A KULTer.hu szerkesztősége 2018-ban adta át először a KULTer stART díjat Pauló-Varga Ákos filmkritikusnak, rá egy évre pedig Kovács Edward költő-kritikusnak, majd 2020-ban Berényi Csaba filmkritikus lett a díjazott. A rá következő évben Drávucz Zsolt popzenei újságíró, majd Papp Gréta újságíró, költő, portálunk volt olvasószerkesztője, 2023-ban Vigh Martin filmkritikus, a tavalyi évben pedig Bodor Emese költő érdemelte ki az elismerést. Ezúttal is egy olyan – 30 évesnél nem idősebb – szerzőnk munkáját szeretnénk elismerni, aki kitartóan és magas színvonalú szövegekkel járult hozzá oldalunk működéséhez. A 2025-ös díjazott a pénzjutalom és az üvegplakett mellett értékes ajándékcsomagokkal is gazdagabb lesz.
A díj célja
Szerkesztőségünk a kezdetektől fontos feladatának tartja, hogy teret adjon a fiatal kritikus- és szépírógeneráció képviselőinek, s szerény lehetőségeihez mérten támogassa őket építő kritikával, gyakornoki programok indításával és szakmai eseményeken történő szereplési lehetőségekkel.
A KULTer stART díj azoknak a munkáját hivatott elismerni, akik már kevésbé igénylik a mentorálást, mégis nagy elhivatottsággal járulnak hozzá, hogy a KULTer.hu kortárs kultúrportál napról napra egyedi élményt nyújtó tartalmakkal szolgáljon olvasóinak. A díjra történő nevezés tehát a 30 évesnél nem idősebb kritikusi, tudósítói és szépírói tevékenységgel foglalkozó szerzőknek jelent visszacsatolást.
Az odaítélés menete
A jelölési folyamat kétfázisú. A kizárólag egyedi tartalmakat közlő litKULT, vizuálKULT, popKULT és Szépirodalom rovat vezetői – szerkesztőségi egyeztetés után – 2-2 szerzőt javasolnak az elismerésre rövid szöveges értékelés kíséretében. Az idei 8-as listára került nevekből egy 8 tagú szerkesztőségi bizottság egyszerű többségi szavazás alapján dönt arról, ki szolgált rá leginkább, hogy az adott évi KULTer stART díj birtokosa legyen. 2022-től olvasóink szavazatai alapján közönségdíjat is kiosztunk.
A shortlistre került szerzők
Csomán Sándor a vizuálKULT rovat oszlopos tagja, igazi kaméleon, aki szinte bármilyen filmről képes megbízhatóan felkészült, gördülékeny, széles lexikális, illetve elméleti tudást mozgósító kritikát írni. Kiismeri magát az oppozíciókba rendezhető társadalmi valóságokat, szórakoztatóipari és morális alapvetéseket megkérdőjelező és a világ ellentmondásait fürkésző filmek között. Kritikáinak fókusza pedig – bejárva és megfigyelve ezeket a szélsőségeket – ugyanilyen kettőségek mentén rendezhető el, amiben egységet képez a showbiznisz árnyoldalát, a klasszikus filmipar dekadenciáját harsányan, felülről megéneklő világsztár-porté és az olasz üdülők lecsúszott paradicsomában kallódó nihilista előadók taszító ellentéte. Szerteágazó írásai bevilágítják a különböző emberi, földrajzi, társadalmi és mentális határhelyzeteket, a személyes gyászfolyamat gyötrelmétől kezdve a hitvesztésen át a holokauszt banális gonoszáig és az ember-gép viszonyt megpiszkáló műfaji darabokig. A jog és a morál egyensúlyát felrúgó posztmodern társadalmi folyamatokra reflektáló tárgyalótermi és iskolai drámák égetően aktuális kérdésein túl a szerzői rendezők nyelvét is épp annyira érti, mint a franchise-ok vagy az animációs filmek hol mélyebb, hol közönségbarátabb logikáját, és magától értetődő eleganciával jut el az összeomlott elme szürreális útvesztőjétől az alkotói válság önreflexív labirintusáig. Egyaránt naprakész az ír hip-hop megosztó fenegyerekeinek mítosza és a magyar történelmi hőseposzok terén, és folyamatosan radarozza a nagyívű presztízsprodukciókat, mint amilyen a Kamaszok vagy az F1 – A film. Sándor változatos, mégis egy markáns vonalra és világlátásra felfűzhető kiforrott írásait olvasva egy nagyon határozott szakmai gondolkodásmód és kritikai affinitás körvonalazódik.
Demeter Arnold 2020 vége óta publikál aktívan, már első megjelenéseiben is érzékelhető volt a mostanra kiforrott hang. Ez a hang egy empatikus, figyelmes, határozott nyelven beszél; poétikailag dísztelenebb, nyelvileg átgondolt, szerkesztett, és olyan alapvető, mindennapi dolgokról szól, mint a szeretteink elvesztése, az öngyilkosság, a gyász – egyszóval nehéz és kényes témákról, mégis sikerül törődéssel hozzájuk nyúlnia. „Még visszahúznak, / egyre mélyebbre, addig a pontig, / ahol a fulladás találkozik a megmeneküléssel, / ahonnan csak feleszmélni lehet.” „Ahol a fulladás találkozik a megmeneküléssel”, írja a semmi másban, rámutatva költészete tematikus fókuszára, azokra a mélypontokra, ahonnan azért valamiféle kiút, megváltás szinte mindig létezik, ha más nem, a belenyugvás. És néha olyan villámcsapásszerű szakaszok találják meg az olvasót, mint a „Minket csak ne szeressenek kikopott jelmezek / illatával, amelyhez ha elég közel hajolsz, érezni a hús szagát.” Vagy: „Először lát halottat, / megszokja a hullaszagot. / Beteg, levelet ír. / Búcsúzni tanul.” Demeter Arnold nem kertel, kimond, költészete az élet és a halál határmezsgyéjén ingázik, mintha Khárón strandkarbantartónak szegődött volna, mégis kikerüli a veszélyes közhelyeket, a hamis empátiát. Nem véletlen, hogy a 2024-es és 2025-ös Szép versekben is szerepel, ahogy az sem, hogy készülő kötete 2024-ben felkerült a Petri-díj hosszúlistájára. Demeter Arnold költészete szó nélkül a vállunkra teszi a kezét a nehéz órákban. Ennek a kéznek a súlya egy alakuló költészet súlya. És ettől a súlytól mégis milyen könnyű lesz minden.
Korsós Gergő szeleburdi költő. Ám e szeleburdiságot teljes komolysággal műveli, igába fogja, néha be is dobja a lovak közé a gyeplőt – markánsan egyedi hangon beszél a mindennapokról: űrlovagok, mágusok, megelevenedő berendezési tárgyak. A huszonöt éves költő olyan rangos helyeken publikált eddig, mint a Jelenkor, a Litera, valamint a KULTer.hu-t is gazdagítja négy megjelenésével. A szigligeti összművészeti mentorprogramban Kemény István mentoráltja volt, díjazták verseit a Hajdúböszörményi Írótáborban, szerepelt a Szép versekben, 2024-ben pedig megkapta a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat. Írásműhelyeket tart, verseit fordították már le angol és német nyelvre is. Szóval: bizonyított és bizonyít. Költői világa diverz és bátor, markánsan elüt a fiatal líra fősodrától; olyan szépen szomorú versei vannak, mint az alkoholizálást, a gyerekkorra emlékezést balkáni nosztalgiával és szesztilalmat idéző tónusokkal keverő A gyógyszeres Marikához mentünk mind: „jó volt jót kotyvasztott / mindenünk elmúlt / semmi bánat semmi fájdalom / ugróköteleztünk aztán / nem láttunk semmit nem hát / sötét volt már (…) tettük / a dolgunk /tettük”. A gyerekkor szomorú varázsát talán még jobban megmutatja a Jelenkorban publikált Kocsonyásan félő kisgyerek: „nem érted, miért, hisz látod, tisztán látod, / hogy nem lufikat, embereket hajtogatnak ott lent. / Hogy az artista, / a porondmester és a bohóc / a lelkünket akarja.” Persze van – miért is ne lenne? – űrutazás is: „épp indultam megmondani / elképzeltem hogy bújok oda / hogy lesz minden a régi / de megnőtt a fény / elhallgattak a tücskök / és felszívtak az ufók” – írja az igazad voltban. Az abszurddal, a humorral való játék ellenére strukturált, átgondolt költészet Korsósé, egyedi hang, tökhintó, amit egy sárkány és egy irodista húznak. Fontos és üdítő vállalás, amely a már készülő debütkötetben fog kiforrni, és amely mindenképpen figyelmet érdemel.
A budapesti születésű Maros Márk még csak huszonnégy éves, de máris elismerésre méltó publikációs listát tud felmutatni. Írásait olyan folyóiratok és portálok közölték, mint az Élet és Irodalom, a Műhely, az Irodalmi Szemle, a Székelyföld, az Irodalmi Jelen, a Magyar Műhely, a Csillagszálló, a SZIFOnline, a Tiszatájonline, a Nincs és az Új Bekezdés. Az irodalmi életben aktív szerepet vállal, a prae.hu gyakornokaként szerzett tapasztalatot, visszatérő résztvevője a FISZ-táboroknak. A KULTer.hu szépirodalmi rovatában versei, a litKULT rovatban kritikái és tudósításai jelentek meg, legutóbb az Újraolvasó-sorozatban hívta fel a figyelmet egy méltatlanul elsikkadt irodalmi műre. Szerkesztőként nem csupán megbízhatósága és stabil íráskészsége miatt öröm vele dolgozni, hanem példaértékű olvasottsága és elmélyült figyelme, érzékenysége miatt is. Kritikusként alázattal közelít a vizsgált szövegekhez, de nem retten vissza a negatív bírálat megfogalmazásától sem, véleményét következetesen megindokolja. Nyitott a párbeszédre – ezt bizonyította például a queer szövegek értelmezési lehetőségeit körüljáró KULTfórumban –, és a tanulás, fejlődés minden lehetőségére. Személyében a tehetséghez ambíció és szorgalom társul, munkásságát figyelemmel követve egy ígéretes irodalmi pálya indulásának lehetünk tanúi, ezért Maros Márk ideális jelölt a KULTer stART díjra.
Öröm látni, amikor a KULTer stART-díjnak olyan jelöltje is van, aki több rovatban tud helytállni hasonlóan magas színvonalon. Morvai Bence idén csatlakozott a KULTer.hu szerzői közé. Írt a 2025-ös Made in Debrecenről, ami remekül adta vissza a sokszínű rendezvény kavalkádját. Sokféle zenei műfajban otthon van, hozott már nekünk kritikákat Sam Fender, a Platon Karataev, a Dream Theater és a Ghost lemezeiről. Sam Fender új lemeze kapcsán kiemeli, hogy nem fél eltérni a mainstreamtől akár a dalai hosszában, akár zenei felépítésükben. Valami hasonló lehetne a definíciója a Dream Theater progresszív metáljának, akik a lemezkritikája szerint pont most találtak vissza a saját útjukra a Parasomnia című lemezükkel. Bence olvasatában a Napkötöző című Platon Karatev-lemez egy összetett szakrális szimbólumokkal és az azokhoz illő zenei megoldásokkal operáló opusz. És ha a Platonnál a mélység és a befelé vezető út volt fontos, akkor a Ghostnál a külsőség, a látványvilág dominál, de a Skeletá című lemezük zenei teljesítménye is megfelelő méltatást kap. Fontos még megemlíteni, hogy járt színházban (Godot-ra várva) és moziban is a megbízásunkból: az Until Dawn példájának segítségével a számítógépes játék és film érintkezési pontjait járta körül, de a 28 évvel későbbről és az Így neveld a sárkányodat élőszereplős változatáról szóló cikkei is említésre (és olvasásra!) érdemesek.
Kevesen lépnek olyan kíváncsisággal, alázattal és bátorsággal az irodalmi pályára, mint Nagy Benedek Máté. A 2005-ben született szegedi szerző pályakezdése sokoldalúságáról és tudatos építkezéséről tanúskodik: verseket, tudósításokat és kritikákat egyaránt ír, miközben folyamatosan épít a közösségi visszajelzésekre, és maga is aktívan formál közösségeket. Rendszeres résztvevője irodalmi táboroknak és műhelyeknek – köztük a szegedi Törzsasztal Műhelynek –, ahol az együttgondolkodás és a párbeszéd ugyanolyan jelentős számára, mint az önálló, elmélyült alkotómunka. A litKULT rovatban az elmúlt évben több meghatározó irodalmi rendezvényről tudósított, írásaiban mindig személyes, mégis pontos reflexiókkal kapcsolódva az eseményekhez. Nála a tudósítás sosem merül ki a tényszerű híradásban: minden szövege a jelenlét intenzitását közvetíti, és így mutatja meg az alulértékelt műfaj igazi erejét. Kritikusi hangja szintén figyelemre méltó: rövid időn belül érzékelhető fejlődésen ment keresztül, és második kritikájában már egy nagyobb életművel is szembenézett. Mindezt az elmarasztaló kritika közhelyeit kerülve, árnyalt és mértéktartó szempontok alapján tette. Verseiben és értelmezői írásaiban egyaránt az önazonosság és az őszinte megszólalás bizonyul vezérlő elvnek. Nagy Benedek Máté eddigi munkássága világosan jelzi, hogy a figyelmes jelenlét, a tanulásra és fejlődésre való nyitottság, valamint az értelmezői és alkotói attitűd egymást erősítő kapcsolata miként formálhatja gazdaggá és hitelessé egy fiatal szerző pályáját. Teljesítménye egyszerre ígéretes és inspiráló, így méltán jelölhető a KULTer stART díjra.
Szabó Réka mindössze 2024 óta ír filmkritikákat a vizuálKULT rovatba, mégis nagyon hamar megtalálta azt a csak rá jellemző stílust, elemzői szemléletmódot és témaérzékenységet, amivel kimozogta magának a bérelt helyet a KULTer.hu legmarkánsabb hangon megszólaló mindenkori filmesztétái között. Réka a női sorstörténeteket és a családi, illetve a férfi-női dinamikákat különféle szemszögből és műfajban körüljáró, hol művészi, hol közönségigényeket kiszolgáló filmek alapos vizsgálatával tette le a névjegyét. A három legjobban megírt és a nők társadalmi, emocionális, valamint szexuális önérvényesítésének témáját átfogó cikke szinte egy kiforrott trilógiát alkot: a Jókislány kritikájában Réka az erotikus vágyfantáziák és a társadalmi státusz kortárs feszültségét, elfojtásait olvassa össze az ibseni karakterológiával. Ezeket a felszín alatt lappangó és a modern női nemi szerepeket is meghatározó és körüllengő szorongásokat, akart/akaratlan kontrollvesztettséget a hétköznapi (ön)hazugságok kérdéskörével gyúrja egybe és világítja meg új nézőpontból a Sünvadászatról írt kritikájában. A Maria Callas portréját tudatfilmes struktúrában elbeszélő Pablo Larraín-rendezését górcső alá véve pedig végül a Sünvadászat elnémulás-motívumától a halálig tartó Maria Callas-ária végpontjáig fűzi egységes, nagyívű gondolatmenetét, amiből a díva, a felsővezető főnökasszony és a tehetetlen átlagnő társadalmi reprezentációinak és szerepköreinek ellentmondásos, de közös dilemmákat hordozó képe, valamint a női identitás társadalmi maszkok mögé rejtett sokrétűségét fürkésző értelmezői érzékenység rajzolódik ki. Széleskörű műveltséget és jártasságot sejtetve, Réka filmes témájú cikkei és komparatív elemzései gyakran merítenek a társművészetekből, az irodalom és a színház világából. Már meg sem lepődtem, amikor ennek a szerzői tendenciának a logikus (eddigi) csúcspontjaként Michael Haneke Szerelem című filmjének színpadi adaptációjáról írt lefegyverzően jó és lényeglátó összehasonlító cikkét olvastam.
Takáts Márk Dávid az elmúlt év októberében tűnt fel a KULTer.hu hasábjain. A popKULT rovatban elsősorban a metál extrémebb változataival foglalkozik, jelent már meg nálunk koncertbeszámolója és lemezkritikája is. Koncertbeszámolóiban sosem elégszik meg az effajta szövegek paneljeivel, mindig kiterjedt kultúratudományos háttérkutatást végez és összetett esztétikai tapasztalatként értelmezi az eseményeket. Nem riad vissza az ikonoklaszt megjegyzésektől sem, bátran tematizálja, ha valami visszásat, oda nem illőt tapasztal a látott és hallgatott anyagokban. Míg a Heilung-szövegében a szakrális és piaci működések viszonyrendszereire hívja fel a figyelmet, addig a Gaerea-beszámolójában a lemezek belső utazásai, az okkultista háttér és a frontember vurstlit idéző kiszólásainak disszonanciáját emeli ki. A Chat Pile lemezéről írott szövegében kijelenti, hogy a „lecsupaszított, mégis kaotikus hangzásvilág egy nagyon erős társadalmi elkötelezettséggel társul”, addig a Bleed-lemezkritikájában a nu metál zenekar bemutatkozó albumát a „retromániás zeitgeist sokadik iterációja”-ként értelmezi. Mindezek az összetett megközelítések remek jelöltté teszik Takáts Márk Dávidot a KULTer stART-díjra.
A díjazásról
A 2025-ös KULTer stART díj győztesének és közönségdíjasának személye szeptember végén derül ki.
Az üvegplakettel kísért pénzbeli jutalom idén 150.000 forint, melyhez olvasóink támogatását is várjuk
(a közlemény rovatban kérjük feltüntetni, hogy: ’adomány’).
Név: Kulturális Területek Egyesület
Bankszámlaszám (Erste Bank): 11600006-00000000-95241191
Ez a KULTer.hu profiljához illeszkedő, értékes ajándékcsomaggal egészül ki, melynek támogatói: Déri Múzeum – Debreceni Irodalom Háza (könyvcsomag), Fiatal Írók Szövetsége (könyvcsomag, póló, illetve ingyenes részvétel a jövő évi FISZ-táborban), Filmtekercs.hu (könyv), Független Színház Magyarország (színházjegyek), Kalligram Kiadó (könyvcsomag), K.E.R.T. Kiadó (könyvcsomag), Leányvállalat Könyvkiadó (könycsomag), Líra Fókusz Könyváruház (könyvcsomag), magyarhangya (Vimeo-hozzáférés, plakátok), MODEM (éves bérlet), Műcsarnok (könyvválogatás), Műút folyóirat (könyvcsomag), Pintér Béla és Társulata (páros belépőjegy), PRAE Kiadó (könyvcsomag), Szófa folyóirat (3 hónapos előfizetés), Tiszatáj Könyvek (könyvcsomag).
2022-től a KULTer stART díj mellett átadunk egy közönségdíjat is. A díjazott szintén a shortlistre került szerzők közül kerül ki az olvasóközönség szeptember 30-ig leadott szavazatai alapján.
Az idei KULTer stART díjat a szerkesztőség a KULTer.hu alapításának 15. évfordulójához kapcsolódó eseményén adja át
október 15-én (szerda) 19 órától a debreceni DESz24-ben (4024 Debrecen, Batthyány utca 24.), ahova mindenkit sok szeretettel várunk!
Borítókép: Pótor Barnabás
