CCCXXXVII. Mama azt mondta, nagyon szelíden, hogy mi lenne, ha egyszer jó lennék, ha nem is egyből mindhalálig, csak próbáljam…
Bővebben 
			 
			CCCXXXVII. Mama azt mondta, nagyon szelíden, hogy mi lenne, ha egyszer jó lennék, ha nem is egyből mindhalálig, csak próbáljam…
Bővebben 
			CCCXXIII. Nekik lehetett éhezésben részük a háború alatt, onnan származtattuk Mama egyik betegségét (ha igaz, hosszabb ideig csak zöldbabot evett),…
Bővebben 
			CCCXVI. Valamiképpen ők intézték, talán inkább keresztpapa, a mandulaműtétemet. Szeretem-e a hagymát, kérdezte a fehér köpenyes néni, és hiába rázom…
Bővebben 
			CCCX. Meg is feledkeztem a csizmamosóról. Talán sose jutott volna már eszembe, ha nem hallok felőle. A felszínről vöröses, a…
Bővebben 
			CCCII. És megy ki az anyag „szépen, vastagon”, végigbukdácsolva a futószalag-soron: a szén, a meddő, és minden egyéb, ami elfér…
Bővebben 
			CCXCV. Oldalt néhány elhagyott csille, régebben nők is dolgoztak lent, regélik majd, és olyik kapható, de sokszor odaképzeltem, hogy homlokfényben…
Bővebben 
			CCLXXXVII. (Csendesedjék el a könnyű zsivaj, ne halljam már, csak a belső hangot, szálljak végre, amit másfél éve halogatok, oda…
Bővebben 
			CCLXXIX. A nyakára járok a munkaügynek, talán még keménykedem is, és szól az érdekemben egy szakszervezetis, hogy a srác nemsokára…
Bővebben 
			CCLXXII. A brigád cigány tagja középen aprít, mi többiek lapátolunk, munkagépek forognak, meg kell aznap valahány vagont rakni, teherautó farol,…
Bővebben 
			CCLXV. De mielőtt engednének leszállni, még hetekig felszíni munkán tartanak, meddőhányók tövében baktatok, műhely hátsó udvarában ázom, tanulom, hogy az…
Bővebben 
			CCLVIII. Hárman jelentkezünk egyazon napon, hármunkat vesznek fel hétfői kezdéssel, együtt részesülünk munkavédelmi oktatásban, párhuzamosan ível fel három röpke bányász…
Bővebben 
			CCLI. Utólag, már ismertem az „Equus”-t, pszichotikus-közeli állapotban váratlanul összeállni látszott a motívumok tündéri láncolata, amelyen leereszkedtem az alsó világba.…
Bővebben 
			CCXLIV. Ideje már, hogy „Roccóról” is írjak, a vézna fiúról, kinek egy párizsi bolhapiacon vett selyemkendőjére a nagyegyházi üzem előtti…
Bővebben 
			CCXXXVIII. Ő gyakran úgy aludt, hogy szeme félig nyitva volt, mintha nem zárták volna le, az átható kék anélkül, hogy…
Bővebben 
			CCXXXI. Volt egy eszménk, az is közös volt: az „abszolút hívás” – egy széttört óra két mutatója az „örök egyes”…
Bővebben 
			CCXXIV. Napközben többször eszembe jut, odafelé a villamoson is azt dúdolom, és az izgatott Gellért-hegyi várakozás után amikor megszólal az…
Bővebben 
			CCXVII. S a másik szikrás álmom, Patroklosszal, még amikor elég jól emlékeztem rá, följegyeztem róla néhány sort egy papírra, a…
Bővebben 
			CCIX. Az osztálykirándulás hírére föllelkesültem, vezetést ígértem, s csak ott értettem meg, a többiek nem látják, mit szeretek benne, és…
Bővebben 
			CCIII. Valamelyik régi orsós magnón Stonest hallgatunk, és az jó, a „Sympathy for the Devil”-lel kezdődik – talán könnyebben szót…
Bővebben 
			CXCVI. (Ha sorozatomba bele-belenéz, megkísérti olykor az emlékezés, és ha régi szarkazmusa, íme, él, s költőileg fut vén vénáján a…
Bővebben