CCXXIV. Napközben többször eszembe jut, odafelé a villamoson is azt dúdolom, és az izgatott Gellért-hegyi várakozás után amikor megszólal az…
Bővebben
Nyilas Atilla: Patroklosz és álom
CCXVII. S a másik szikrás álmom, Patroklosszal, még amikor elég jól emlékeztem rá, följegyeztem róla néhány sort egy papírra, a…
Bővebben
Nyilas Atilla: Királyrét, repríz
CCIX. Az osztálykirándulás hírére föllelkesültem, vezetést ígértem, s csak ott értettem meg, a többiek nem látják, mit szeretek benne, és…
Bővebben
Nyilas Atilla: Novohrad, befejezés
CCIII. Valamelyik régi orsós magnón Stonest hallgatunk, és az jó, a „Sympathy for the Devil”-lel kezdődik – talán könnyebben szót…
BővebbenValami nagy fényesség odalenn
Málik Roland költészetére nem illenek azok a jelzők, amelyekkel a mai magyar költészet javát dicsérni szoktuk: nincsenek tökéletesen kicsiszolt képei,…
Bővebben
Nyilas Atilla: Novohrad még mindig
CXCVI. (Ha sorozatomba bele-belenéz, megkísérti olykor az emlékezés, és ha régi szarkazmusa, íme, él, s költőileg fut vén vénáján a…
Bővebben
Nyilas Atilla: Novohrad, folytatás
CLXXXVIII. Erre vonatból se igazi jött, se klasszikus, se kedves, se modern, tájidegen BZMOT piros kocsikkal, (máig nem tudom, hogy…
Bővebben
Nyilas Atilla: Novohrad
CLXXXI. A szokolyai kitérő fájdítja a szívem, valahol ott halad el az erdei vasút is, nézegetek hátra az indóház előtt,…
Bővebben
Nyilas Atilla: Királyrét, folytatás
CLXXV. De inkább az alsó úton indulunk át-átkelve a patakon, kis darabon a régi sínt követve, egy-egy pihenőhelyen időzve, szalonnát…
Bővebben
Nyilas Atilla: Királyrét
CLXVII. A gyomromban érzem a kattogást, arcomon hűsítő menet-szelet, olaj- és erdőszag elegyedik, és mint álomban, ismerős a táj, egészen…
Bővebben
Nyilas Atilla: Csillagszüleim
Második kör CLX. Érzi az én szívem, mit is kaptam akkor, szenvedés és gyönyör, támasz és hivatás, születésnapomra keresztmamáéktól, és…
Bővebben
Nyilas Atilla: Patroklosz, vallomás
CLIV. Aztán ők jöttek el velünk húgával a „telekre”, álmos hajnalon úti csomagjukat magukhoz szorítva várják a sötét lépcsőházban, hogy…
Bővebben
Nyilas Atilla: Zamárdi ég
CXLIX. Nemcsak mert az erotika átszínezi egyneműek barátságát is – a miénk szenvedélyes szerelem volt, erre mind a ketten rájöttünk,…
Bővebben
Nyilas Atilla: Álomarcú lány, folytatás
CXLI. A Balaton nem afféle könnyűvérű nő, hogy rátalálván azonnal a habjaiba dőlj. A tiszteletet megadva nyugtasd távlatait, csendesedj, hogy…
Bővebben
Nyilas Atilla: Kenese
CXXXIII. Egy osztatlan hátizsákba dobálni ezt-azt – cigi, gyufa, személyik, pénz, két fürdőnadrág, fogkefe, fogkrém, kenyérdarab, bicska, spárga, sör- és…
Bővebben
Nyilas Atilla: Álomarcú lány
CXXVI. Sötétbe olvadó földöntúli kék, akkori ablakunkból látszott az övék, nem jött, és telefonunk nem volt még, néztük barátommal, hogy…
Bővebben
Nyilas Atilla: Patroklosz, születésnap
CXVIII. És megint úgy, ahogyan mi voltunk együtt, ketten használtuk a több személyes terítéket, szovjet pezsgőt ihattunk francia salátához, orosz…
Bővebben
Nyilas Atilla: Patroklosz, összeveszés
CXI. Mit keresett ott egy békeharcos? Valamennyi pénzt, nyugdíjas dolgozók teljesítményéből a nevére írva, és azzal nyugtatgatva magát, hogy nem…
Bővebben
Nyilas Atilla: Patroklosz, foci és más versenyek
CIV. Ő pingpongozni tanított, én sakkozni őt, ő akkor kapott pontot, ha sakkban, én ha pingpongban vertem, éveken át folyt…
Bővebben
Nyilas Atilla: Patroklosz
XCVII. Az első nyári vakációnkon kölcsönkértem a biciklijét egy körre, aztán ő is ment egyet, aztán adta, látom, ahogy ereszti…
Bővebben