A KULTer.hu szerkesztősége 2018-ban adta át először a KULTer stART díjat Pauló-Varga Ákos filmkritikusnak, rá egy évre pedig Kovács Edward költő-kritikusnak, majd 2020-ban Berényi Csaba filmkritikus lett a díjazott. A rá következő évben Drávucz Zsolt popzenei újságíró, majd Papp Gréta újságíró, költő, portálunk volt olvasószerkesztője, 2023-ban Vigh Martin filmkritikus, 2024-ben Bodor Emese költő, a tavalyi évben pedig Csomán Sándor filmkritikus érdemelte ki az elismerést. Ezúttal is egy olyan – 30 évesnél nem idősebb – szerzőnk munkáját szeretnénk elismerni, aki kitartóan és magas színvonalú szövegekkel járult hozzá oldalunk működéséhez. A 2026-os díjazott a pénzjutalom és az üvegplakett mellett értékes ajándékcsomagokkal is gazdagabb lesz.
A díj célja
Szerkesztőségünk a kezdetektől fontos feladatának tartja, hogy teret adjon a fiatal kritikus- és szépírógeneráció képviselőinek, s szerény lehetőségeihez mérten támogassa őket építő kritikával, gyakornoki programok indításával és szakmai eseményeken történő szereplési lehetőségekkel.
A KULTer stART díj azoknak a munkáját hivatott elismerni, akik már kevésbé igénylik a mentorálást, mégis nagy elhivatottsággal járulnak hozzá, hogy a KULTer.hu kortárs kultúrportál napról napra egyedi élményt nyújtó tartalmakkal szolgáljon olvasóinak. A díjra történő nevezés tehát a 30 évesnél nem idősebb kritikusi, tudósítói és szépírói tevékenységgel foglalkozó szerzőknek jelent visszacsatolást.
Az odaítélés menete
A jelölési folyamat kétfázisú. A kizárólag egyedi tartalmakat közlő litKULT, vizuálKULT, popKULT és Szépirodalom rovat vezetői – szerkesztőségi egyeztetés után – 2-2 szerzőt javasolnak az elismerésre rövid szöveges értékelés kíséretében. Az idei nyolcas listára került nevekből egy 8 tagú szerkesztőségi bizottság egyszerű többségi szavazás alapján dönt arról, ki szolgált rá leginkább, hogy az adott évi KULTer stART díj birtokosa legyen. 2022-től olvasóink szavazatai alapján közönségdíjat is kiosztunk.
A shortlistre került szerzők
Az 1997-ben Székesfehérváron született Filotás Karina költő, a Litera-Túra Művészeti Magazin olvasószerkesztője, a Papírhajó Íróműhely vezetője, a Fiatal Írók Szövetsége tagja. Szövegeit többek között a Parnasszus, a Tiszatáj, az Eső, A Vörös Postakocsi, a Pannon Tükör, a Helikon, a Műút és a Prae közölték. Első verseskötete Indulási oldal címmel 2026-ban jelent meg a Parnasszus Kiadó gondozásában, ennek hátteréről, inspirációiról és alkotói folyamatáról egy műhelyesszében be is számolt a KULTer.hu olvasóinak. Az elmúlt egy évben a szépirodalmi rovatban versei, a litKULT rovatban tudósításai jelentek meg, de emlékezetes az erzsébetvárosi chapbookokról írt kritikája is. Filotás Karina irodalom iránti elkötelezettsége, munkamorálja és a közösségei irányában mutatott odaadása példaértékű, szövegeiből őszinte érdeklődés, a környezete iránti érzékeny figyelem árad, alázatosan közelít a rábízott feladatokhoz, fogékony a szerkesztői javaslatokra, az építő kritikára. Teljesítménye egyszerre ígéretes és inspiráló, így nem is kérdés, hogy a KULTer stART díj jelöltjei között a helye.
Holczer Dávid fiatal kora ellenére már 2023 óta a KULTer.hu rendszeres szerzője. A 2005-ös születésű pécsi költő írásait közölte többek között a Látó, a SZIFONline, a Nincs, az Entropláza és a Népszava. 2025-ben versei szerepeltek a Litera költészet napi összeállításában, 2026 elejétől pedig a Késelés késsel kritikusa, emellett az új szem szerkesztője, foglalkozik műfordítással, első, Balettláb című drámáját a Győri Nemzeti Színház mutatta be. A KULTer.hu-n eddig hat verse jelent meg, amelyek szerteágazó érdeklődéséről vallanak. Olvashatunk csehovi karakter-öngyilkosságról, testi elidegenedésről és kacsacsőrűgyászról is; groteszkkel kacérkodó múzsaverset ugyanúgy találunk közöttük, mint társadalmi válságok személyes megélésének jeleneteit. A tematikusan sokszínű paletta hasonló, visszatérő elemekkel is kecsegtet, amelyek jellegzetessé teszik Holczer líráját. Már-már kézjegyként alkalmazott költői megoldása az ismétlés és a variáció. Ezek érzékeny, könnyen monotonitásba hajló eszközök lehetnek, nála azonban az adott részletre újra, mindig más szögből rátaláló tekintet és az egyedi szerkezetekre csavarodott nyelv működésmódjait ötvözik. „De még mielőtt a kijelzőn matatna / nikotinfoltosan is kecses ujjad, / végignézel a testeden.” – sejlik fel a változás lehetősége A múzsa reggelijében, hogy a szerepfelszámolásra, felszabadulásra irányuló, de gondolatban maradt (és a vers keretei közt eleve lehetetlennek tetsző) kísérlet után ismét a megszokás köreibe forduljon a tett ugyanazzal a gesztussal: „Erre a könyörtelen elhatározásra jutsz, / mielőtt a kijelzőn matatna / nikotinfoltosan is kecses ujjad. Mindig ez történik / két telefonhívásod között.” A Bogarat rángatóban tudat, test és környezet közti viszonyítási pontként létesül újra a bogarat rángató bodobács képe: „Idegen tekintet csodál meg / egy bogarat rángató bodobácsot. // Elhiszi, hogy az ilyen, / másoknak láthatatlan részletektől / lett egyáltalán tekintetté. […] A sebhellyel nem tudok mit kezdeni. / Nincs több közöm hozzá, mint egy / bogarat rángató bodobácshoz. […] egyetlen lábujj ficánkolását sem / ismerhetem, amíg az öntudat / működtet és nem csak cselekszem, / mint egy bogarat rángató bodobács.” A szövegek markáns közös vonása az is, hogy gyakran a rombolás, a roncsolódás, a pusztulás mozzanatai kerülnek fókuszukba. Roncsolt térelemek, sebes testrészek, öncsonkítás, hiány, halál; kényelmetlen, kiüresedett terek, szerepek, helyzetek: mind általános élményként mutatkoznak meg a sötét tónusú versvilágban. Holczer Dávid ugyanis nem fél a sötétben, és pontosan tudja, mit keres benne. Szembesítő erejű kijelentéseket, mint a DOHÁNYOZNI TILOS sorai: „Sosem lesz saját lakásom. […] Egyébként a harag is hasztalan.”; abszurdig feszített képzettársításokat, akárcsak az Otthonost főzünkben: „Hamis otthonost főzünk deszkáiból”; az őszinteség nyers részleteit: „ne / akarj leskelődni; szilánk állna / a talpadba, és nem bírnánk nézni, / hogy vérzel” (Akárhogy takartuk). Bennük a költészetet. Mert itt nincs finomkodás, de költészet annál több van. Remélhetőleg nekünk is egyre többször lehet részünk benne.
Kőrösi Kata 1998-ban született Kaposváron, tanulmányait az ELTE-n végezte esztétika és irodalomtudomány szakokon, 2024-ben a prae.hu irodalmi rovatának gyakornoka volt. A KULTer.hu-n 2025 óta publikál, olvashattunk tőle tudósításokat, kipróbálta magát a lapszemle műfajában, írt kritikát novelláskötetről és antológiáról is. Nyitott és érdeklődő, nem riad vissza az új kihívásoktól, keresi a tanulás és a fejlődés lehetőségeit, és ennek meg is van az eredménye: az egyre ügyesebben fókuszáló figyelem, a kritikusi eszköztár bővülése jól megfigyelhető az írásaiban, legyen szó akár általa kezdeményezett, akár felkérésre készülő szövegről, mindig igyekszik a maximumot nyújtani. Tudósítóként és kritikusként végzett kitartó munkájáért megérdemli, hogy a KULTer stART díjra jelöljük.
Medvigy Édua Kata eddig csupán öt cikket jegyez a vizuálKULT rovat képzőművészettel foglalkozó szekciójában, ám szakmai kvalitásai, elméleti felkészültsége és a vizuális művészetek iránti szenvedélye megkérdőjelezhetetlen. A különböző alkotói életművek és életutak emberi oldala mellett írásai nagyfokú irodalmi, filozófiai és szociális érzékenységről tanúskodnak. Érzékletesen ír az El Kazovszkij táblaképein fellelhető sebezhetőségről és a kitárulkozás gesztusáról, illetve az ezek mögötti vágyakozás és szépség elszenvedett tragikumáról. A Tadeusz Kantor munkásságát átfogó velencei kiállítást meglátogatva Édua azokat a kérdéseket járja körül, hogy a hétköznapi használati tárgyak miként őrizhetnek traumákat, és hogyan válhat a test az emlékezet médiumává. Farkas Noémi saját eltérő életszakaszait feldolgozó grafikáiról és sorozatairól írva Édua szintén a trauma, az emlékezés, a valóság és az ábrázolás egyszerre mediális és mélyen személyes problémáival foglalkozik. Deák Dorottya és Tóth-Heyn Áron Tökéletes Jelen című kiállításáról írt szövegében a fotografikusan rögzített képek és az így létrehozott valóság kapcsán is az érzéki megtapasztalhatóság és a vizuális reprezentáció közti hasadás problémakörét állítja középpontba, és teszi fel a kérdést, hogy a valóság visszatükrözésére mennyiben alkalmas eszköz a fotó. A teoretikus felhangok és fókusz mellett A puszta életen túl. Az intézményesített gondoskodás mellőzöttjei című utazótárlat esetében ugyanakkor fontos szerep jut a kiállítási tér kontextusát adó kádári és kelet-közép-európai közegnek, valamint a benne élő és alárendelt emberi sorsoknak. Édua cikkében ezáltal a rendelőintézet, az eltárgyiasított páciensek és az egészségügyi intézmények liminális, hatalmi terei kapnak főszerepet, és így ér össze az esztétikai értékítélet, a szociális empátia, valamint az intézmény- és rendszerkritikus szemléletmód. Mélyreható, aprólékos, jól megírt kiállításkritikáit minden alkalommal irodalmi, filmes és társadalomtudományi idézetek és párhuzamok sűrítik és gazdagítják, hiszen Éduánál az írott szó és a vizualitás összenő: Mészöly Miklóstól Szabó Lőrincen és Antonionin át Foucault-ig nyújtózik a fiatal szerzőnk esztétikai horizontja.
Morvai Bence tavaly még friss szerzőként csatlakozott a KULTer.hu csapatához, az elmúlt egy évben azonban már egyértelművé vált, hogy nem egyszerűen többféle témához van affinitása. Különböző kulturális jelenségeket képes hasonló kíváncsisággal és alapossággal megközelíteni. A popzene, a film és a videójátékok mellett írt társasjátékokról, tudósított több ízben a Made in Debrecen Fesztiválról, és közben egyre magabiztosabban mozog az egyes médiumok közötti átjárásokban. A videójáték-adaptációkról szóló írásaiban például nem pusztán azt vizsgálja, mennyiben sikerült-e egy ismert játékból filmet készíteni, hanem azt is, mit veszít és mit nyer egy történet, amikor egyik médiumból a másikba transzponálódik, például a Mortal Kombat esetében. Számítógépes játékok iránti érdeklődése is egyre hangsúlyosabbá vált: a Cronos: The New Dawn, a Silent Hill 2 vagy a Resident Evil Requiem kapcsán a játékok történetmesélését, atmoszférateremtését és műfaji örökségét is vizsgálja. Írásait olvasva így egyre világosabban rajzolódik ki bennünk egy olyan fiatal kritikus képe, aki összekapcsolja a kortárs populáris kultúra különböző területeit, és mindenhol ugyanazt kutatja: mitől működik egy alkotás, hogyan kapcsolódik saját hagyományához, mit tud hozzátenni ahhoz. Hasonló figyelem jellemzi zenei kritikáit is. Bruno Mars múltidéző romantikáját, a Foo Fighters több évtizedes pályájának újabb állomását vagy Harry Styles elektronikus zenével átszőtt albumát nem pusztán önmagukban szemléli, hanem az előadók pályájának, műfaji hagyományainak és a kortárs popzene működésének összefüggéseiben. Egy év után már nem csupán ígéretes pályakezdőt látunk benne, hanem egy határozott érdeklődésű, sokoldalú és folyamatosan fejlődő kritikust, akinek munkáját ezért ismét méltónak tartjuk a KULTer stART díjra.
Szabó Réka mindössze 2024 óta ír filmkritikákat a vizuálKULT rovatba, mégis nagyon hamar megtalálta azt a csak rá jellemző stílust, elemzői szemléletmódot és témaérzékenységet, amivel kimozogta magának a bérelt helyet a KULTer.hu legmarkánsabb hangon megszólaló filmesztétái között. Réka a női sorstörténeteket és a családi, illetve a férfi-női dinamikákat különféle szemszögből és műfajban körüljáró, hol művészi, hol közönségigényeket kiszolgáló filmek alapos vizsgálatával tette le a névjegyét. A három legjobban megírt és a nők társadalmi, emocionális, valamint szexuális önérvényesítésének témáját átfogó cikke szinte egy kiforrott trilógiát alkot: a Jókislány kritikájában Réka az erotikus vágyfantáziák és a társadalmi státusz feszültségét, elfojtásait olvassa össze az ibseni karakterológiával. A modern női nemi szerepeket is meghatározó szorongásokat és az akart/akaratlan kontrollvesztést a hétköznapi (ön)hazugságok kérdéskörével gyúrja egybe és világítja meg új nézőpontból a Sünvadászatról írt kritikájában. A Maria Callas portréját elbeszélő Pablo Larraín rendezését górcső alá véve pedig végül a Sünvadászat elnémulás-motívumától a halálig tartó Maria Callas-ária végpontjáig fűzi egységes, nagyívű gondolatmenetét, amiből a díva, a felsővezető főnökasszony és a tehetetlen átlagnő társadalmi reprezentációinak és szerepköreinek közös dilemmákat hordozó képe, valamint a női identitás sokrétűségét fürkésző értelmezői érzékenység rajzolódik ki. A nőket szentként értelmező anyaságmítosz kortárs filmes dekonstrukcióival is behatóan foglalkozik (Dögölj meg szerelmem; Ha tudnék, beléd rúgnék), de még az olyan maszkulin történetek hátteréből is, mint amilyen az Odüsszeia, kiemeli és megvastagítja a női perspektívák szőttesét, ezáltal a Nolan-filmről írt kritikája friss és hiánypótló nézőponttal és egy markáns, autonóm hanggal gazdagította a civilizációs bűnbeesés témája és a mitologikus olvasatok bűvkörében forgó film körüli diskurzust.
Takáts Márk Dávid tavalyi jelölésekor azt emeltük ki, hogy koncertbeszámolói jóval túlmutatnak a műfaj megszokott paneljein, és, kiterjedt kultúratudományos háttérkutatásra támaszkodva, összetett esztétikai tapasztalatként értelmezi az élőzenei eseményeket. Az elmúlt évben ez a sajátos szerzői módszer nemcsak megmaradt, hanem még karakteresebbé vált. Írásaiban egyre magabiztosabban kapcsolja össze a zenét a hozzá kapcsolódó szubkulturális, társadalmi és esztétikai jelenségekkel. És nem fél attól sem, hogy a megszokott kritikai nyelvtől eltérő, asszociatívabb utakat keressen. A zenei anyag elemzését így nála mindig tágabb kulturális összefüggések teszik teljessé: a hangzás, a műfaji hagyomány és a hallgatói tapasztalat egymást értelmező és tükröző rétegekké válnak. Ugyanez a szemlélet jelenik meg koncertkritikáiban is. Az Igorrr koncertjéről írt szövegében például az egyetlen zenei műfajba sem könnyen besorolható produkciót egy olyan rendszerként írja le, amelyben a látszólag össze nem illő elemek éppen egymást erősítik. A koncert, például a Chat Pile koncertje, nála soha nem pusztán egy zenekar és a közönség találkozása: a produkció, a közönség, a tér és az előadás módja egyaránt az értelmezés részévé válik. Kritikusi tevékenysége ráadásul nem választható el attól a közegtől sem, amelyben maga is aktívan jelen van. Az Interdiszciplináris Metálkonferencia szervezőjeként nemcsak ír az extrém zene kulturális és tudományos kérdéseiről, hanem biztonságos teret is teremt az ezekről való gondolkodásnak. Érdeklődése nem pusztán rajongói lelkesedés: a metál számára olyan kulturális jelenség, amelyről érdemes esztétikai, társadalmi és tudományos szempontból is beszélni. Ez a kíváncsiság, a háttérkutatásra épülő gondolkodás és a saját hang keresése teszi őt ismét méltóvá a KULTer stART díj jelölésére.
Vas Mátét a legtöbbeknek nem kell bemutatni. Széles körű kulturális munkássága többek között a Partizán Semmi kóla című podcastjának szerkesztésében, újságírói tevékenyégében, nagyívű kritikusi és esszéírói gyakorlatában bontakozik ki, továbbá az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Mindemellett költészete is figyelemreméltó, számos rangos folyóiratban jelentek meg versei, szerepelt a 2020/2021-es Szép Versekben, 2024-ben pedig elnyerte a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat. A KULTer.hu felületén is lírával jelentkezett, legelőször 2016-ban, és azóta összesen hat kulteres verspublikációjával találkozhattak már portálunk olvasói, valamint az ő összeállításában ismerhették meg 2024 top 10 magyar KULTkönyvét. Szépirodalmi rovatunkban megjelent írásai döntően szerepversek, amelyek nem mindennapi megszólalói közt van kibergésa, szenzációs hangmutáns és megszállott travel vlogger, sőt még a Knight Rider KITT-je is. Verseiben a gyakran megmutatkozó kortárs és történeti mediális viszonyok nem pusztán egy korszakjelölő díszlet részei, hanem a versbeszélők alapvető közegét, a szövegek tematikus fókuszát, illetve a megszólalás keretét jelentik. Ez a költői eszköztárra is kiterjedő izgalmas, multimédiás szemléletmóddal is együtt jár – legyen szó lírai filmelemzésről, TikTok-tanulságok megidézéséről vagy éppen egy videóklip versbe emeléséről. De ahogy azt a Zabuföld részletei is jól példázzák, nemcsak kreatív gesztusokról van szó, hanem médiakritika és egzisztencializmus találkozásáról: „Azért vagyunk ezen a világon, hogy valakinek tetsző / életet éljünk. […] A partnercégemmel / úgy beszélünk a célközönségemről, mint az érzéseimről.” Kimunkált, érzékletes motivika és sűrűn szőtt, komplex utalásrendszer mutatkozik meg a Derűben is: „Egy ideig úgy osonsz át a mindennapokon, / hogy bízol benne, egy kis érdekesség vagy, / akit nem kedvetleníthet el, ha egy habilitált / egyetemi docens szerint / »nem az igazság / a fontos, hanem amit annak hisznek, / nem a hit, hanem a hívők.«” A szerző a legváratlanabb részletek kidolgozására is figyelmes, melyek még tartalmasabbá teszik összetett szövegeit: „A koronás verébsármány két hétig bírja alvás nélkül. / A belőle kivont gyógyszerrel én is.” (A társalkodónő). Az is megfigyelhető, ahogy a média, illetve a beszéd általi meghatározottság és a kommunikáció problematikája kerül konfliktusba költészetében: „Amíg pezsgőt bontok, / elfog a balsejtelem: minden vendég abból él, / hogy jelt ad. […] Sosem rendeltem társalkodót. / Ha megtenném, félek, csak szakmáznánk.” (A társalkodónő); „Mivel nem a tartalom, hanem a működési mód / csal mosolyt arcukra, felhagyok a tapintattal. […] Apámról mesélek, karjában tart, szemében / óvni akarásom villog. Szám nyitom, / a kárókatonáról kérdezek, mi az. Elönti a rosszullét, / megremeg.” (Orvosi citromfű levél). Reméljük, hamarosan kötet formájában is elmélyülhetünk Vas Máté rétegzett, strukturált, elemző és gondolatgazdag versvilágban. Addig is felpezsdült figyelemmel és szellemi örömmel olvassuk publikációit.
A díjazásról
A 2026-os KULTer stART díj győztesének és közönségdíjasának személye szeptember végén derül ki.
Az üvegplakettel kísért pénzbeli jutalom idén 150.000 forint, melyhez olvasóink támogatását is várjuk
(a közlemény rovatban kérjük feltüntetni, hogy: ’adomány’).
Név: Kulturális Területek Egyesület
Bankszámlaszám (Erste Bank): 11600006-00000000-95241191
Ez a KULTer.hu profiljához illeszkedő, értékes ajándékcsomaggal egészül ki, melynek támogatói: Alföld folyóirat (éves előfizetés), Déri Múzeum – Debreceni Irodalom Háza (könyvcsomag), Fiatal Írók Szövetsége (könyvcsomag), Filmvilág folyóirat (remittenda példányok), Géczi János két dekollázsa, Jelenkor Kiadó (könyvcsomag), Kalligram Kiadó (könyvcsomag), magyarhangya (Vimeo-hozzáférés, plakátok), Metropolis folyóirat (éves előfizetés és korábbi lapszámok), Műcsarnok (katalógusok), Napkút Kiadó (könyvcsomag), Okapi Press (könyvcsomag), Orlai Produkciós Iroda (ajándékcsomag), Pintér Béla és Társulata (páros belépőjegy), Bëlga: Karnevál limitált kazetta, Ványa bácsi vászontáska, DVD-válogatás (Pauló-Varga Ákos felajánlása).
2022-től a KULTer stART díj mellett átadunk egy közönségdíjat is. A díjazott szintén a shortlistre került szerzők közül kerül ki az olvasóközönség szeptember 27-én éjfélig leadott szavazatai alapján.
Az idei KULTer stART díjat a szerkesztőség a KULTer.hu alapításának 16. évfordulójához kapcsolódó eseményén adja át
október 13-án (kedd) 19 órától a debreceni Baross16-ban (4029 Debrecen, Baross Gábor utca 16.), ahova mindenkit sok szeretettel várunk! Az esten a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan a 100 ezer költő a változásért című nemzetközi eseményhez is kapcsolódunk egy felolvasással, amelyen a portál szerzői vesznek részt.
Borítókép: Pótor Barnabás
