Nagyapám bementünk a csövek és a gombok közé a folyosó kövei közt nem volt éles vonal és ő egy ágyban…
Bővebben
Hyross Ferenc versciklusából
játékok a rigó szeme alatti gyulladt dúc még egy darabig rángatja a dögöt, aztán átadja a madarat a füveknek. a…
Bővebben
Nyilas Atilla: Valami egyszerű
CCCX. Meg is feledkeztem a csizmamosóról. Talán sose jutott volna már eszembe, ha nem hallok felőle. A felszínről vöröses, a…
Bővebben
Csombor Rita versei
Tegnap Vártalak a tegnapi vonaton, robogás közben oltalom volt mindkét karom körülötted. Levetkőztél a tegnapi vonaton, ahogy fáradt ujjaid monoton…
BővebbenMagolcsay Nagy Gábor verse
18 | DRÓN aki felderíteni indul annak az önmagával sem szövetkező sorsa jut | névtelen boltozatok alatt jár véletlenül sem…
Bővebben
Kovács Kristóf versei
Egy útra minden találkozásunkhoz tartozott egy vonatjegy, ami megőrizte magát véletlenül. a lejárt bérleteket neked adtam, ezzel próbáltad látszatnak tettetni…
Bővebben
Nyilas Atilla: Futó szalagok
CCCII. És megy ki az anyag „szépen, vastagon”, végigbukdácsolva a futószalag-soron: a szén, a meddő, és minden egyéb, ami elfér…
Bővebben
Szolcsányi Ákos verse
Temet (Brahms: Német requiem) Már megint ő oldotta meg. Mint kifestőkönyvet felnőtt, unalmában ezt a szájat világoskékre színezte, bőrét szinte…
Bővebben
Vermuth Attila versei
Részleges dal Tökéletes madarak állnak bennünk. Homokba, hamuba írt kottázat: a kulcs előérzete. Hónaljszárny. Légnyomás, tétovaság a méretre szabott csöndben.…
Bővebben
Tamás Dorottya versei
lassan élni lépésről lépésre haladunk a márványon csillogva nézlek, mint az időtlen oxigén kellett nekem a légzés remeg a kezem,…
Bővebben
Nyilas Atilla: Jó szerencsét!
CCXCV. Oldalt néhány elhagyott csille, régebben nők is dolgoztak lent, regélik majd, és olyik kapható, de sokszor odaképzeltem, hogy homlokfényben…
Bővebben
Tinkó Máté verse
Ami van Egyre elvontabb vágy, és egyre elvontabb félelem jellemez. Írnád: „A félelem vágya teríti be a mindennapokat.” Fekete kávé,…
Bővebben
Szenderák Bence verse
kiterjedés összehúzódás, mikor megjelensz, ketten a lehető legkisebb térfogatban. csak a porcok ropognak, hideg ágak, zárványok a szervezetben. dermedjenek meg…
Bővebben
Gajdos Ágoston versei
együttérzés a következő injekcióig nézd részeg hétköznapjait időnek mulatság mind ahogy lebomlanak lassan illúzióid etanolszemcséi csendekre vannak tőled kik még…
Bővebben
Komjáti Ildikó verse
Kótel maaraví Szól a kakas már, majd megvirrad már, Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár. Micsoda madár, hej de…
Bővebben
Tóth Kinga prózaversei
Dámák Egy fehér ruhás nő jön, ő a lelkiismeretem. Leterít maga alá egy lepedőt, egyenes derékkal-háttal ül, lábak lenn, a…
Bővebben
Bödecs László versei
Ház a pusztában Egy ház a pusztában, betört ablakok. Úgy szeretett, hogy graffitit karcolt a téglába, ezt hagyta itt. Ide…
Bővebben
Magolcsay Nagy Gábor verse
HOLDOMIG csak repülnöd kellene | ahogy bordák feneketlen fészkében űrséták nyomában üzekedő égitestek árnyékában a napszél | repülnöd kellene mint…
Bővebben
Pollágh Péter versei
Erika néni trafikja Tatabányám emlékére most egy felhőből kortyolok. Elfagyott erkélyen, itt, madár se jár, nem elég két szárny, hogy…
Bővebben
Kabai Csaba versei
A sötétségről Semmibe rajzó por, egy elsüllyedt tárgy fura téridoma, egy körkörös járvány titkos tézisei a holdban és egy vibráló…
Bővebben