Koré-himnusz Egy koré hajfonatai, ahogy elterítik a testem, karjának íve, hosszú szeme, alakjában házamat építem, s mikor felnézek, előttem a…
Bővebben
Koré-himnusz Egy koré hajfonatai, ahogy elterítik a testem, karjának íve, hosszú szeme, alakjában házamat építem, s mikor felnézek, előttem a…
Bővebben
Útravalók Szeretnélek megkeresni, mint egy elfelejtett játékot, rád találni a szétcsócsált emlékek között. Azt kérded, ápollak-e, ha szenilissé válsz anyád…
Bővebben
Egy bóvli fémlábashoz […] egy bóvli fémlábashoz hasonlít, az aljában turkálom már a maradék fölét, a mocskos zsiradékot legszívesebben kidobnám…
Bővebben
Egy este margójára Befordul a sarkon, a biciklit maga mellett tolja. Szürke arcán eltorzul az este. Elhagyatott szemeiben kifosztott tekintet,…
Bővebben
Tudatrostély homlokomon forró páncél, mondjuk, hogy ez a paranoia; félbehagyott whisky-kólák, lehallgatott szerelmes lányok marva sercegnek bele a jótékony némaságba,…
Bővebben
Alma álma „De a szerepeket jól ki kell osztani ebben az előadásban, mely lehet komédia és tragédia is…” (Részlet Gustav…
Bővebben
After Babel Bábel utáni részegségben vitorlázunk. Valahányszor a galambokhoz szólunk, üres kólás- üvegekkel dobál az ősz.
Bővebben
Ül, egy réges régi karácsonyra kapott, s még első használat előtt, véletlenül kettétört játékpuska célkeresztjében. Maga magát, mint már oly…
Bővebben
Használt ruha Használt ruhát hordok. Vitamint küldök a börtönbe. Milánnak hívom Sárit. Használt ruhát, de csak mert Imádom a turkáló…
Bővebben
beleér a tóba az ég. az égbe a tó. mindig amikor merülni szeretne a vizet összetéveszti az éggel. és repülni…
Bővebben
A legfinomabb ecset Megpróbálni hasonlítani ahhoz a képhez, Amit a legfinomabb ecset, Lányom szempillája fest rólam.
Bővebben
Szeresd felebarátnődet szeresd felebarátnődet mint tán magadat testükben elgyengülőket szereti így a daganat hozzád nő lassan szervesül jelentés ő és…
Bővebben
Álló nap A hajók indulása, és amit a kanális az olajos vízben ebből szabadon enged. A tükörkép rovására: lehessen úgy,…
Bővebben
napéj ülj az ágyamra, mondta. és gondolhatod, azt a bizony- talanságot bármelyik régiért röhögve elcseréltem volna. sütött a nap, korgott…
Bővebben
egyedül mi vacogunk az idézőjelek közt. napok óta esik. lecsurgó kedvünkben tocsogunk és az egyhangúság nem mozdul a bökdösésre. zavaros…
Bővebben
Egy este alatt az aszfaltra visszahányt életet, a hajléktalanszakállas Istent, a próféták végső tántorgását. – : szétárad benned a profán,…
Bővebben
Éjszakai Az esőről kéne még beszélnem, meg arról a párás buszablakról, de elegendő indok volt a zaj már eddig is…
Bővebben
CÉL Használhatatlan leszek, mint az egymáshoz illesztett szavak, amiket végül nem mondtak el senkinek. A feleslegesség irtóztató gyönyörűsége, hogy értékálló.…
Bővebben