Tamásnak mindig igaza van Rézcsengő rázza fel álmából. Tegnap szerda, ma vasárnap. Evelin ikszekkel jelöli a telefonja naptárában, ez az…
Bővebben
Bokor Judit versei
Hús helyett hús A hátsókert disznócsontokat emészt, a fű nem hoz szebb nyarat. Ajtókeretbe kapart nyomok, fiad négy, nyolc, majd…
Bővebben
Holczer Dávid verse
Bogarat rángató Elzsibbadt a nagylábujjam. Amíg átmozgatom, nem létezik a testem. Zsibbadt lábujj vagyok egy pillanatra. Kizárólag az apróságok vonzanak.…
Bővebben
Kálomista Bence verse
Dagály Egyre többször beszélnék apámról. Az elsüllyedt lakatlan szigetekről, amiket maga után hagyott. Senki sem hinné el, hogy létezett, a…
Bővebben
Pataki Angéla kisprózája
Július eleje, kilencvenötben A levegő nemcsak forró volt, hanem egy időre meg is állt. Mintha vákuumban lettünk volna, sokáig nem…
Bővebben
Bodor Emese verse
Közép-keleti hármasoltár Márta a munkájának él, gyakorlott ujjakkal kötöz, varr, csitít. Aki látott már lőtt sebet, annak nem pihen a…
Bővebben
Otten Marina regényrészlete
XLII. Ahogy telik az idő, egyre inkább egyetlen alapvetés fogalmazódik meg bennem. Ne hazudj! Gyerekkoromban valami ösztönösen bujkált bennem ebből…
Bővebben
Varga-Amár Rudolf verse
Exitáló partszakasz orvosok játszanak a homokban finom szikéjükkel homokemberek szerveit metszik, ujjaik között pergetik kvarcváraikat. jobbá formálják az anyagot. könyékig…
Bővebben
Lukács Bence verse
Pásztorének mikor még nem voltak felnőtt gondjaink homoktalan süllyedés súlytalan homok a mélyebb megértés harapófogói 30 fok tavasszal májusi hideg…
Bővebben
Kovács Adél Jenifer kisprózája
két anya anyám nem szült meg, csak hagyta, hogy kivágjanak belőle. csütörtök volt, és nem volt még nevem. azóta aztán…
Bővebben
Szabó Enikő kisprózája
Matt Elhívtam Juditot vasárnap délután az egyik kedvenc helyünkre, mert ki akartam szakadni az elmúlt hetek bűntudatából. A kávézó teraszán…
Bővebben
Szegő Márton kisprózája
Magasban Pucéran állok a bejárati ajtó küszöbén, a borotvált puncim feletti vágást irritálja a huzat. Mozdulatlanul, a nyitva hagyott biztonsági…
Bővebben
Demeter Arnold versei
Légypapír Még féltünk az elkerített utcáktól, ahol addig semmi baj nem történt, nyugodtan járkált csorda, kóbor és libahad. A legények…
Bővebben
Simon Márton verse
A világ legkoszosabb poharai Nem merem bevallani a növényes applikációnak, hogy meghalt a fokföldi ibolya. Hogy megöltük, túlzás. Akármit csináltunk…
Bővebben
Korsós Gergő verse
A gyógyszeres Marikához mentünk mind kis ablakán még kiadta faluban a gyógyszert még kiadta ha leszállt az éj minden zárva…
Bővebben
Ada Limón verse
Cápák a folyókban Kora reggel hihetetlen dolgokat szoktunk egymásnak mondani – gyökereinkből hajt ki szomorúságunk, furcsa végtagjainkban víz kél. Egész…
Bővebben
Papp-Sebők Attila versei
(a látogatás vége) látom, haladtok, teszitek a dolgotokat, olyasmire vagytok hivatottak, amire én nem, az utam úgy kanyarodik, mint egy…
Bővebben
Kugler Viktor verse
Akhilleusz megtorpan Káromkodásaimból járdát építek feléd, Uram, szép szavaimból pedig megérkezést. Sarkamra lépek először, itt a legvastagabb a bőröm, mégis ez a gyenge…
Bővebben
Tolvaj Zoltán regényrészlete
Ördögvilla (II.) Valahogy leérettségiztem esti gimnáziumban. Életem legnagyobb sikere után nem tudtam, hogyan tovább. Hosszú évekre konzervált a tudatlan kíváncsiság…
Bővebben
Bányai Tibor Márk versei
Rétegbőr A tasakos virágföldből felkotrod a patkánykoponyát, körmöd alá fut a hosszú mosoly, az ujjvégen parfüm alól szarszag, vakablak a…
Bővebben