Amikor átlépem a vámot A fülekben elevenen hallani a változást, az előregondolt eltévedést – akár Odüsszeusz a sziréneket. Csak menni…
Bővebben
Marno János versei
Nárcisz „Vagy, ha ez nem, a vakságnak kiürítem poharát.” (Arany János: Ex tenebris) Lassan felszívódik. Ahogy emeli ajkához a papírpoharat,…
Bővebben
Biró Krisztián verse
Égetik Három ablakot hagysz nyitva, legyen valamivel közelebb a rosszidő. Amióta ismerlek, mindenből csak elrakni próbálsz. Az első kérdésed annyi,…
Bővebben
Novák György versei
pislogás ilyennek képzelem a halált. elhúzom a függönyt, zárom az ajtót, zsanérok csikorgása simít. fehéren vacogok reszkető falaimban, ereim repedésekként…
Bővebben
Nyilas Atilla: Itthonom
CCCXXIII. Nekik lehetett éhezésben részük a háború alatt, onnan származtattuk Mama egyik betegségét (ha igaz, hosszabb ideig csak zöldbabot evett),…
Bővebben
Bende Tamás versei
Merülünk A gyerekkor tavaiban elburjánzott a békalencse. A hínár már nem kiirtható. Beleakad a lábfejem, és görcsbe rándul az izom.…
Bővebben
Nyilas Atilla: Harmadik kör
CCCXVI. Valamiképpen ők intézték, talán inkább keresztpapa, a mandulaműtétemet. Szeretem-e a hagymát, kérdezte a fehér köpenyes néni, és hiába rázom…
Bővebben
B. Tóth Kinga versei
A kocsma melege Neked a kocsma az otthonod, amikor nem vagy itthon. Kézen fogva sétálsz a sörrel a múltig. Támasztod…
Bővebben
Csillik Kristóf verse
Nagyapám bementünk a csövek és a gombok közé a folyosó kövei közt nem volt éles vonal és ő egy ágyban…
Bővebben
Hyross Ferenc versciklusából
játékok a rigó szeme alatti gyulladt dúc még egy darabig rángatja a dögöt, aztán átadja a madarat a füveknek. a…
Bővebben
Nyilas Atilla: Valami egyszerű
CCCX. Meg is feledkeztem a csizmamosóról. Talán sose jutott volna már eszembe, ha nem hallok felőle. A felszínről vöröses, a…
Bővebben
Csombor Rita versei
Tegnap Vártalak a tegnapi vonaton, robogás közben oltalom volt mindkét karom körülötted. Levetkőztél a tegnapi vonaton, ahogy fáradt ujjaid monoton…
BővebbenMagolcsay Nagy Gábor verse
18 | DRÓN aki felderíteni indul annak az önmagával sem szövetkező sorsa jut | névtelen boltozatok alatt jár véletlenül sem…
Bővebben
Kovács Kristóf versei
Egy útra minden találkozásunkhoz tartozott egy vonatjegy, ami megőrizte magát véletlenül. a lejárt bérleteket neked adtam, ezzel próbáltad látszatnak tettetni…
Bővebben
Nyilas Atilla: Futó szalagok
CCCII. És megy ki az anyag „szépen, vastagon”, végigbukdácsolva a futószalag-soron: a szén, a meddő, és minden egyéb, ami elfér…
Bővebben
Szolcsányi Ákos verse
Temet (Brahms: Német requiem) Már megint ő oldotta meg. Mint kifestőkönyvet felnőtt, unalmában ezt a szájat világoskékre színezte, bőrét szinte…
Bővebben
Vermuth Attila versei
Részleges dal Tökéletes madarak állnak bennünk. Homokba, hamuba írt kottázat: a kulcs előérzete. Hónaljszárny. Légnyomás, tétovaság a méretre szabott csöndben.…
Bővebben
Tamás Dorottya versei
lassan élni lépésről lépésre haladunk a márványon csillogva nézlek, mint az időtlen oxigén kellett nekem a légzés remeg a kezem,…
Bővebben
Nyilas Atilla: Jó szerencsét!
CCXCV. Oldalt néhány elhagyott csille, régebben nők is dolgoztak lent, regélik majd, és olyik kapható, de sokszor odaképzeltem, hogy homlokfényben…
Bővebben
Tinkó Máté verse
Ami van Egyre elvontabb vágy, és egyre elvontabb félelem jellemez. Írnád: „A félelem vágya teríti be a mindennapokat.” Fekete kávé,…
Bővebben