Kiradírozom és újrarajzolom 1. A múlt és valamiféle jövő víznyelői – eloldalazol tőlük, vagy élvezed, együtt dúdolsz a szörcsögő hanggal.…
Bővebben
Szijj Márton verse
Heist ez úgymond valódi műtárgy gondolhatta Waldo Heist napjaink legrejtélyesebb műkincstolvaja és zsebre vágta Vénusz mellszobrát a sajtó lecsap azonnal…
Bővebben
Maung Day versei
Amiket cipelnek Láttam őket nőkben hálni, és nem a férjek voltak. Láttam őket műteni, és nem a sebészek voltak. Láttam…
Bővebben
Németh Gábor Dávid versei
Szárazföld Szobává vakolt tenger zúgja vissza a bentrekedt átkokat. Az ajtónyitások nyikorgása a zugtraumák szellemeinek kötelező üvöltése. Vitorlát feszítek, befogom…
Bővebben
Fancsali Kinga verse
Gyilkosság-gyakorlat hajnalodik, mikor dolgozni indulunk, csonkolni fogunk a vastagbőrű fák alatt büdösek a levelek, de hullanak, mert kértük őket, a…
Bővebben
Oláh Péter prózája
kiviszem A kiviből szedegettem ki a magokat. Beleragadnak a fogaimba, és több napig a számban vannak. Utálom azt az érzést.…
Bővebben
Sipos Tímea versei
Gyerekek Innen három megállóra van egy ház, ahol, ha sokáig tartod vissza a lélegzeted, meglátod a másikban a gyereket. Két…
Bővebben
Izsó Zita verse
Alagút Ivana Pavlová cseh festőművész Bytí című képéhez Talán azért nem tudunk közelebb kerülni egymáshoz, mert félünk a melegségtől, hogy…
Bővebben
Komjáthy Zsuzsanna prózája
Könnyű útvonal, kezdőknek Lerúgom a takarót, próbálom elhitetni magammal, hogy nem csurog rólam a víz, próbálok aludni. Próbálok visszatérni oda,…
Bővebben
Juhász Róbert versei
Tartósítás Az udvar kiterítve, felboncolva, akár egy kísérleti béka. Akik ideköltöztek, előbb csöveket fektettek az előkert bőre alá, majd fákat…
Bővebben
Tóth Réka Ágnes verse
Tranzit A terminálokban levetítik előre a filmet. Csak a zenébe engednek beleszólni, de jobb, ha rájuk hagyod. Majd lecsavarod, ha…
Bővebben
Tóth Vivien prózája
Büdös Én vagyok az anyám. Hazaérek, nyitom a vodkát, a legolcsóbbat, hónap vége van. Tüske is jólesik mellé, kettőt adtak…
Bővebben
Élő Csenge Enikő verse
még egy napig karodban lennék ráncos vén kezedben latolgatnám esélyeimet összeroppantasz vagy épp csak addig szorítasz hogy a levegőért még…
Bővebben
Tolvaj Zoltán regényrészlete
Fattyúk hava X. A trubadúr Recepciós kamrám ajtaján dörömböl egy különös vendég. Enyhén pocakos, kopaszodó, körszakállas fazon. Dülöngélve jár, nehézkesen…
Bővebben
Vasas Tamás versei
verrazano bridge – a tükörkép utolsó estéje csak egy tükörkép; távol a tükrök rendszerétől, elvetélt kicsinyeid körbevesznek, számon kérik korcs…
Bővebben
Margetin István prózája
Adoración Egyedül volt a teremben. A padon ült. A falakon harmincnégy kisded Jézus. Harmincnégy Mária. Fejét lehajtotta, hátán megfeszült a…
Bővebben
Biró Erika versei
Homok Belevonatozik egy viharba, mindig ránéz a szembejövőre. Az óriásplakátok helyére kék papírt simít. Kukákból fényképezi a strandot, ismerős sziluett…
Bővebben
Ughy Szabina prózája
Én vezetek Miután megszereztem a jogsit, apám úgy döntött, ezentúl mindenhová én vezetek. – Gyakorolj csak, most az a legfontosabb,…
Bővebben
Komjáthy Zsuzsanna prózája
Csontleves Gyűlölöm ezt a hangot, annyira undorító. Nézem a kezét, ahogy megcsillan rajta a zsír, aztán lassan végigfolyik a karján,…
Bővebben
Závada Péter verse
Egy tartomány szimbólumainak felvirágoztatása 1. Az ablakból rálátni a szelíd kanyarulatra, de így sem lesznek könnyebbek a reggelek. Ezt akarta…
Bővebben