolt tanulnak, majdnem mindig nagyon szépek. Olyan a szemük, mintha mindent tudnának, de…
Bővebben
Gyukics Gábor versei
ő sem a maga ura leeresztett szárnyakkal megjelent a szél nem borzolta fel senki haját nem libbentette meg a fák…
Bővebben
Skobrák Máté versei
mélypont egy ponton túl amikor a rád nehezedő vízoszlop magassága és a testmagasságod már nem összemérhetők a felhajtóerő jó közelítéssel…
Bővebben
Novák György versei
Az eddig lenyelt kövek Hét utcányi korzózás után fényeket szegezek az ablakokra Napkeltére minden bárányt a város mellé hajtok Senki…
Bővebben
Lapis József verse
Véset A hóborította kálvárián a föld horzsolásai. Minden dombormű sebesült, foszlányok, hegek, deréknál tört testek. Ropogás térdben, talajban, talpunk alatt…
Bővebben
Bordás Máté versei
Földosztó Éhes madárijesztők tartják távol a munkásokat. Padlásról lesöpört szél vág át a telken. Harmincszor harmincas parcellákat kever az osztó.…
Bővebben
Balázs Katalin verse
Az arcodat vizsgálnám, de hátat fordítasz. Mosatlan edényekre irányítod a figyelmed egyik síkját. Hátha természetesebbnek hat a tányérok és evőeszközök…
Bővebben
G. István László verse
A házasság mantrája Elhagyja, nem beszélek többé, férfi, egyes számban, s a többes sem királyi, anyját, apját, a szimbiózisból kiszületni…
Bővebben