Akik maradtak Akik maradtak, most szűkölve, kristályporos aszfaltot taposva keresik egymást az éjszakában. Avardűnék közt csörtető aranysakálok. Dombra föl-, dombról…
Bővebben
Frank O’Hara versei
A szívem Én nem fogok folyton sírni és nem fogok folyton nevetni sem, egyetlen „költeményt” sem részesítek előnyben. A rossz…
Bővebben
Magyar Boglárka kisprózája
Rangidős Állok a Tesco hátsó raktárában. Vizet öntök a csatornába. Térdelek, hideg van és büdös. Egy átlátszó ajtó vezet a…
Bővebben
Fehér Enikő vizuális költeményei
(A röntgenfelvételen a szerző saját fogsora látható.) Borítókép: A szerző saját felvétele.
Bővebben
Szabados Attila versei
Harmincas férfiak Hálás vagyok, hogy gondolataim egyedül enyémek. Hogy Ti, akik parkoló- és versenysáv közt még szabadon ingáztok, még nem…
Bővebben
Kőhegyi András kisprózája
Négertánc Jobbról is, balról is egy-egy riadt lányarc fordul felém. Ennek voltaképpen örülnöm kellene, hiszen csinos lányokról van szó, én…
Bővebben
Maczák Orsolya Rita kisprózája
Családfő A barátomnak más se számít csak a kalapálás. Szétveri a pixeleket kalapáccsal, csákánnyal, csirkecombbal, ami csak a kezébe akad.…
Bővebben
Kubina Zita versei
A fiatalságom A fiatalságom él és virul. Mindenre magyarázat, úgy, hogy valójában semmit sem magyaráz meg. A fiatalságom néha kibont…
Bővebben
Herbert Fruzsina kisprózája
Nem szoktam Nem szoktam apámra gondolni. Sem a kopasz fejebúbjára, sem a mindig-ferde szemüvegére, ami az orra végére csúszott. Főleg…
Bővebben
Vincze Bence verse
megbocsátás még feladatod van itt szempillád nehéz a ráragadt ködtől orrodat vadgesztenye szádat elfojtás járja át régi barátokkal szokás így…
Bővebben
Nagy-Laczkó Balázs kisprózája
Éjféli mise Minden városnak megvan a maga életritmusa, napi és éves szinten egyaránt. A miénk ma is úgy él, mint…
Bővebben
Locker Dávid verse
Álmomban a Libriben egyszer N.-t, egykori ellenségemet pillantottam meg az egyik polc előtt guggolva. N.-t az egyetemi szemináriumokon ismertem meg,…
Bővebben
Urbán Andrea versciklusa
Citrus Nem hívhatják úgy az országot, ahogy elnevezték. Lábujjaik közé ragadtak az anyaföld homokszemei, hiába kapartatjuk el, ha közben elérik…
Bővebben
Margaret Atwood verse
Képeslap Rád gondolok. Mi mást mondhatnék? A pálmafák a hátoldalon csalnak; akárcsak a rózsaszín homok. Amink van, az a szokásos…
Bővebben
Bodor Emese versei
2121 Broadway, Sacramento, CA 95818 az Ígéret Földjén minden élénkvörös Mózes neonszagban ébred megcsapja a motelhonvágy Egyiptom után nyüszít a…
Bővebben
Dubán Kitti kisprózája
Szívhalál A babakocsi kereke átbillen az útpadkán. A szürke gumi meghajlik, kapaszkodik a járdába. A kocsi rúdja bizsergeti a tenyerem.…
Bővebben
Horváth V. Márk versei
Fecskék Mozdulatlanok, ahogy mi is. Fekszenek együtt a villanypózna alatt, olyan szorosan, mintha nem lenne annyira fájdalmas a halál, ha…
Bővebben
Várkonyi Sára kisprózája
Lomtalanítás Kora reggel rozsdás teherautó satufékez a Népszínház utca sarkán, terebélyes férfi vágódik ki belőle sámlival a hóna alatt és…
Bővebben
Élő Csenge Enikő verse
régen hát uram vétkeztem mégsem ezért haragszol rám a tátongó üresség dühít lányok fiúk az udvaron poros köveket nyalva üvöltés…
Bővebben
Mánya Kristóf versei
A várost még egyszer Kinézel az ablakon, elsorvad a táj. Borostyánnal benőtt arénák, fórumok, fürdők. Fonnyadásuk bűze betölti a teret.…
Bővebben