CLXXXVIII. Erre vonatból se igazi jött, se klasszikus, se kedves, se modern, tájidegen BZMOT piros kocsikkal, (máig nem tudom, hogy…
Bővebben
CLXXXVIII. Erre vonatból se igazi jött, se klasszikus, se kedves, se modern, tájidegen BZMOT piros kocsikkal, (máig nem tudom, hogy…
BővebbenCLXXXI. A szokolyai kitérő fájdítja a szívem, valahol ott halad el az erdei vasút is, nézegetek hátra az indóház előtt,…
BővebbenCLXXV. De inkább az alsó úton indulunk át-átkelve a patakon, kis darabon a régi sínt követve, egy-egy pihenőhelyen időzve, szalonnát…
BővebbenCLXVII. A gyomromban érzem a kattogást, arcomon hűsítő menet-szelet, olaj- és erdőszag elegyedik, és mint álomban, ismerős a táj, egészen…
BővebbenMásodik kör CLX. Érzi az én szívem, mit is kaptam akkor, szenvedés és gyönyör, támasz és hivatás, születésnapomra keresztmamáéktól, és…
BővebbenCLIV. Aztán ők jöttek el velünk húgával a „telekre”, álmos hajnalon úti csomagjukat magukhoz szorítva várják a sötét lépcsőházban, hogy…
BővebbenCXLIX. Nemcsak mert az erotika átszínezi egyneműek barátságát is – a miénk szenvedélyes szerelem volt, erre mind a ketten rájöttünk,…
BővebbenCXLI. A Balaton nem afféle könnyűvérű nő, hogy rátalálván azonnal a habjaiba dőlj. A tiszteletet megadva nyugtasd távlatait, csendesedj, hogy…
BővebbenCXXXIII. Egy osztatlan hátizsákba dobálni ezt-azt – cigi, gyufa, személyik, pénz, két fürdőnadrág, fogkefe, fogkrém, kenyérdarab, bicska, spárga, sör- és…
BővebbenCXXVI. Sötétbe olvadó földöntúli kék, akkori ablakunkból látszott az övék, nem jött, és telefonunk nem volt még, néztük barátommal, hogy…
BővebbenCXVIII. És megint úgy, ahogyan mi voltunk együtt, ketten használtuk a több személyes terítéket, szovjet pezsgőt ihattunk francia salátához, orosz…
BővebbenCXI. Mit keresett ott egy békeharcos? Valamennyi pénzt, nyugdíjas dolgozók teljesítményéből a nevére írva, és azzal nyugtatgatva magát, hogy nem…
BővebbenCIV. Ő pingpongozni tanított, én sakkozni őt, ő akkor kapott pontot, ha sakkban, én ha pingpongban vertem, éveken át folyt…
BővebbenXCVII. Az első nyári vakációnkon kölcsönkértem a biciklijét egy körre, aztán ő is ment egyet, aztán adta, látom, ahogy ereszti…
BővebbenXCI. Mamáéktól kezdtem iskolába járni, még az este „bepakoltam” a táskám, elkísértek, aztán elém jöttek, nekik mutattam, ha új betűt…
BővebbenLXXXIII. Az emeleten nem voltak senkivel se rosszban, de pálinkafőzéskor vigyázni kellett, egyik szomszédunk, a népi ülnök később olyan bejelentést…
BővebbenLXXVI. Hogy Mamáék utánunk költöztek, kétlaki lettem Kelenföldön, ma sem bizonytalan a nyelvérzékem ebben: ha szüleimnél aludtam, mondtam, „otthon”, Mamáéknál…
BővebbenLXIX. Az nem én voltam, aki hívogatta őket – én összesen úgy háromszor, vagy több lett volna? És nem veszik…
BővebbenLXII. Vagy húsz év múlva arra vetődvén, egy szervezet irodalmi táborában, zajos napok után talán a harmadikon, rövid időre hogy…
BővebbenLV. A házuk előtt elmenni alig-alig mertem, inkább csak átsuhantam ott a téren, vagy tisztes távolban várakoztam, ezerszer elgondolva, mit…
Bővebben